Határozott, céltudatos nők ..... (?) férfiak (beszélgetős fórum)

A férfiakban is meg van mind az amire a a fórum témája utal,csak kiben és milyen módon jön elő!

Ez sok dologtól függ és függhet!

Nem ledegradáló személy egyik nem se,csak szemlélet és egymás megbecsülési formát képviselnek!

Közös nevező a megoldás és alázat!

Olvastam egy női magazinban ma arról, hogy a férfiakat mi zavarja a nőkben.

Azt mégis hiányolom, nem foglalkozott a cikk azzal, miért ilyen a nők, illetve azok a férfiak, akiket megszólítottak (és zavarja a párjuk "keménysége, határozottsága, mindentudása") milyenek?

Nem tudtam folytatni a választ...

Szóval gondoltam majd rendeződni fog a kapcsolat, megpróbálunk mindketten alkalmazkodni. De ő semmibe se akar(t). Aztán most külföldre akar menni, ahová én alapvetően nem.

Sokszor keresett, hiányoztunk egymásnak és azt gondoltam, talán tudunk csiszolódni.

Megint csalódtam, ő semmibe se szeretne. Menjen vele külföldre (olyan nyelvterületre, ahová nem akarok) és majd minden oké lesz.

Én nem akarok így mindent feladni egy olyan kapcsolatért, ahol ott tartunk, hogy nekem kell mindent elfogadnom.

Ezek ellenére még szeretem... Majd jön még egy-két arconcsapás vagy simán kiábrándulok belőle.

Jól. Egy évig jártunk, akkor is zavart, hogy csak mondd dolgokat, de semmit se tesz.

Összeköltözés. Neki minden más fontosabb volt, mint én - amit szóvá tettem. Megunta, elköltözött.

Hidd el, én se ismerek magamra! Az optimista, céltudatos, életvidám nő, aki mindig tudott másokat is lelkesíteni mintha kezdeni kimúlni :D

Akkor voltam jobban, mikor szakítottunk és nem keresett pár napig.

Nálam a mostani gyengeség kezd céltalansághoz hasonlítani.

Más amikor gyenge-esendő vagyok, akit egy erős férfi oltalmaz... :)

Én azt látom, hogy pl. nagypapám anno semmit se csinált otthon. Ellenben apukám már segít anyunak.

A férfiaknak is változni kell, mert a régi családmodell már nem működik.

Nálunk is így volt...

Ha változást akartam bármiben, nekem kellett noszogatni.

Egy szó lemaradt. És lényeges...

Magam kezdtem egyre gyengébbnek érezni...

Én végletekben gondolkodom:)

Mivel egyedül nevelem a lányaimat, így értelemszerűen itthon én vagyok a főnök. Nehéz az átállás, így néha akkor is irányítok, amikor nem kellene:)

De dolgozom az egyensúlyon:)

Ez jó:))

Igen, vannak ilyen férfiak is:))

A lényeg, hogy valahol biztosan mindenki talál magának egy hozzáillőt:)

Könnyebb, ha simulékony az ember, de hát azok ugye, nem mi lennénk:)))