Félsz-e a sötétben? (beszélgetős fórum)
Igen,nem vagyok ijedős fajta de anyukám elmondása szerint már csecsemő koromba se lehetett sötétbe hagni.25éves vagyok és nem szivesen megyek ki sötétbe nem gattól félek,hogy megölnek csak úgy.
Mostmár teljesen berezeltem! A rettenetesz szárkánykítyóölőtől. Ki véd meg engem??????????????
nem, max, hogy mivel nem látok, belerugok valamibe és fájni fog:)
Én meg a rettenetesz szárkánkítyóóóóóóóóó ölőőőőő st' Gyuri bá!:D
tőlem féljenek, mert én vatyok rettenetesz szárkánkítyóóóóóóóóóóóó
Míg éltem,addig féltem,most már nem...
nem!de ha megijesztenének félnék.
Nem. De ha igen, akkor egy igeverset mondok: "mert nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét..." Ez mindig segít.
ez attól függ, hogy hol vagyok, egyedül vagyok-e...ilyesmi. Sok tényező befolyásolja, de úgy általában nem félek.
attol fugg milyen kedvem van...van amikor nem de van amikor igen 50-50 %
Néha,de a gyerkőcök miatt nem mutatom.Ők is jobban megijednének.
Régen féltem, de már nem, mert velünk alszik a hálóban a kutya.
Hát én is félek a mai napig éjszaka hazajárni a munkahelyemről.
Nagyon.De csak ha egyedül vagyok.Most hogy már gyerekeim vannak,próbálom mutatni a bátor anyukát(kisfiam is nagyon beszari),de ettől függetlenül is félek.Annyi szörnyűséget hallani.Sokat vagyok egyedül a gyerekekkel.
az utcán nem, de ha egyedül vagyok otthon, akkor előfordul. Ilyenkor általában még vagy 2-szer felkelek az ágyból és kimegyek megnézni, hogy ugye tényleg becsuktam az ajtót
nem, de mindig felkapcsolom a villanyt... akkor lehet, hogy mégis!!
Érdekes az emberi természet. Az ismeretlentől félünk, és a sötét ismeretlent rejthet, mert legmegbízhatóbbnak tartott érzékszervünk, a szemünk nem tud segíteni nekünk. Pedig, ha valaki hajlandó a többi érzékét a szemével egyenrangúnak tekinteni, meglepő felfedezéseket tehet a világban.
Én a magam részéről nem félek, sőt, szeretem a sötétséget. Igaz, sok évig tanyán éltem, lovakkal, villany nélkül. Illetve persze volt áramfejesztőnk, de megszoktam, hogy az ember nem kapcsolhat csak úgy lámpát a szobában, előbb ki kell menni a ház mögé a sötétbe, ott kitapogatni az indítókapcsolót, beindítani és utána lesz csak világosság. Legtöbbször ezt csak azért nem tettem meg, hogy villanyt kapcsolhassak. Csak akkor indítottam be, ha fürödni akartam, vagy bármiféle háztartási gépet működtetni. Nekem esténként a gyertya fénye mellett gitározgatni, olvasgatni mindennél többet ért. Romantikusnak és barátságosnak találtam. Egy idő után az sem okozott gondot, hogy ha éjjel azt hallottam, nagyon ugat a kutya, simán kimentem a sötétbe (erdő szélén van a tanya) és körüljártam a házat, az istállókat, minden rendben van-e. Emiatt persze a barátaim többsége totál idiótának nézett, de valahogy nekem sose fordult meg a fejemben, hogy bajom eshet. Egy idő után barát volt a sötét. Körülölelő jó barát.
További ajánlott fórumok: