Halál és elmúlás (felkavaró tartalom) (beszélgetős fórum)

Aki megszületett, az meg is hal egyszer.

Nem kell azt várni, jön magától is egyszer, addig meg éljünk boldogan.

Miért féljünk tőle, nem lesz az attól jobb.

Az elmúlás meg elmúlás, nem kell vele foglalkozni.

Amit leírtál, abból nagyon is arra következtetek, hogy nem akarsz te meghalni, eszed ágában sincs, csak most rossz passzban vagy.

Irány a Himalája, egyedül....

könnyű,és szép halál... s hógolyózhatsz is kedvedre..-)

Egy neves költőnk, azaz Petőfi Sándor, pont nem ilyen halált akart.

"Ne ily halált adj Istenem!"

.......

" Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül"

Gondolom vagy kb 16.

Anyukam 70 éves születésnapja előtt gondolt egyet és elment a Balaton átúszásra. Sikerült neki.;)

Szerinted szenvedés neki az élet ha ilyenekre képes?

Értem, de az én életem 50 évnél semmiképp sem ér többet. Nincs benne több, mert nem ér annyit. Így van. Az, hogy mennyit ér az életem annak a függvénye, hogy mennyi jó és rossz dolog történt velem.

Szívesen átadnám valakinek az életemet, csak elveszem mástól a helyet, akik élni szeretnének.

Hogy te mennyi baromságot tudsz összehordani !

Ez nem így van, hogy meddig szeretnék élni és hogyan meghalni.

Életed derekán korai ilyesmin gondolkodni.

Meglátod, ahogy öregszel, már nem is tűnik olyan szörnyűnek az 50-60-70-80 év. Az ember annyi, amennyinek érzi magát. Én 70 felé fiatal vagyok. Még vígan "átugrom" az olyan elkeseredett fiatalokat mint te vagy.

Felejtsd el ezt a buta gondolatot. Légy vidám énekelj !

a "B" oldal....-)

régi, múlt századi slágerekkel...

50 után minden perc szenvedés?

Az élet második oldala kezdődik!

"kórházban valahogy szerttartásosabb maga a halál."

Ne már!

Gőzöd nincs arról, hogy mit beszélsz.

Amúgy meg az egész nyitó hozzászólásod egy jó nagy marhaság.

Titeket mennyire foglalkoztat a halál, az elmúlás gondolata? Mennyire szoktatok ezen gondolkodni?

Én szeretnék lehetőleg "ágyban, párnák közt halni meg", ahogy egy neves költőnk írta vala. Fájdalom és kínmentesen lehetőség szerint, igazából én nem is a haláltól félek önmagában, hanem a fájdalmas, kínkeserves haláltól (áramütés, vízbe fulladás, halottá égés, levágják a fejemet, felakasztanak stb... Vagy elüt egy kocsi. Ezeket lehetőleg elkerülném.

Nem szeretnék otthon meghalni valamiért, inkább egy kórházi ágyon, csendben és békében. Azért nem otthon akarok meghalni, mert a kórházban valahogy szerttartásosabb maga a halál.

Nem akarok igazából sokáig élni se. Nyilván nem leszek öngyi, mert azért még az életem felén se vagyok túl, de elborzaszt az öregedés gondolata. Egyedül magányosan megrohadni valami 10 négyzetméteres panelban, 4 macskával együtt, úgy hogy a kutya se néz felém, köszi ezt inkább én kihagyom.

Megéltem jót, de jóval több rosszat is. Nem akarok sokáig élni. Nagyon maximum 50 év lenne, utána már minden perc ténylegesen kínszenvedés lenne. Az alsó határ 40 év. De ebben az életben nincs több, nekem lefőtt a kávé..

Ti lélekben fel tudtok készülni a saját halálotokra? Hány évet élnétek szívesen?