Féltékeny vagy a párodra? Mi "normális" és mi nem? (beszélgetős fórum)

Szia!

2 éve és 2 hónapja vagyunk együtt a párommal, együtt élünk:)

Az elején nagyon féltékeny voltam, szinte már önmagamat zavartam vele, a páromat meg csak kiakasztottam. Sokszor volt olyan, hogy munka után nem jött haza, csak majd pár órával később és én nem tudtam merre van. Erre persze, hogy berágtam és előadtam magam, vagyis féltékenységi jelenetet rendeztem. Elég sokára jött rá, hogy ezt nem így kéne csinálnia. Ahogy ezt a rossz szokását elhagyta, egyre inkább én is lenyugodtam. Mostmár nem csinál ilyet. Nagyon sokat vagyunk együtt, segít és érzem, hogy szeret. Őrajta viszont a féltékenység látszik. Van köztünk 13 év.

Azt nem mondom, hogy teljesen megszűnt a féltékenységem, mert azért van még bennem. Csak már nem úgy jelentkezik mint anno. Bízom a páromban.

Hogy tudod visszafogni magad?

És miért volt az, hogy tudtad, hogy feleslegesen féltékenykedsz de mégis?

A feltekenyseg,egy betegseg.Ki mint el,ugy itel.

Ha nem adok okot ra,akkor miert feltekenykednenk.

A féltékenység nagyon betegeges tud leni. Sajnos

az egyik alap romboló a kapcsolatokat tekintve.

Szerintem ezekből az emberekből,akik ezzel a "betegséggel" küzdenek hiányzik a másik fél felé a

bizalom és előtör a birtoklási vágy.

Szerintem hasonló célzást más is tett. :) Igazából a magam "rendellenes" nemtörődömsége köré vetítem a dolgokat...

Nekem álmomban volt olyan, hogy már nem szeret és mást szeret a férjem. Nagyon rossz volt, zokogva keltem.

Nekem még a fejemben sem. Most beszélgettünk erről a családdal, innen jött a kérdés. Férjem is azt mondta, nem féltékeny. :)

Amikor megismerkedtünk, még nem volt kialakulva semmi, udvarolt nekem egy másik fiú... férjemmel kitárgyaltak engem, mondta Zsoltom, hogy szabad a pálya, nyugodtan udvaroljon nekem Péter. De én nem vonzódtam semmilyen formában Péterhez, Zsoltot választottam. Kérdeztem utóbb, hogy mi lett volna, ha Pétert választom. Mondta Zsoltom, hogy az egy érdekes helyzet lett volna, bizony csak mérges lett volna magára, ha Péternek sikerül. De ez se féltékenység. :) Talán annyira biztos volt magában? Rá egy évre jöttünk csak össze, tehát nem is azonnal. Addig barátok voltunk, még csak egy kézfogás sem volt, pusztán szimpátia.

:) Fura, hogy mennyi féleképpen lehet hozzáállni a dolgokhoz. "Sajnálom" azokat akik féltékenyek, de nem rossz értelemben, hanem tényleg rossz lehet, hogy valami ott motoszkál.

Mondták már, hogy majd pofára fogok esni, hogy ennyire nem "érdekel" a dolog, de ameddig nincs ilyen, addig nem is agyalok ezen.

Szerintem igazad van Molyka teljesen!

Nem tudom de egyes emberek imádnak szenvedni, a jóba is belegondolni olyanokat amelyek nincsenek is meg. Aztán elkezdenek kombinálni belepörögni meg ilyesmi!

Ha nem bízik meg a párjában akkor nem azt mondom, hogy ne is legyen vele, de tanulja meg magát leállítani.

Én mint pasi mindig is menekültem az olyan nöktől akik elkezdtek indokolatlanul féltéknykedni.

Az ok: nem elég, hogy energiát fektetek be, hogy ne csaljam meg még a hisztijét is elviseljem?