Havi 170 e körüli nettó, 40 órás munkahéttel... (beszélgetős fórum)

Ez két esetben lehetséges: ha valaki nem gondolkodik hozzá 14-18 évesen elég éretten, és tényleg csak az jár a fejében, hogy mit szeretne, és szülői nyomás sincs más szempontokra, vagy ha egyszerűen megteheti, hogy azt csinálja, amit szeret, mert olyan erős anyagilag a szülői háttér.

Én mondjuk nem gondoltam át az anyagi oldalt, de otthon i sazt láttam, hogy mindkét szülőm azt csinálta, amit legjobban szeretett, és megvolt mindenünk úgy is. Soha nem láttunk bele az igazi gazdagok világába, mai eszemmel tudom, hogy szüleim a sztárszakmákban megszokottnak csak töredékét kereshették, de soha életemben nem hallottam olyat egy reggel se, hogy de nincs kedvem ma bemenni.... ez nem feltétlenül a jobbik út, csak egyszerűen nálunk így volt.

Erre én beválazstottam egy olyan hivatásba, aminek az elején hatalmas pofonok is értek, krokodilkönnyeket is ejtettem, és még anyagilag se jó:) Viszont kevés idő kellett, hogy belejöjjek, és nagyon szeressem. Az anyagiak meg.... egyik törvénytervezet felemel, a másik lehúz minket, most már úgy gondolom, az ilyemsit nem lehet hosszú távon előre igazán kiszámítani.

A legjobban az jár talán, ahogy valaki más is írta, aki maga tudja kezébe venni a sorstá, nem alkalmazottként dolgozik, persze csak akkor, ha bejöna számítása, és a tehetsége, ötlete mellett szerencséje is van.

én is ennyit keresek vagy többet ,de a franc esne bele sosem találok :D

ugyan, miért kell felhúzni magad ezen, ez egy szavazás volt. valakinek igenis kevés, valakinek a kényelmes élet valakinek meg az elérhetetlen. ez így van volt és lesz is míg társadalmi rétegek léteznek.

Valójában manapság mindnekinek elég nehéz elhelyezkedni. Vannak természetesen olyan területek, ahol tárt kapukkal várnak sokakat és vannak olyan végzettségek, amelyekkel ma is kapkodnak az ember után, de azért nagy általánosságban, ha valaki elveszíti a munkáját, meg kell küzdenie azért, hogy újat találjon. Legyen az varrónő vagy tanár, teljesen mindegy.

És nekem például ilyen esetben soha nem jutna eszembe azt mondnai, hogy x. y. kitörölheti a szebbik felét a szakmunkás bizonyítványával, illetve a szakmájával. Soha nem mondnaám, hogy nem érdemes szakmát tanulni, vagy hogy hagyja már abba a siránkozást az, aki a szakmájával nem tud elhelyezkedni. Biztos van ilyen is, de én inkbb a másik oldalról hallom, hogy a diploma volt felesleges, azzal lehet kitörölni, és hagyjuk abba a nyavalygást.... igyekszem jóhiszemű lenni, de szeirntem ebben van egy kis káröröm, tényleg.

Pedig azért ha nagyban néznénk a dolgokat, ez a tökéletlen társadalmi berendezkedés mégiscsak úgy lett kitalálva, hogy egymást kiegsézítsük, a tanár ruháját a varrónő készíti, de őt annak idején a tanára tanította meg írni-olvasni, ha beteg lesz, az orvoshoz fordul, aki viszont semmire se menne az orvostechnikai eszközei nélkül, amit a gyárban a varrónő férje vesz le a szalagról, és sorolhatnám.

Ronda egy dolog ez az egymás irigylése, piszkálása, vagy hogy egyáltalán felmerül, hogy bármelyik területre nincs szükség.

Nem azért mondják, hogy szart se ér, mert írigyek, hanem azért meg nagyon sok embernek hiába van diplomája mégsincs munkája..

A páromnak is van diplomája, és 1 éve nincs munkája..mindig az a probléma, hogy diplomája van és ők nem diplomást keresnek..nekem nincs diplomám (bár szeretnék, de nincs ré keret), ha én jelentkezek (mert szeretnék jobb munkát) akkor meg pont az a baj, hogy nincs.

Nehéz mindenkinek, a diplomásnak is és a többinek is.

Szerintem összeteheti a két kezét az, aki középfokú végzettséggel 170 nettót keres.

Akkor én a kivételhez tartozom. Én örülnék ha továbbmehetnék,de sajna nincs lehetőségem. És sok diplomás ismerősöm van,akinek van munkája szerencsére,én nem irigylem tőlük.

Csak rossz,hogy nem csak az elhatározáson múlik,hogy ki mehet tovább..

És itt van még egy dolog. Lehet valaki tovább szeretne tanulni főiskolán,egyetemen,de minimálbérből sajnos nem engedheti meg magának..

Arról nem is beszélve,hogy minden munkahely szereti ha az ember képzi magát,de nem támogatják a dolgozót. Én pl az érettségit levelezőn tettem le. Rugalmas munkaidőm volt,de mikor vizsgázni kellett volna menni,a főnököm megmondta,hogy vagy a munka,vagy a vizsga.. Aztán utána meg azért kirúgtak 2 hónapra rá,hogy jött más érettségivel..

Szóval ha az ember nem olyan családba születik,ahol tudják finanszírozni a felsőbb tanulmányokat és vidéken él,ahol diákmunka sincs,akkor hiába szeretne magasabb végzettséget,magasabb fizetést,sajna nem fog menni.

A régi fodrászom mondta egyszer, maikor felmerült ugyenz a téma, hogy szakmát is csak akkor érdemes tanulni, ha valaki készen áll arra, hogy ne álljon ameg a szakmunkásbizonytványnál/ szakmai érettséginél, technikumnál, hanem tanuljon addig, amíg mester nem lesz, akár papírral, akár a tudását tekintve. A középszerű fodrásznak, cukrásznak (tudjátok, akinek a piskóta csak yilk maszával sikerül, és akinél a dobostorta krémje= margarinba kevert kakaópor), kőművesnek, kozmetikusnak, stb. nem fog a lábainál heverni a világ.

Ez nyilván minden más területre is igaz.