Hipochondria (beszélgetős fórum)

Nagyon szívesen.

Viszont érdekelne egy dolog, természetesen nem muszáj válaszolnod.

Miért nem hagytad már ott a jelenlegi barátod, és kerestél egy férfit, akivel valóra válthatnátok amire vágysz?

Ő az akiről régebben írtál? Aki fiatalabb nálad, és nem nagyon hajlik a gyermekvállalás felé?

Mert akkor megértelek :(

VOLT egy rossz eredményed, de meggyógyultál, nem?

Rendszeresen fogsz kontrollra járni, és nem lesz semmi baj.

Tudom, néha én is majdnem megfulladtam :)

Akkor a férjem rámkiabált :D De hatásos volt.

Van valaki, aki melletted áll ebben a helyzetben?

Nem jó egyedül lenni ilyenkor.

2 kutyus?... Az egyik legjobb gyógyszer.

Tudom, hogy közhely, de ha megszüntetnéd azt a dolgot, ami ezt az állandó szorongást kiváltja belőled, szép lassan helyrejönnél.

Inkább arra kellene koncentrálnod.

Te legalább elmész vizsgálatokra, én nem sok helyen voltam.

Nincs ételallergiád?

Lelkileg nem segítenek a negatív eredmények?

Hiszen azok bizonyítékok, hogy semmi bajod sincs :)

Én nagyon ki voltam készülve. Kb. 2 évig tartott nálam ez az állapot.

Mindenféle tünetem volt, hol agydaganatot, hol gyomorrákot diagnosztizáltam...pajzsmirigy alulműködés, szívritmuszavar, gerincsérv, szklerózis multiplex, mellrák, stb., stb., tényleg minden volt :) Az volt a durva, hogy tényleg valós tüneteim voltak. Nagyon sok éjszakát végigbőgtem, a szívem majd kiszakad a helyéről, úgy vert. Izzadtam, alig kaptam levegőt, úgy össze volt szorulva a torkom.

Amikor éppen szklerózisom volt, és pár napig zsibbadt az egyik lábam, feltűnt, hogy ez mindig olyankor van, ha idegeskedek valami miatt.

És így jöttem rá, hogy csupán pszichoszomatikus tüneteim vannak.

Ezek után ha "kiújult" egy betegség, mindig arra gondoltam, hogy ezt csak a pszichém hozza létre. Megéltem azt a pár napot, vagy hetet, amíg tartott, és kész, de magamban tudtam, hogy semmi bajom.

Annyira féltem, hogy még vérvételre is elmentem. Láttam, hogy jók az eredményeim.

Közben abbahagytam a dohányzást, kávét, (kiderült hogy magas a vérnyomásom), és ettől nagyon jól éreztem magam, mindig mondtam hogy most már ezzel sem mérgezem a szervezetem, milyen egészséges leszek én.

Ezen dolgok hatására lelkileg sokkal jobban lettem, és valahogy elmúlt ez a dolog. Nagyon ritkán még előfordul, hogy átfut az agyamon valami rossz gondolat, de ahogy jött, úgy megy is.

Mindig megpróbálok egyszerű okot keresni az aktuális problémára. Mondjuk ha fáj a hasam, nem gyomorrákom van, hanem túl sok chilit ettem, túl fűszeres ételt ettem.

Ha fáj a fejem, nem agydaganatom van, hanem front van, keveset ittam, menstruáció közeledik.

Szóval megpróbálok reálisan gondolkodni.

Túl sokat nem tudtam segíteni szerintem :(

Milyen tüneteid vannak?

"Hipochondria

Képzelt betegség. A képzelt beteg figyelmét szinte kizárólag a vélt betegségével való foglalkozás tölti ki, és senki nem tudja meggyőzni arról, hogy egészséges. "

Tehát, itt nem egy rákos betegről van szó, nem egy AIDS-es napjai vannak megszámlálva, nem egy tüdőgyulladásról, vagy akárcsak egy egyszerű megfázásról beszélgetünk, hogy a láz ágyhoz dönt, és az ember a napok óta tartó láztól már úgy érzi soha nem lesz vége!! Ez nem más mint szinte rettegni (és még inkább vágyni rá), hogy betegek leszünk, és míg mások mártírt halált halnának azért, hogy innen a távolból (mint pl Móriczka még add alá a lovat, és sajnáld, hogy ő milyen beteg, és segítségre szorul), addig a hipochonder családja, teljesen kikészül ettől az egésztől... Velük persze nem foglalkozik senki. Őket nem védi senki. "A hipochondria lélektani hátterének egyik fontos része, hogy a beteg egyszerre vágyódik az elfogadásra és a különlegességre, amit betegségén keresztül kíván megszerezni - mindezt persze nem tudatosan. "

Igazad van, elnézést kérek, a cinizmusom miatt. Igazad van. Nagyon nagyon beteg vagy. Fordulj orvoshoz, ha azt mondja egészséges vagy, ne foglalkozz vele, fordulj másikhoz, és még ezer másikhoz ha kell, pénzt, időt energiát nem kímélve, hátha végre valaki talál valami betegséget nálad. Addig pedig tedd nyugodtan tönkre a körülötted élőket az állandó stresszéleseddel, kergesd őket az őrületbe, okolják önmagukat azért, mert te nem vagy képes inkább örülni, egy téves diagnózisnak, és másként szemlélni a világot. Mert te nem vagy képes arra, hogy örülj annak, hogy nincs komoly betegséged, élheted az életedet, véghez viheted a céljaidat, családod, gyermekeid, kutyád macskád, házad, háztartásod, munkád lehet, vezethetsz, nyaralhatsz, kirándulhatsz, veszekedhetsz a családtagjaiddal apró cseprő dolgokon, vagy éppen megoszthatod velük életed legszebb pillanatait. Ne is gondolj arra, hogy új esélyt kaptál, hogy tudatosan széppé és egészségessé tehesd az életedet. Inkább vizsgáld magad óráról órára, hátha végre lesz valami komoly bajod, és sajnálhat az egész családod, és végre beigazolódik, hogy te milyen komoly beteg is vagy.

Szerintem nem kéne egy hipochonder alá adni a lovat, hanem azonnal elküldeni orvoshoz, (ha kell vállaljon plusz munkát), és igenis lelki pofont adni neki, hogy tessen talpra állni, akár gyógyszeres kezeléssel, akár azzal, hogy megpróbáljuk megértetni vele, hogy értékelnie kéne azt, hogy egészséges nem pedig, azt keresni, hátha beteg...

Én nem egy beteget "bántottam", ahogy te fogalmaztál, hanem egy beképzelt beteget tájékoztattam arról, mi minden mással el lehetne ütni az időt azon kívül, hogy önmagunkat sajnáljuk olyan dologért, ami NEM történt meg!!!

Cinikus vagy és undok !!

Gyermekem van és párom egy boldog egészséges család vagyunk élnek a szüleim dolgozunk sok a teendő és az elfoglaltság Mindezért a "kis " apróságért hálás vagyok az égnek .

de soha nem merném venni a bátorságot hogy így beszéljek egy olyan emberrel aki beteg

Tudod miért ?? nem csak mert sajnálom Őt hanem mert félnék attól hogy a bántást egyszer a sorstól visszakapom az utálatosságomért .

Aztán majd lehet gúnyosodni meg ítélkezni.