Ha a férj nem partner... (50-esek, 60-asok) (beszélgetős fórum)

Ha alapból zárkózott típus a férj, vagy ha 'ne adj Isten depressziós, akkor nem fog mondani rá semmit. Egyszerűen nem érdekli.

Ez esetben nincs mese: más szabadidőpartnert kell találni. Elmenni más családtaggal, barátnővel.

Ha apuka látja, hogy szórakozik, élményekkel töltődik fel, előbb kedvet kaphat ő is, mintha csak otthon ülve szekírozza, hogy menjen már el vele valahova.

Ha a fórumnyitó már türelmetlen nyaggatásra ragadtatta magát, akkor is a fenti a kézenfekvő. Szóval: segíts magadon, Isten is megsegít.

De ha mondod, hogy menjünk el moziba, strandra, múzeumba, stb. Akkor mit mond erre?

Esetleg nem változtál meg az utóbbi időben? Nem vagy idegesítő? Tudom, hogy magunkról nehéz ilyet megállapítani...

Nem túloztam, tényleg ez van.

Nekem sem az egymásba tekeredés hiányzik, hanem csak az, hogy VALAMIT csináljunk együtt is.

A közös élmény.

Na, Írisz; ezt tényleg bármelyikünk íhatta volna, nincs is semmi, amit hozzá tudnék tenni, vagy elvenni.

Talán te célratörőbben fogalmaztál, hűen a stílusodhoz. DDD

Állj! Második mondatnál megálltam; köszönöm!

Folytatom az olvasást

De az ő koruk már más, így azt hiszem a 15 év másnáluk, mint a fiatalabbaknál.

Én egyetértek veled mindenben!

Az én férjem sem olyan pőrgős mint én, persze 11 évvel idősebb nálam, de sosem volt olyan, mint én, ő jobban szeret otthon lenni, mint jöni-menni, így én is főleg a barátnőmmel megyek, ha épp olyanja van, akkor persze jön strandra, színházba, moziba, stb., de inkább kihagyja. Én szeretek elmenni másokhoz bulizni, a férjem viszont azt szereti, ha hozzánk jönnek. Én nem gondolom, hogy baj lenne, ha nem minden program közös, sőt! én kifejezetten jónak tartom ezt, hiszen rá is unhatnánk egymásra, ha mindent csak együtt csinálnánk.

Mi 26 éves házasok leszünk idén. Én eljárok tornázni a barátnőmmel. A férjem tudja, hogy nekem szükségem van erre, és nem is zavarja. Ha neki van kedve, akkor megyünk együtt bicajozni, strandolni, stb., ha nincs nem erőltetem. Külün TV-nk van, mert nem ugyan azt szeretjük nézni a TV-ben, de vannak olyan műsorok, amit együtt nézünk meg. Mi sem járunk kézenfogva, valahogy nincs rá igényünk, ha úgy alakul, akkor inkább belekarolok. Ha átmegyünk az útteste, akkor megfogja a kezem:), és lesegít a buszról is:)))), de mi fiatalon sem voltunk ilyen utcán egymásnyakábatekergősek.

Nekünk ez így alakult, ha együtt vagyunk, akkor viszont roppant jól szórakozunk egymáson. A férjemnek nagyon jó a humora, és azt mondják nekem is:) Megbeszélünk mindent, ha olyan kedvünk van, de ha épp nincs, akkor sincs baj.

Én sem tartom rossznak, amit a fórumindító ír...

Ki beszélt itt unalomról?

50-60 körül a NYUGALOM, nem az unalom.

Te régen vagy férjnél? 30 év után lehet beszélni, de most derült ki, hogy az indító sem igen élt ennyit a férjével. :))

15 éve élünk együtt, ő a második férjem.

Az a gond, hogy nem lehet vele erről beszélni. Szerinte csak én látom rosszul a helyzetet, neki nagyon jó így. Imád olvasni, ez minden.

én abban semmi borzasztót nem látok, ha férj-feleség nem kézenfogva mászkál vagy külön programjaik vannak, nem mindenkinél passzolnak ezek az igények, és jó is, ha megvannak a külön programok, barátok, akkor a közös lét is érdekesebb lehet :)

annál, hogy nekem van még igényem a szexre, de a férjemmel erről mégcsak nem is beszélhetek, az összes kapcsolatunk az, hogy főzök rá meg mosok, na ennél az egyedüllét is ezerszer izgalmasabb, kényelmesebb :)

Nem olyan furcsa ez, ennyi idő után, bár séta, vásárlás tényleg lehetne.

De ne keseredj, hiszen szépen együtt vagytok , egész nap.

Ő nem másfajta műsorokat szeret? - Az enyém sem nézi a Naphegy klinikát, mi is külön szobában alszunk, 2 éve jöttem rá, hogy milyen jó.

A kézfogás? Nos az én férjem fogja a kezem, nem szeretem ezt, de minden szir-szarért nem szólok.

Szerintem az vagy a fiataloknak való, vagy , akik már inkább kapaszkodnak-támaszkodnak egymásra.

Ha 60 körül vagytok, majd 40 év együtt!

Sok mai fiatal szeretné ezt elérni.

Nem veszekedtek, mert akkor írtad volna, miken vitáztok.

Én nem látom rossznak, aintim rész egyéntől függ.

Láttam én már itt a Hoxán harmincasokat panaszkodni, hogy évek óta semmi. Vagy; 6 éves a gyerekük, azóta semmi.

Én ezeket gondolom, te meg godolj arra, mennyi mindent elértetek együtt.:))

Azt hiszem egy fontos szempont az is, hogy régebben milyen volt ez a kapcsolat. Mert ha régen is csak "elvoltak" egymás mellett, akkor jobb ez nemigen lesz azt hiszem.

De ha volt jobb, akkor meg rendbe kéne tenni, utánajárni, megbeszélni, hogy mitől távoldotak el egymástól. Ahhoz, hogy legyen valódi kapcsolat két ember között, ahhoz legfőképp bizalom kell.

Másik fontos dolog, hogy éri-e őket bármilyen élmény, van-e mit megosztani egymással, mert akik csak a 4 fal között vegetálnak, azoknál persze, hogy nincs már közös téma sok-sok év után...

Hány éve éltek együtt,és hány évesek vagytok?

Nálunk volt egy olyan rossz időszak a házasságunkban,mikor mi is csak a gyereknevelésre ,munkára koncentráltunk,és egymásra nem...meg is lett a következménye....:(

Ez viszont úgy megváltoztatott,felrázott minket, hogy aztán,újra férfi-nőként tekintettünk egymásra...

Újra puszi ,csók, ölelés stb,szeretlek kimondása...kézenfogva járunk mi is...1000 éve nem tettük..

Igaz,mi 23 év házasság után változtattunk, egy házassági krízis hatására..:(

Mi még 50 alatt vagyunk, igaz 45-46 évesek,de ez se kis idő már...

Hát még nálatok....elhiszem, hogy rosszul esik látni más idős házaspárt...de nem tudhatod ,ők mit tettek ezért, min mentek már kersztül..

Kedves 60-on felüliek!

Lehet, hogy ritkaság számba megyek ezzel a téma indítással, de engem nagyon zavar, hogy a férjem semmiben nem partner. Most nem a szexualitásról szólnék (az már régóta nem téma nála), hanem az egyéb témában: úgy mint együtt sétálás, kirándulás, vagy csak egy film megtekintése, stb.

Már régóta érzem azt, hogy a férjem csak mint "lakótárs" létezik. Együtt reggelizünk, ebédelünk (én főzök mindig azt, amit ő kíván, a vacsora már nem együtt zajlik, és az alvás sem, ami nem is gond, mert a horkolásától már úgysem tudnék aludni.

Az egészben az a legrosszabb, hogy amikor meglátok egy idős házaspárt kézenfogva pl. egy múzeumban együtt élvezni a kiállítást (ez csak 1 példa), akkor elsírom magam. Nem értem, hogy MIÉRT??? Miért nem tudunk mi is valódi házaspár módjára élni? Miért nem tudunk elmenni együtt csak úgy sétálni, vagy moziba, vagy csak egy filmet megnézni a TV-ben?

Miért van az, hogy én csak a barátnőmmel tudok néha kirándulni, vagy elutazni egy rövidebb útra? Miért ne lehet vele?

A szexről ő már régen lemondott, bár én még igényelném, de ezt szóvá tenni sem lehet, rögtön elterelő "hadművelet" a reakció.

Vagytok még így egy páran? Van erre valamilyen megoldás?

Kíváncsi vagyok a véleméyetekre...