Ha választhatnál a városi és a vidéki élet között, melyiket választanád és főleg miért? (beszélgetős fórum)

:-(

Most akaratom ellenére jól elbántam magammal.

A gyermek koromat a Zalai dombok között töltöttem,

legtöbb időt egy fenyves erdő kellős közepén.

15 éves koromtól kisebb-nagyobb megszakításokkal a fővárosban töltöttem, itt dolgozom.

De folyamatosan húz vissza valami.

Egyre jobban

"Bántja lelkem a nagyváros durva zaja...".

:-((

22 éven át panel "lady" voltam,Pest szívében.Fél éve költöztünk férjemmel vidéki városba,ott is annak perem területére,egy tájvédelmi terület mellé.Reggel láthatom a kis Bambit,kikószálni az erdőből,ismeretlen eredetü bogarakat ismerünk meg,ami a nagy állat lexikonba sincs benne,ahol fával is tudunk tüzelni a kályhába,és kint a hóba aprítjuk hozzá a fájt,ha úgy akarjuk,.....sorolhatnám.

Soha az életbe nem költöznénk vissza,még ha luxus körülményeket igérnének akkor se.Amióta kint lakunk nincs vita,megnyugodtunk, életminőségünk javult.Mai napig Pestre járunk dolgozni,de alig várjuk,hogy mehessünk haza a nyugalomba,a szeretetbe,ahol érezhetően szeretnek és óvnak a vidékiek.

Sziasztok,

én az első 18 évemet egy kisvárosban töltöttem. Az egyetemet Pesten végeztem, utána is ott maradtam újabb 18 évig. Most Ausztriában egy kisvárosban, annak is a szélén élek, nem cserélnék semmivel. De ezt érzem Magyarországon is, szüleim most is abban a kisvárosban laknak, ahol felnőttem, és nagyon szívesen vagyok ott is.Pesten az embernek a fél élete a közlekedéssel telik, piszok, zaj, rossz levegő, stressz. Nézzétek meg az emberek arcát a járműveken, nem sok jókedvűt vagy elégedettet látni. Színházba, vagy különböző rendezvényekre is probléma nélkül el lehet jutni vidékről, ha az ember akar. Nagyvárosokban az emberek 90 %-ának az élete a munkahely, otthon, bevásárlás között telik, és nem a sokrétű kulturális lehetőségek között válogatnak.

Valahogy ezt úgy fogalmaznám, hogy ott jó, ahol az ember a 365 napot szabadságként élheti meg, és nem egész évben arra a két hétre vár, amikor elmehet valahová máshová.

Én kertes házban kezdtem az életemet, majd kiköltöztünk tanyára - imádtam! A kora reggeleket, ahogy a nap felcsókolta a harmatot a fűről, az estéket, ahogy az erdő fái közé csendesen belopta magát az alkony. Azt, hogy csak kinézek az ablakon, és legelésző lovaimat látom, hogy bármerre nézzek is, csak az ezerarcú természet mosolyog vissza rám. Télen, főleg ha nagy hó volt, sokkal nehezebb volt az élet, de akkor se cseréltem volna el semmiért.

Amikor a párommal megismerkedtem, ő Pesten lakott, igaz, nagyon nyugodt, jó környéken. Amikor összeköltöztünk, néhány hónapot ott laktunk nála. Bármennyire jó hely is volt, bezárva éreztem magam. Állandóan jártam haza. Aztán visszaköltöztünk Jászberénybe, kertes házba, ez már sokkal jobb. Viszont épp most vettünk anyuék mellett egy területet, vagyis építkezni már tanyán fogunk. Pici lányom már úgy nőhet föl, ahogy én is és biztosan imádni fogja. Mert semmihez se hasonlítható, csodás dolog a temészetben élni.:-))

Szóval én kipróbáltam mindent, de a tanyasi életre szavazok!:-))

Vidéken nőttem fel, erdő közepén. Imádtam! Gyerekkén csak az hiányzott, hogy a barátnőim mind a városban laktak, nem tudtam velük sokat találkozni, inkább csak suliban.

Nyolcadikos voltam, mikor megvettük a panelt. Nem tudtam megszokni. Sok volt a zaj, a nyüzsgés, fura volt, hogy nem tudok kiülni az udvarra, bezárva éreztem magam, mint egy kalitkába....

Párommal panelban kezdtük közös életünket (nem volt pénzünk kertesre). Jól éreztük magunkat, otthonossá varázsoltuk kalitkánkat. Nagyon vágytam kertes házba!

Kisfiunk születése után bebizonyosodott, hogy jobb a kertes. Ha elmentünk nagyszülőkhöz élvezet volt nézni, ahogy csemeténk hempereg a füben, homokozik, szaladgál, bogarazik. Mindezt a panelban nem tehette meg, mert az "okos" emberek a játszótérre hordták a kutyát-macskát piszkolni, nem engedtem a homokozóba.

Lassan 2 éve, hogy kész lett a házunk (építkeztünk), el sem tudnám képzelni, hogy vissza menjünk a városba. Csendes, rendes környéken lakunk. Hatalmas kertünk van, amit ugyan ápolgatni kell, de megéri! Bármikor tudunk szalonnát sütni, ilyenkor hóembert építeni....

Én a vidéki életre szavazok!

ha városban laksz, akkor nagyobb az esélyed a munkavállalásra.

Ha vidéken laksz jó dolgod van, mert csend és nyugalom vesz körül.

Én mind két helyen szeretek lakni. Most Móron lakom, állítólag város, de nekem a rengeteg családiház miatt, és hogy az emberek köszönnek egymásnak, így vidéknek számít.

Családi házban laknék, olyanban, ahova ki lehet nyáron lépni köntösben.

Ha lehet választani, akkor a város szélén laknék egy nagy kertes házban, sok szép virág között.

Természetesen teniszpályával, medencével az udvaron.:))