Férjem és a gyereke (beszélgetős fórum)

Ezért írtam azt, hogy fölösleges a volt feleséggel beszélgetni.

Ő ezt mondja.

A férjem mást mond.

Na, ez a gáz! (Nem az, hogy a férjem ölébe ülök! :D)

És honnan tudod, hogy kinek van igaza?

sok sebbol verzik itt minden;

fognam az egesz kocerajt es lepnek;

ha nem tudsz masokat megvaltoztatni, akkor a sajat hozzaallasodon kell;

ha ez sem megy, taxi;

Nagyon bevasarolt...

:DDD

Én mint anya, és feleség leddöbbenve olvastalak.

Az egyik, hogy ki kérte, az áldozatot? A te döntésed volt.

A másik ami nagyon fontos, a GYEREK ÁRTATLAN! Még akkor is, ha nem a tied! Majd ha egyszer lesz akkora szerencséd, hogy ezt kipróbáld, akkor rájössz, milyen egy gonosz, önző, nő vagy. A férjednek meg kutya kötelessége abban a kevés kis időben a fiával törődni.....ha már külföldre ette a fene.

Amúgy szerintem te nem vagy érett egy házasságra, és mindig szenvedni fogsz!

"most már ott tartok, hogy utálom ezt a gyereket, nem bírom elviselni, idegesít"

ezt írtad

Amúgy még mindig nem értem, miért nem tölthet havonta kettő napot csak a gyerekkel?

Semmi problémát nem látok abba, ha két felnőtt megöleli egymást, megpuszilják egymást, szájon puszilják egymást, akkor sem ha pl. látja ezt egy gyerek. Ez nem nyalás- falás...

Azt viszont igen durvának és undortónak tartom, hogy befekteti mellénk az ágyba a gyerekét, majd amikor azt hiszi az alszik rám mászik és ha elutasítom meg én vagyok a szemét... Bár teljesen mindegy, mert miután azt mondtam, hogy többet nem alszik köztünk, mellettünk a gyerek, akkor is én voltam a szívtelen és önző...

Látod, akkor itt nem is a gyerekkel van bajod, hanem az anyóssal és igen, gyerekes a hozzáállásod, valamint pont az sérül, aki semmiről nem tehet. Akinek meg céloztad a viselkedésedet, tojik rád és egy lépésben leszerel, nevetségessé tesz. Ő is biztos féltékenységből tette azt a megjegyzést, de legyél már intelligensebb! Valami frappánsat visszaszólhattál volna azonnal, hogy megnyugtasd a lelkét vagy hogy elvedd a kedvét további megjegyzésektől.

Ajándék: rengeteg esetben én veszek ajándékot, én választom ki, a férjem helyett. Amikor átnyújtja, nem szólok, hogy én vettem, mert rosszul esne az ajándékozottnak, hogy sajnos a férjemnek nem volt ideje, vagy fantáziája egy ilyen ajándékhoz. De ő is kisegített már ilyesmivel (pl elfelejtettem valaki szülinapját és ő mikor felhívta, a nevemben is kívánt neki sok jót, utólag meg megmondta, szemrehányás nélkül). Szerintem ez is olyan piszlicsáré dolog, hogy nem sokat agonizálnék rajta a helyedben, max az ajándékkártyára odaírhatod: sok szeretettel apától és Esztitől. Nem? Inkább ez, minthogy semmit nem adsz bosszúból, szinte kicseszésből...

Mondom, hogy azt bántod meg vele pont, akinek nincs vétke a szituban

Volt feleséget??

Ő rossznak állítaná be a férjemet és rossznak is állította be,hogy magát védje. Azt mondta, hogy nem csalta meg, de rettegésbe kellett élnie, mert állandóan ütve- verve volt és ezért akart elválni...

veled apuka nagyon bevasarolt...

aki ennyire gyuloli a gyerekemet, annak nincs helye az eletemben, nemhogy hazassagot kossek vele;

amugy meg egy kisgyerek szamara nem eppen epuletes latvany, amint apu meg a felesege nyaljak-faljak egymast; arra van azon a 2 napon kivul meg 28-29 nap; a ti kapcsolatotokban alapbol van van, ez ezen a szerencsetlen artatlanon csapodik le;

És ez sajnos mindkettőnkben benne van.

A első felesége még a házasságuk elején csalta meg kisgyerek mellett és le is lépett a nő. Tudom, hogy ettől fél, hogy ismét ez fog megtörténni, ezért nem akarja, hogy barátnőkkel találkozzak, hogy egyedül menjek valahova, hogy csinosan öltözködjek, hogy sminkeljem magam. De ezzel nincs problémám, én megértem, aki egyszer megégeti magát... az utána már másképp áll a dolgokhoz. Én úgy érzem partner vagyok ebbe, és segítem, elfogadtam a kéréseit, mert hittem és hiszek abban, ha ezzel bebizonyítom, hogy én nem a volt felesége vagyok és nem akarok más férjet magamnak, előbb utóbb elfelejti az első házasságból hozott sérelmeit, félelmeit és akkor "hosszabb lesz az én pórázom" is egy picivel.

De most én vagyok bajban, és hatalmas bajban. És segítségre lenne szükségem, hogy ne érezzem azt, amit érzek.

Elképzelhető, hogy vannak ilyen férfiak és nők. Én mindenesetre életem első 34 évemben nem találkoztam ilyennel, talán azért is nem tudom elképzelni.

De ha ez így van, akkor ez nagyon nagy baj és ennek a fórumnak talán erről kellene szólnia.

Azt nem tudom, hogy amit a fórumindító ír, az mennyire igaz, én nem kételkedem benne, de az biztos, hogy ez a jelenség létezik, amit a férjéről ír. Ez a hatalomról szól, az uralkodásról. Nem feltétlen tudatos, inkább tudatalatti folyamat. Aki nem bízik eléggé magában, és fél, hogy elveszti a párját - az mindegy, miért ragaszkodik hozzá - sokszor úgy próbálja maga mellett tartani a másikat, hogy korlátozza. De ez nem úgy fogalmazódik meg benne, hogy igénytelen legyen a nő, hanem inkább úgy, hogy ne legyen olyan feltűnő, ne legyen olyan csinos, ne tűnjön ki a tömegből .... és igen, sajnos az is jellemző, hogy igyekeznek elszigetelni más emberi kapcsolataitól is .... családtól, barátnőktől ... stb

De persze ez nem csak bizonyos férfiakra lehet igaz, hanem bizonyos nőkre ugyanúgy ..... csak ők máshogy, másban korlátozzák, vagy próbálják a pasit. És a féltékenység, hatalomvágy mögött a félelem és az önbizalomhiány áll .... ha mélyre leásunk ...