Hiszti (beszélgetős fórum)

nem bántottál meg!Nekem szerencsére még nem volt szükségem a bünti szobára!!! :-)))

Én is attól tartok,h a sajátomtól sokkal jobban a szívemre fogom venni a hisztit! :-)

De azért nagyon várom,h legyen!

remélem,hatni fog a jókívánságod és nemsokára lesz babó! :-)

félre ne érts, nem bántani akartalak.. :) a saját babáddal könnyebben szót fogsz érteni, de annyiból viszont nehezebb dolgod lesz, hogy ugyanakkor elfogult is leszel vele, hiszen ő lesz imádatod tárgya.. :) remélem hamar beköltözik a pocilakód.. :)

egyből engem sem hallgat végig, sőt.. nem is kezdek hegyi beszédekbe.. :) igyekszem rövid lenni, és elterelni a figyelmét.. :)

ez aranyos.

Sajna a próbálkozás folyik,csak még nincs eredménye,szóval mi már nem várnánk a babával...csak nem jött eddig (naplóm).

Ja,még az jutott eszembe,h általában nem szoktam neki azt mondani,h "ne dobd le",hanem inkább azt,h "szedjük össze és tegyük szalvétára".Vagyis nem mondok olyat,h ne tegye,mert azt tuti megteszi...így vannak beállítva! :-)))

Én azt mondom a büntetésre,h ha ez bevált,akkor tegye.Csak az értelmetlen hisztit bünteti.És ez fontos.Meg kell tanulnia,h nem ér el vele semmit.Mert lehet,h a te fiad figyel rád,és vigig hallgat,de Áron úgy ordít,h a saját hangomat sem hallom...így ő sem...hiába beszélek neki,nem hallja,és nem lehet a figyelmét elterelni.Higgyétek el,megpróbáltuk! :-)

Egy gyermek. :D

Egyébként a párom egy tök nyugi természet, csak néha emeli meg a hangját, de ezt is csak nekem sikerült kihozni belőle. :D

Én sem vagyok az a temperamentumos fajta, de a szám az nagyon tud járni. Én az a morgós, veszekedős fajta vagyok, amit a párom úgy kezel le, hogy egyik fülén be a másikon ki. :D Amitől persze néha felrobbanok.

Ráadásul ha elkezdek morogni és ezt hangosabban teszem, vagy ha a Lali emeli meg a hangját akkor Sancusunk nem tetszését fejezi ki és ő is rázendít. Szerintem ez is magzati emlékei miatt vannak és már nagyon sokszor megfogadtam, hogy visszafogom magam, de ha bajom van akkor azt azonnal kiadom magamból és nem tudom megvárni vele amíg pl. a gyerek lefekszik. Persze ilyenkor megszoktam nyugtatni. Igaz akkor is rá szokott zendíteni ha pusztán beszélgetünk és ő úgy érzi, hogy ki van rekesztve.

A gyakoriság csak azt jelzi, hogy élménygazdag élete és érzelmi világa van. Szerintem semmi gond vele. Azt elhiszem (sőt tudom), hogy nektek ez nem egyszerű, főleg ha ti nyugodt, békés típusúak vagytok. Hát most így jártatok. Kaptatok ajándékba egy (vagy kettő?) temperamentumos kis gombócot. :Đ

Tényleg saját példámat tudom csak említeni. Én simán hozzávágok tárgyakat még ma is másokhoz (sérülés még nem volt belőle) ha rámjön az ötperc. A családom már ismer, van aki úgy kezeli a helyzetet, hogy ilyenkor hátat fordít és békén hagy, van aki visszavágja a hozzádobott tárgyat.

Nincs belőle félreértés, sértődés, későbbi bosszúság. Probléma akkor van, ha a másik megsértődik és személye elleni támadásnak veszi.

Gyerekeknél is látom, hogy általában nem abból van gond, hogy az egyik gyerkőc odacsap/meglök/követelőzik/elvesz valamit mástól etc... hanem azzal, hogy ezt a másik fél túlreagálja. Ha ilyenkor a szülő hosszú példabeszédbe kezd, feltétlenül meg akarja nevelni a gyereket, vagy ha maga a másik kisgyerek kezd el zokogni és generálja a további feszültséget.

Persze nem kell szó nélkül tűrni, főleg ha ez zsarnokivá válik, de látni kell, hogy ez a viselkedés egy belső kényszer és nem kell véresen komolyan venni, aggódni miatta.

Akkor egyszerre tettük. Most én is csak az 1 bejegyzést olvastam el, mert dolgoznom kell, mivel kicsit gyerekmentes vagyok. Apa kint van az udvaron vele. :D

Az biztos, hogy tanítanak rendesen a gyerekek és igyekszem én is jó tanítvány lenni. :D

húú, hányszor vagyok én is mérges magamra, és hány fogadalmat tettem már ez ügyben magamnak.. :) de mi is emberek vagyunk, óhatatlanul hibázunk.. :) gondolj bele.. 24 órában tart mi műszakunk, se hétvége, se szabadnap.. :) kemény meló a gyerek nevelés.. :) de a legjobb is.. :) azon kívül szerintem minden konfliktusból lehet tanulni valamit, amit a későbbiekben a javunkra fordíthatunk.. :)

bejelöltem a naplódat, este beleolvasok.. :)

Tieid is helyesek. Most néztem az adatlapod. :)

Igyekszem nem mindentől tiltani, és nem rendeztem át a lakást sem az érkezésekor, és a szekrények sincsenek zárva. Pl. vannak procelán dísztárgyak a nappaliban amiket mindig megnéz. Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy óvatosan, ne dobja el, mert törik. Na ezeknél kivételesen vigyáz.

Bezzeg a késes fióknál hiába a tiltás. Eddig csak huzigálta, nem nyúlt bele, így nem tiltottam, mert az érdekelte, hogy működik, de most már belenyúl és el is mondom neki, hogy miért nem szabad, de hiába. Legközelebb újra csinálja. :D

Szerencsére csak ha ott vagyok. Mintha tényleg a határokat keresné. :D

Hát igen. Ezért szoktam én is mérges lenni magamra, ha nem úgy reagálok ahogy szeretnék és ilyenkor mindig megfogadom, hogy sokkal türelmesebb, elnézőbb leszek, de hát nem mindig sikerül, de igyekszem. :P

Egyébként én is Móni. :)

nagyon cuki a kisfiad.. :)

az sem mindegy ám, hogy mennyit tilt és hogyan az ember lánya.. :) én már megtanultam úgy fogalmazni meg a dolgokat, hogy ne tiltás legyen belőle, hanem kihívás.. :) a "nemeket" a veszélyes pillanatokra tartogatom.. :) vagyis hát igyekszem.. :)

Sokáig ne várjatok a babával, mert szerintem a kor sem mindegy. Talán 10 évvel ezelőtt sokkal nagyobb türelemmel lettem volna és ez nem a szeretetem nagyságától függ, mert imádom a fiam és nincs nagyobb boldogság, mint mikor hozzám bújik, vagy rám mosolyog.

De a kajáról jut eszembe, hogy ő még azt is dobálja. Ami nem kell neki azt dobja le a földre. Hiába mondom neki, hogy nem dobálunk semmit a földre. Sőt a morzsát is összeszedi és elhajítja. Persze itt lehet, hogy én hibáztam, hogy evés közben is törölgettem az asztalát, csak hogy ne maszatoljon mindent össze, mert szeret belemászni a kezével a kajába és ha kérem, hogy ne akkor csakazértis, aztán fogdos mindent ami körülötte van. Szóval innen jött neki szerintem, hogy takarítsuk le az asztalt. :D

szerintem a hisztit semmiképpen sem büntetni kell, nálunk legalábbis csak olaj a tűzre.. leginkább igyekszem megelőzni, de ha ez nem sikerül, akkor meg nincs más hátra, mint megkeresni a kiváltó okot és kitalálni valamilyen köztes megoldást.. tudom ám, hogy ez emberfeletti türelmet igényel, és rengeteg energiát, de nekik is vannak érzéseik, vágyaik, amiket valahogy ki kell fejezniük.. nekik még csak így megy, de ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül minket akarnak bosszantani.. :)

persze van az a szitu, amikor nem állok le alkudozni, pl. amikor az úttesten készülünk átmenni és a másfélévesem botrányt rendez, mert nem akarja megfogni a kezemet az átkeléshez, de ilyenkor is megdumcsizzuk a dolgot, de csak ha biztonságosan átértünk.. :) aztán meg jöhet a figyelem elterelés.. :-)

Sajnos nálunk nehezíti a dolgot, hogy még nem beszél a drágám. Viszont nagyon sok mindent megért. Mikor elcsitul a hiszti akkor el is szoktam neki magyarázni, hogy miért haragudtam és hogy ami miatt hisztizett az miért úgy volt ahogy neki nem tetszett.

Egyébként csodálom azért ahogy egyik pillanatról a másikra vált és elfelejti a sérelmeit. Ezt nekünk is újra megkéne tanulni. Van hogy látja rajtam, hogy mérges vagyok, nem szólók hozzá, nem foglalkozom vele, csak figyelem és egyszer csak odabújik, rám hajtja a kis fejét. Persze ilyenkor minden mérgem elillan és jön a dajka és a simi. Persze ilyenkor is elmondom neki,hogy mi nem tetszett. Ráadásul lelkiismeret furdalásom van folyamatosan, hogy nem tudom könnyebben kezelni a dolgot.

És ha a pelenkázás közben a nála lévő tárgyról (amit ő választ,pl egy kisállat) mesélsz neki?

A kaja itt is sokszor így van.Ezen túl kell esni,szerintem.Tudom,h nem könnyű,de egy ilyen pici nem tudja,mi az,h VÁRJ!Ezt nekünk kell megéteni,ami baromi nehéz.Ilyenkor gondolkozok el,h akarok-e babát,de az az igazság,h pont mi is rá gyúrunk a párommal...és pedig lehet,h még nehezebb lesz a sajátommal,mint most.Pedig most sem egyszerű.De az jól esett,amikor az anyuka azt mondta,h tőlem tanulta a türelmet a hisztihez.Mert tényleg úgy van,h ha látják,h valami idegesít,akkor ők is idegesek lesznek...

na, azért nálam is szakad időnként a cérna, de törekszem a vicces megoldásokra, így nekem is könnyebb.. :)

nehéz dolog ez az agresszió dolog.. szerencsére nálunk nem ennyire vészes a helyzet.. a lényeg szerintem, hogy akkor is érezze a kisfiad, hogy mellette állsz és szereted őt, mikor "tombol".. még kicsi ahhoz, hogy ki tudja fejezni az érzéseit, nyilván a temperamentum is rátesz egy lapáttal, de ha nyugodtan reagálsz (legalábbis látszólag) és mindig megoldjátok a problémáját, akkor előbb utóbb eltanulja, hogy hogyan kell helyesen levezetni a feszültségét.. :)

amikor nálunk hiszti van, igyekszem az ő fejével gondolkodni, hogy kitaláljam mi lehet az oka a feszültségének.. nem mindig sikerül, de az esetek többségében beválik, hogy közösen megkeressük azt a bizonyos "arany középutat".. :) mint mindenben a megfelelő kommunikáció itt is nagyon fontos, mivel nagyon okosak ám a gyerkőcök már ebben a korban is, érdemes velük megtárgyalni ezeket a szitukat.. :)

Ezt a módszert én is alkalmazom, és próbálom megértetni a fiammal, hogy hisztivel semmire nem megy. Csak az a baj, hogy nem mindig lehet megvárni, hogy elmúljon a hiszti, hamarabb kell engedni. Pl. sose szól, hogy éhes, de ha meglátja a kaját akkor akkora balhét csap, hogy zeng a ház és hiába mondom, hogy mindjárt adom, de éppen készül vagy hűl.

Az öltözés még csak-csak megy, nálunk a pelenkázásnál van hiszti, de nem elég, hogy forog, de rugdos is. Ilyenkor már minden cselt igyekszem bevetni. Már eleve megpróbálom valami tárggyal lekötni, de nem mindig jön be.

De ez miért probléma?

Ti akár felnőttként is nem érzitek néha, hogy legszívesebben odavágnátok ami a kezetekben van, mert nem sikerült valami?

Aztán meg az érzés, hogy csak azért ellenkeztek, mert ellenkezni akartok és kész.

Gyerekként ezeket az érzéseket sokkal szabadabban fejezzük ki. Később pedig megtanulunk "uralkodni" magukon.

Szerintem semmi gond nincs a hisztivel. Inkább azért a gyerkőcért aggódnék, aki soha nem toporzékol, dobálózik és ellenkezik.

Elismerésem, hogy még akkor is van humorod amikor már szakadna a cérna. Mert egy ideig én is tudom tolerálni a dolgot, de hosszabb távon nem, ráadásul amint az előbb is írtam, nem mindegy hogy milyen hangulatban vagyok.

Szoktam magam azzal nyugtatni, hogy a gyereknek is lehetnek rossz napjai, ahogy nekünk felnőtteknek is vannak.

Az biztos, hogy a temperamentum sem mindegy, de finomítani azért csak lehet. Mi örökbefogadtuk a fiunkat és tudjuk, hogy nem volt könnyű magzati ideje, így én ennek tudom be az agresszivítását, de szeretném leszoktatni róla. Persze nem agresszívan és nem veréssel, de hogy hogyan azt még én sem tudom.

Sziasztok!Én bébiszitter vagyok (óvónő végzettséggel) és ahol dolgozom,ott a 2 éves kisfiú van ebben a cipőben.Ő inkább öltözködéskor hisztizik.Ezt türelemmel viselem,nem lehet ellene mit tenni.Fel kell öltözni,és kész,nincs apelláta,ráadom a ruhát,és mint akit elvágtak,semmi baja.Persze ordítás közben nulla könny. :-)

Az anyukája azt találta ki,h ha ok nélkül hisztizik,akkor bünti szoba van.elmondja neki,h most menj be,és amíg hisztizel ne gyere ki.Persze kijön,ötvenszer.De ő türelemmel visszaviszi,olyankor nem szól semmit,csak bekíséri.Van,amikor éppen megfordul,és viheti vissza.Aztán amikor már nem hisztizik,akkor megbeszélik,h ebből nem tudni,mit szeretne,és megöleli,megvigasztalja.És nekik ez bevált.

Eleinte ő is mindenért ordított,ahogy a téma felvetője írja.Ha fehér azért ordított,ha fekete,akkor azért.Most már csak az öltözés miatt.De abból nem engedünk,felöltöztetjük.Mondjuk annyiból jó,h Áron nem rúg,harap,stb,egyszerűen csak kifordul az ember kezéből és ordít,ahogy tud.

Ami még nagyon fontos,h tegyünk különbséget aközött,ha azért sír, (hisztizik),mert velünk szeretne lenni,és aközött,h fel kell venni a zoknit.Azért ne büntessük meg,mert velünk szeretne lenni!!!De azt se hagyjuk,h hisztivel mindent elérjen csak azért,mert nem tudjuk hallgatni.Tudom,nehéz...de muszáj,mert ő a hisztivel ismeri meg a szüleit és a határait!Tartsuk szem előtt,h ez a helyes fejlődésének az állomása,hátha így könnyebb átvészelni!