"Hobbim az életben maradás, bárhol, bármikor, bármi áron" - Életem vastagbél nélkül (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: "Hobbim az életben maradás, bárhol, bármikor, bármi áron" - Életem vastagbél nélkül
ÓÓÓÓÓ kislány!
Itt a fórumon még nem ütött szíven 6 éve ennyire semmi..nyavajgunk magunkon,hogy kövérek vagyunk meg öregek meg kis csipcsup szarok megtámadnak a korral ,és közben vannak ilyen hősök az élettel küzdve..és még te szabadkozol?!!Imádtam minden mondatot amit leírtál,és az életigenlés szobra vagy a számomra:DDD
Megcsinálod , bármit is akarsz mert az elme mindenképp győz a test felett,én hiszek ebben,és te is!!!!!!!!!!!!Hatalmas kitartást küldök neked!
Kitartást kívánok neked és légy erős.
Én most egy baráti ölelést küldök neked.
Üdv
Nem offolnék de érdekel egy dolog, mint érintettet
"Ebben a műtét utáni időszakban gyakran volt halálfélelmem."
Hogy érezted ezt és azóta ez a tünet eltünt, vagy előjön néha?
Elolvastam... :-(
Sírtam, féltem, sírtam, bíztam, megint sírtam...
Crohn betegként mélyen együtt érzek Veled.
Minden jót kívánok Neked, kitartást!
Viki
Elég volt elolvasnom a címet, s biztos voltam abban, hogy te írtad a cikket.
Olvastam a titkos naplód is, amíg meg nem vontad tőled a jogot. (Gondolom azért, mert nem voltam elég rendszeres látogatód.)
Csodálom az erőd és a kitartásod; azt, hogy a mérhetetlen sok szenvedés nem tudott megtörni.
Azt gondolom, azzal tudnál a hasonló helyzetben lévőknek, vagy az ismerőseiknek igazából segíteni, ha a naplóidat bárki olvashatná. De ez persze a te döntésed.
Biztos vagyok abban hogy el fogod érni amit akarsz, mert igazi, nagyon erős harcos vagy. Azt lenne jó tudni: hogyan csinálod?
Szia!
Teljesen meg tudlak érteni! Igaz, nekem nem a vastagbéllel, hanem a vesémmel vannak problémáim. Rengeteget voltam én is kórházban és többször műtöttek már. Tavaly eltávolították az egyik petefészkemet (petefészekrák gyanús voltam), és most már nagyon félek, mert bármikor leállhat a másik is és akkor sosem lesz babám. Rengeteget gondolkodok azon, hogy mi lesz- hogy lesz... Aki nem élt át ilyet, szerintem nem tudja... Nagyon sok kitartást kívánok és remélem nagyon hamar babázni fogunk! :)
Az utolsó két sor a lényeg! Fel a fejjel!
Szorítok Nektek!
Bátor vagy és erős!
Megbirkózol mindennel!Szurkolok neked!
Ez a történet akár rólam is szólhatna :) a történetünk hasonló...
Én 17 évesen kezdtem a tortúrát, minden egy vakbélműtéttel kezdődött. Megjártam én is az intenzív osztályt (művénát preparáltak neked is, amit a szívbe vezettek be). Azzal a különbséggel, hogy nekem 1 méter vékonybél hiányzik, de szerencsére nem lett sztómám. A kórházban volt ott rajtam kívül még két lány, mind a kettőnek sztómája volt... volt akinek csak 1,5 vékonybél maradt... és már nem sztómás :) Jól van!
Ez az állandó véres hasmenés engem is zavar... Nekem is csak egy petefészkem van... cisztám is volt... És most készülünk a 3. lombikra!!! :))) Együtt érzek veled, tudom min mentél keresztül!
Kitartás, fel a fejjel és csak előre!!!
Minden jót, és jó egészséget kívánok neked az életben!
Tudom, hogy soha nem fogod feladni. Látszik a tekintetedben.
RESPECT!
Erősebb már nehezen lehetnél csajszi! :)
Néha kicsit mi is megzuhanhatunk, és lehetünk esendőbbek. Annyit küzdünk minden nap, hogy nem csoda, ha időnként belefáradunk!
Axé!
Mariposa ;)
Nagyon megrázó volt az írásod... sokat kaptál... te. Mi meg valóban szinte meg sem becsüljük hogy egészségesek vagyunk és az életben rejlő sok-sok apró örömöt. Ha egy ilyen írást elolvasok, mindig sokkal jobban értékelem azt, ami engem körülvesz és ahogy én vagyok.
Nem akarom azt írni neked hogy sajnállak, mert tudom hogy biztos nem szeretnél a sajnálattal találkozni. Inkább gratulálni szeretnék a kitartásodhoz, a hihetetlen erődhöz és az optimizmusodhoz! A lehető legjobbat kívánom neked a jövőben és kapaszkodjatok erősen egymásba a tesóddal, a családoddal és az említett fiúval! Adjatok erőt egymásnak és biztos hogy sok olvasótól is erőt fogsz kapni most itt... Tőlem is! Öleléssel gondolok rád!
Drág kicsi Lány!
Neked aztán jól kijutott eddig. Sírvafakadtam a cikkeden.
Még az a szerencse, hogy ennyire pozitívan állsz a dolgokhoz. Így is kell!
Meglátod, hogy rövidesen fel fogsz teljesen épülni és lehet, hogy éppen az a fiú segít ebben, mint ahogy Te is rátaláltál.
Kívánom a mielőbbi teljes gyógyulást Neked és azt, hogy leendő gyermekeid (akik tuti, hogy lesznek!!) nagyon sok boldogságot hozzanak az életedbe.
Sok szeretettel üdvözöllek: Keszkenő
További ajánlott fórumok:
- Akinek volt már vastagbéltükrözése, írja le milyen volt...
- Volt már altatás nélküli vastagbél tükrözése valakinek, mennyire fáj, mire számítsak?
- Kinek tükrözték már a vastagbelét?
- Miért mennek az emberek inkább nőgyógyászati rákszűrésre, mint például vastagbélrák szűrésre, amikor az jóval gyakoribb?
- Téged is fenyeget a vastagbélrák?
- Áttétes vastagbél rák