Fáncsika FanClub - avagy nem bolond itt senki! (beszélgetős fórum)

Nem bírtam már rájönni, mi ez az éktelen morgás a gépből...Te még mersz ilyenkor táplálkozni????

Mit eszel?,- ha nem vagyok indiszkrét.

csak lenne hozzá 1 tonnányival több önbizalmam...

Kár hogy sose tudom elhinni magamnak, hogy rajtam is megakadhat vki szeme...ha véletlenül így történik, keresem nála a fehér botot, vagy körbenézek, ez most tényleg engem néz-e vagy mi.

ha meg rájövök hogy se bot, se senki más a közelben, irtó vihar iramban zavarba esek és elinalok még a környékről is.

he-he, ez a szexisten nem is rossz ötlet....

Bevallom, nekem is a férjem az első és eddig egyetlen partnerem, de én nem vágyom megismerni senki más szerelmét még akkor sem, ha fasírtban vagyunk.

Viszont előszeretettel viselek ilyenkor "cicis-polot",amiből kilátszik a fél-fél keblem...ez módfelett idegesíti szegényt. (engem is, mert utálom ha megnéznek, de még mindig megéri a dolog...)

Na látod kapisgálod te is a megoldást.

Flörtölni pedig nem bűn.Finom dolog.

Szerintem bármilyen nehéz is megállnod, engedd hogy úgy tegyen a férjed, ahogy neki jó- hadd csevegjen a tündérkével. Ha érezteted vele, hogy ez neked fáj vagy nem tetszik, az csak olaj a tűzre, hidd el.

Igaza van dee-nek,légy önző, foglalkozzál többet saját magaddal. ha vannak barátnőid járj el velük dumcsizni, próbáld felszínen tartani magad, mert ha lehangolt vagy, azzal még jobban eltávolítod őt.

Tudom hogy nehéz, de próbáld meg !

Ne nyíljon.Egy nőnek sok mindent ki kell bírni.

Keress te is magadnak külön elfoglaltságot.

Vagy te is mondhatod,hogy mással(velünk) osztod meg a gondolataidat.Egy idő után ránk lesz féltékeny.Nem kell tudnia,hogy csak csajok vagyunk.dee lehet Dénes is vagy Bandiiiii

Az a baj, hogy nem sokáig bírok ám ilyen lenni, sokszor hullámzik a hangulatom, és még ilyen "jó" állapotomban is hiszem és vallom: jó hogy van egy lehetőségem arra, hogy bármikor megléphessek innen, ha betelt a pohár. És sajnos sokszor már csak apró cseppek kellenek, meghalni meg nem hogy nem félek, de egyenesen vágyom rá.

Azért ez így nem annyira okés, azt gondolom.

Bevallom nektek, ez a nő az "ideálom." Meghalt egy gyereke balesetben, kitiltották az ország több kórházából( csak magánrendel), elvált a férjétől, zűrjei vannak a kamasz gyerekeivel, erre mit csinál: nem, nem öngyilkos vágyálmokat dédelget, hanem egy politikai szervezetben vállal főszerepet. Mellette ezerrel dolgozik, tanul, és bármikor megyek hozzá, egy órát szán rám a rendelési időből, pénzt meg nem fogad el, mondván hogy nem tud meggyógyítani ha én magam nem akarom.

Csak egy baj van vele: olyan kedvesen szigorú,és annyira őszintén szókimondó, hogy majd betojok a társaságában. meg nálam sokkal okosabb is, tök égő milyen suttyónak érzem magam mellette.

Csúnya ember NINCS.

Találj valami szépet magadban.A tokádat tüntesd el.Fesd ki a szemhéjadat és arra fognak figyelni.

Csaljál nagyokat.

Én eddig leplekben jártam,most testhez simuló pólókat veszek fel.Ez nem én vagyok,de mégis kiemelem a fogyásomat.Optikailag sokat lehet javítani a helyzeten.Még nem beszéltem az illatról.Az fontos.Új,csábítóóóóóóóóóóóó

Idő.idő,idő.

Ez igaz,hogy minden testi nyavajának lelki oka van.

Nem volt elég, a barátnőim meg kolléganőim is kellettek hozzá, meg az angoltanárom (aki azóta meghalt szegény). aztán amikor a legszarabbul voltam, agyvérzést kapott az anyósom, és nekünk kellett itt nálunk ápolni. 2 évig csináltuk ketten a férjemmel, látod akkor teljes volt az összhang köztünk.( pedig nem volt semmi, amiken keresztülmentünk nep mint nap)

Közben a szüleim is betegek lettek, műtötték mindkettőt, akkor halt meg Vilma is...rettenetes évek voltak, ezek mégis mélyítették a kapcsolatunkat a férjemmel.

Aztán mikor egyenesbe jöttek volna a dolgok,megint volt időm magamra, visszajött a vérzészavarom... ennek köszönhetem hogy rátaláltam a mostani nőgyógyásznőmre, aki első vizitemkor rájött, hogy a lelkem vérzik, nem a méhem beteg. Elbeszélgettünk dolgokról, bíztatott hogy fogyjak le, mert igenis erős és klassz nő vagyok.

Akkor neki megfogadtam hogy megcsinálom, és sikerült. Igaz, a vérzészavar megmaradt.

Na csá csajok,megjöttem.Most olvasom a keserű sorsokat.Én hála istennek nem voltam még ilyen kakiban.DE....... én is kövér vagyok (már nem annyira).Nem akarom az észt osztani,csak a véleményemet írom le.

Abban Fáncsinak igaza van,hogy fogyózni csak nyugalomban lehet.

Első dolog engedd a férjedet szabadjára.

Ha nem a szex viszi a másik nőhöz,akkor nem oly nagy a gáz.Próbálj vele több lelki életet élni.

Azt tudom az én faszikám is imád panaszkodni esténként.Kettő: egy nő akkor is adhat magára ha kövér.Egy picit légy önző,vegyél magadnak 1-2 új rucit és csináltass új frizurát.Ha ezt meglátja a férjed el fog gondolkozni a múlton és a jelenen.

A gyerek nagy kapocs köztetek.Valamint az emlékek.

Esténként beszélgessetek az építkezés előtti időkről,meglátod mosolyt csal az arcotokra.Véletlenül vegyél elő 1-2 fényképet a múltból.Jó szórakozás.Három: ha nem bírod gyere ide mi meghallgatunk,inkább itt dühöng,mint otthon.

Ne feledd az idő neked dolgozik.

Várom jelentkezésedet.dee

Igen, a pasik észreveszik ugyan,de egész egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni hogy vmi nem úgy működik a kapcsolatban, mint azelőtt. Ahelyett hogy le lehetne ülni és megbeszélni, kinek mi fáj, és vmi közös kompromisszumot kötni, nem , ők vagy tudomást sem vesznek a dologról, vagy elmenekülnek a probléma elől. Én sok baráti házaspárral beszélgettem , és minden feleség erre panaszkodik. Csak hát ez soványka vígasz, mert nincs benne a megoldás.

Ne emészd magad a kinézeted miatt, mert csak még rosszabbul fogod érezni magad! Amúgy nem is biztos, hogy mindent megoldana ha "vigyáznia kellene rád".

Sajnos eredményesen fogyni csak akkor lehet, ha rend van körülötted is, és a fejedben is.( Ez is tapasztalat.)

Én azért tettem meg, mert a férjem egész egyszerűen nem akarta észrevenni, mennyire szenvedek. Abban az időben teljesen elfordult tőlem, nem érdekelték a problémáim, külön utakon járt, amiről azóta se számolt be.( nem is kérdeztem, de nem nőügye volt, hanem a haverjainak kesergett nyomorultja).

Én meg teljesen elmagányosodtam, kövéren, agyonpiált aggyal kóvályogtam, egyik este meg kiléptem egy arra járó autó elé(alá). Jó nagy ribillió lett a dologból,a bal karom 2 helyen eltört, könyökem kificamodott, 2 bordám megrepedt és a fejem is jól bevágtam. A gyerekek táborban voltak, nem tudták meg azóta sem. a férjem nem beszélt róla azóta egyszer sem- ha felhoztam is elterelte róla a szót- de attól kezdve sokkal jobban figyelt rám. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez az üdvözítő módszer....