HKÉ idézetek (beszélgetős fórum)

"Inkább valamiféle mozgó tudatnak érzékeltem önmagamat. A testemet azt otthagytam az ágyon."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Mintha súlytalan lettem volna, tudja, és oda vetítettem magamat, ahová csak akartam."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Olyan volt, mintha elveszett volna az idő... Mintha... oda mehettem, ahová csak akartam... Szabad voltam. Mehettem bárhova, tehettem bármit."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Jaj, hát nagyon nagy nyílt térségen voltam. Nagyon nyílt térségen."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Tényleg fogalmam sincs, milyen sokáig tartott az egész. Néha, ha erről gondolkodom, úgy tűnik, egy örökkévalóságig..."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Leginkább olyan zuhanó érzésre emlékszem. Mintha nagyon gyorsan estem volna lefelé, és a végén alaposan megütöttem magam. Aztán egy zökkenővel ébredtem." (tért vissza a testébe)

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Azt hiszem, ha valaki öngyilkosságot követ el, ugyanazokkal a gondokkal találja szemben magát, mint amelyeket maga mögött szeretett volna tudni. Ha az ember természetes halált hal, minden rendben."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"A baleset óta magamnak valóbbá váltam. Tudja, korábban, amikor versenyeztem, tízezrek figyeltek a lelátókról, meg minden. Most viszont homlokegyenest az ellenkezője, ahogy élek. Többet gondolkodom, elmélkedem, sétálok a tengerparton, vagy teszek hasonlókat."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Igen határozott személyiségváltozáson mentem keresztül."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Számomra a vallás elvesztette eredeti értelmét. Isten felette áll minden vallásnak. Isten maga a vallás, ezért a különféle vallások teljesen hidegen hagynak."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Igen... van valami... nehéz ezt elmagyarázni, nincs erre szó. Arra gondolok, hogy minden örökkévaló, időtlen idők óta, a világegyetem időtlen idők óta fennáll. Nem tudom másként megfogalmazni... Valami fontos küldetést kell valamennyiünknek teljesítenünk. Igen, erről van szó. Fontosabb dolgokra vagyunk elhivatottak, mint anyagi célok és örömök hajhászása. Sokkalta fontosabb dolgokra. Megmutatkozott előttem az élet szellemi nagyszerűsége - ami szerintem a leglényegesebb benne. Ez minden amit mondhatok. Hogy,... hogy,... a szeretet fontos, és hogy minden emberi lény egyenlő. Ugyanannyit érnek."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Ma már szeretem az embereket. Pedig korábban képtelen voltam a szeretetre. Nagyon oda tudok figyelni másokra. Azt hiszem, a legtöbbjüket úgy fogadom el, ahogyan vannak, nem én szabom meg, miként is éljenek... mások elfogadásának képessége, és hogy esendő voltukban is szeretni tudom őket, mindez azóta fejlődött ki bennem és azt hiszem Isten adománya. Gazdagabbá váltam általa."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Azóta jobban hiszek magamban, és amit hiszek, érzek, az... Szabadgondolkodóvá váltam, nem követem többé szolgalelkűen mások utasításait. A magam fejével gondolkodom."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Borzasztó nagy önbizalmat éreztem. Nem volt előttem akadály, ami igen jó érzés."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Nyomtalanul eltűnt ez a magatehetetlenség, halálvágy. Jóval kevésbé félek mindentől. Jóval könnyebben teremtek közeli kapcsolatokat. Önmagammal is kibékültem. Nem vagyok olyan depressziós, szorongó. Pedig egész életemben ezekkel küszködtem, s azon voltam, hogy teljesen el ne sodorjanak, hatalmukba ne kerítsenek. Néha mégis úgy éreztem, összecsapnak fejem fölött a hullámok. Ma már nem így érzek."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Azt hiszem, türelmesebb lettem. Megértőbb. Elnézőbb."

/a halálközeli élmény egy túlélője/

"Érdeklődésemet az anyagi javak iránt, a tulajdonlás iránti sóvárgásomat felváltotta az ismeretek iránti éhség és a szenvedélyes vágyakozás egy jobb világ iránt."

/Mr. Dippong - a halálközeli élmény egy túlélője/

"Nem akartam többé tévét nézni. Ha valami reklám volt, kozmetikumról vagy ilyesmiről, alig bírtam ki, ki kellett kapcsoljam, mert valahogy olyan hamis volt, olyan felesleges, egy hazugság. Az erőszak minden formája is elviselhetetlen volt számomra. Ha egy régi western-film ment, ki kellett kapcsoljam. Olyan butaságnak tűnt, bemutatni az embereknek, ahogy embereket gyilkolnak. Természetesen vége lett a nyugodt családi tévézéseknek. Hogy ne ingereljek fel mindenkit, a legtöbbször visszavonultam a szobámba. Különben az is nagy fáradtságomba került, hogy ismét beilleszkedjek az emberek közé."

/Joe Geraci - a halálközeli élmény egy túlélője/

"Hiretelen belekerültem ebbe a csodálatos fénybe. Nehéz ezt leírni; tulajdonképpen lehetetlen. Legalábbis szavakkal. Olyan, mintha magam is odatartoznék, mintha egy lennék a fénnyel. Azt tudnám mondani, "ÉN voltam a béke, ÉN voltam a szeretet. ÉN voltam a fényesség, az pedig az ÉN részem volt." Ezt egyszerűen tudja az ember. Az ember mindentudó, és minden csak egy része saját magának, olyan, olyan csodálatos. Mint az örökkévalóság. Mintha mindig is ott lettem volna, mintha ezután is mindig ott lennék, és mintha földi létem csak egy rövidke pillanat lett volna."

/Joe Geraci - a halálközeli élmény egy túlélője/

"Előre a mozdulatlanságban, látod magad, amint új útra térsz. Lényeged kétellyel teli: Lehet? S hova? Miért? Körülölel, lényeddé válik, elringat. Érzed, mint haladsz előre -e mozdulatlanságban - az időn túli öröklétben, a forráshoz. Sötét, mégis fénnyel teli, mozgó, noha mozdulatlan, feledés, örökkévaló. Puha csönd, tiszta hang, sugárzó tudat, mindez, s aztán a mély gyökerű bánat, hogy maradnod muszáj. Hogy élhetsz tovább -e beteljesületlen tudással? A határon túli időtlenség emlékével - mely mégis megvigasztal, hogy egyszer majd visszatérsz a fényhez, a forráshoz s az úthoz."

/Fran Sherwood - a halálközeli élmény egy túlélője/