Ez megcsalás? (beszélgetős fórum)
Szia! Hát ez sajna egyértelműen az :(
A 3. pontot egyébként hogy kell érteni? :)
e-búú
erre már nem tudok mást válaszolni, csak azt a híres szárd benyögést, amitől a röhögőgörcs kerülgetett 2 egész éven keresztül - mára már megszoktam (9 éve itt vagyok)
erről van szó. akkor hogy várhatom el azt hogy jóban rosszban kitartsunk egymás mellett ha az illető külön utakon jár. sehogy.
ha a hűségben nem számithatok rá akkor hogy számitsak rá mikor jönnek a sokkal nagyobb gondok?
elszalad a csajához sirni vagy mi?és még nem is házasok!mi lesz ha majd azok lesznek?
és még megteheti hisz nincs gyerek ilyenkor könnyebb lépni.
szerintem egy párkapcsolat a közösről szól, és nem a felesleges szenvedésről - akkor inkább fel is út, le is út, kiadom az útját
nem vagyok én senkinek a lábtörlője
lehet hogy csak önigazolást akar tőlünk hogy erősitsük jól teszi amit tesz
de hát látom mások is ezt mondják...
hát pont ez az: könnyű sírni és nyafogni másoknak, megértést kérni, aztán folytatni ugyanott, mintha semmi sem történt volna, hiszen már kiadta magából, ami nyomta, elsírta a baját, leengedett és tölthet ismét
Vagy ne ríjjon feleslegesen, akarja hát viselje, vagy ha már rájött, hogy nem működik, akkor változtasson is, hiszen így csak becsavarodik. Vagy csak műgondja van. Csinált probléma.
én ugy vagyok vele mindenkivel előfordulhat hogy beleválaszt.
ezzel még nincs is baj.
de azzal már igen amikor ott a szeme előtt a válasz és ennek ellenére azért sem mert annyira elfogult.
de akkor ha neki igy jó akkor miért nyit topicot?
csak egy válasz van hogy mégsem jó minden. de akkor ne csapja be a kinyitogatott ajtókat ha segitséget kér
ez nagyon szuper egy válasz, vigyázz nehogy sértésnek vegyék, esetleg ki-off-oljanak innen
egyébként nekem is volt pasim, aki egyszerre akarta a világ minden nőneműjét a lábai elé, hogy neki csak válogatnia kelljen, hát egy darabig bírtam is, mivel mindig ott van a remény, hogy változik, hogy velünk más lesz, stb, de aztán meguntam, hogy még nekem kellett megértőnek lennem a többivel szemben, mert szerelmesen-epekedő-várakozó még lehetek, de hülye azért nem vagyok, "szegények" még az öngyilkosságot is megpróbálták, persze csak megmenthetően - pia + nyugtató
egyébként birom az önbizalomhiányos nőket:)))
szinte mániákusan ragaszkodnak a pasihoz aki már ki tudja hányszor alázta meg őket.és csak mert rebegő tekintettel néznek rá már odavannak értük. a pasik meg ezt jól kihasználják
sőt telik az idő.gyereket szülnek neki.és a pasi folytatja ahol abbahagyta. aztán fél év mulva ujra ugyanitt a hoxán kötnek ki és mind panaszkodik, nem érti hát szereti a pasit,és hát ő aztán mindent meg is tett hogy ne ismétlődjön meg. de most már késő mert család van
és jőnnek sorra az á bárcsak máshoz mentem volna szövegek....
egyáltalában azt nem értem miért kell neked mindenáron az igazit keresni?
miért nem élsz még egy kicsit?
én soha sem. én mindig az eszemre hallgattam
sőt ő lett volna az igazi?
feltehetőleg nem mert akkor nem csalt volna meg
pár hónap pihi (szenvedéssel együtt), sok-sok nem a réginek, sok-sok igen az újnak
ez az én receptem... ha te is így döntesz, remélem utólag is jónak ítéled
most mennem kell, tanulni, de visszalátogatok még ide! gondolkodj egy ideig és próbáld tárgyilagosan látni a helyzetedet, olyan szemmel, mintha évek múlva néznél vissza a mostani helyzetedre
és nincsenek olyan mondatok: jajj, de hát úgy szeretem, mert az már nem tárgyilagos (ez fontos)
tudod mit??? megmutatta a különbséget, ami után nagyon sokáig fel voltam háborodva és el voltam képedve, hogy a régi mellett nekem milyen rossz volt. Akkor döbbentem rá, hogy milyen jó az új hapsi.
És a szó, amit jelentett az új (ez most nem vicc, mert tényleg ezen ámuldoztam hetekig): hogy milyen normális férfi is van a világon. Ha tudnám tízszer aláhúznám azt a szót, hogy normális. Normális. Normális!!! Nem az az idióta, amit én ismertem, hanem normális, aki normálisan bánik a lányokkal, normálisan bánik annak barátnőivel, normálisan viselkedik a haverjai között, normálisan viselkedik a családjában és az én családommal, főként velem. Aki nem csal, akiben bízhatok, megérti, hogy nekem zűrös érzelmi életem volt és ennek még vannak hatásai.
Normális. Normális. Se több, se kevesebb. Ezt a szót magasabbra kellene értékelnünk. Megmutatta az új, hogy nekem milyen lelki életem volt előtte. Csupán azzal, hogy megismerhettem, milyen egy normális férfi. Nem az, aki barom a nőhöz, bunkó a nőhöz, csajozik, flörtöl a szemed előtt, bevallja, megcsalt, csak bocsásd meg neki. Nem erről van szó... normális, vagyis szimplán szeret téged, nem néz meg más nőket, de ha mégis, tudja, hogy otthon van valaki, aki biztos, akiről tudod, hogy így gondolkodik. Nem az az idióta bunkó, aki azt akarja, hogy legyen tali, meg más, neeeem! Nem az, aki felkavar néha-néha (mert azért csak van női megérzés). Az új más... normális és ezért te nyugodt lehetsz mellette. Ha meg is tetszik neki más, tudod, hogy nem tesz semmit, mert vmi komolyabb csak van közöttetek. Nem az, aki a rühes farka után megy és dugja be mindenhová, nem az, aki melletted pornót néz és utána rádmegy. Nem... Az, aki veled van lelkileg, az aki meghallgat (még ha picit szólni is kell, hogy figyeljen, mert fontos), az, akivel ha napközben találkozol, mintha nem számítana a többi rohanás.
Romantikus túlzásnak tűnhet. De ezt gondolom az újról. A régiről meg... a pokolba vele, de örökre.
A nyelvemen beszélsz... Olyan jó, hogy itt vagy!!!
Más kapcsolat? Akit nem is szeretek? Ezt javaslod?
tőled függ...
nem muszáj, szenvedhetsz mellette, elmehetsz tőle, csalhatod is
te döntésed, én a másodikat javaslom többek mellett
Nem tudtam végigolvasni, mert nyakon ütött néhány szavad, mintha őt hallanám... 9 évig volt valakivel együtt, aki megalázta... stb. és ő is ezt mondta:
"nekem az új adta az erőt, hogy ne menjek vissza a régihez. A világ legegyszerűbb oka... láttam a különbséget a kettő között. "
Volt egy barátom, jó fél évig bírtuk, aztán szakítottunk. De úgy megszokott, meg azért mégis jó voltam (vagy nem akadt más), megkeresett. Összejöttünk. Megint nem tetszett neki vmi, ezért újra szét. Össze megint, szét megint. Jól eljátszadozott velem. Én meg szerettem, ő meg elvolt. Mellettem is volt másik nő és eltűr(öget)tem, de belül nagyon nyomott. Még utána is. És amikor már próbáltam túl lenni rajta, új hapsi után nézni (sikerrel), megint jött, hogy legyen már egy tali (gondoltam magamban, anyádnak egy tali, őt szedd össze). Én azóta nem bízom meg olyan hapsiban, aki ide-oda játszik. Gyökeres változás kell ahhoz, hogy ne csináljon ilyet többet, az pedig nagyon ritka, hogy rájönnek a dolgokra az ilyenek.
Megértem, hogy a barátai, szülei mellette állnak. És a te barátaid? Nem féltenek, hogy újra előáll a helyzet és ebben újra nagyot fogsz szenvedni? Az ő véleményüket jobban figyelembe kellene venned, mert ők biztosan a te oldaladon állnak.
Ha túl nehéz az elszakadás, kezdj egy újjal, nekem az új adta az erőt, hogy ne menjek vissza a régihez. A világ legegyszerűbb oka... láttam a különbséget a kettő között.
Tudom, nehéz, igazából nekem nem is ment volna az új nélkül. De ismerem azt az érzést, hogy újra feljön benned és nagyon nehezen tudod visszanyelni. Egyszerűen ezeket nem lehet feldolgozni, legalábbis nekem nem megy. Ha nem is tudsz még lépni, az idő úgy alakítja, hogy minden a helyére rendeződik, ami akár lehet az is, hogy nem lesztek együtt vagy együtt lesztek. Csak utólag én már úgy gondolom, egy perc sem érte meg az előzővel, nem érdemelt meg semmi jót tőlem és nagyon bánom, hogy vissza-visszamentem hozzá. Az, ami egy fabatkát sem ér, egy darabot sem érdemelt meg belőlem.
Ez az én történetem, de úgy gondolom, lehet közös a két eset között. Esetleg tanulság. De igazából nem nagyon gondolom, hogy ki fogsz lépni ebből az érzéseid miatt. Majd akkor, ha már túlságosan szenvedsz és elszakad a kötél és kimondod. Csak vissza ne menj!!! (mint őőő...)
A különbség az újjal kapcs: nem tett számomra semmi olyan rosszat, amit az előző igen és az új meg tudott nyugtatni, el tudta magyarázni, meg tudtuk beszélni, megértette, hogy én kicsit problémás volt és türelmes volt, míg én beértem őt érzelmi intelligenciában vagy miben :)
Ha azt mondja bárki, nincs igazam, igaza van, ahogy nekem is. Csak tanulságként, segítségként írtam le, aki tud, profitáljon belőle és most főként Lendre gondolok.
Akkor talan maradj vele, de szepen, lassan epitsd le magadban. Jarj nyitott szemekkel es dobd, ha latsz kiutat erzelmileg is a dologbol. Nyilvan nem o lesz az igazi, de ha meg ragaszkodsz hozza, hat elj a lehetosegeivel, aztan majd ha az elet ugy hozza, lehet konnyebben fogsz tudni elszakadni.
Mar tudod, hogy milyen, igy sok eselyed nincs arra, hogy maximalisan bizz benne, az ido meg majd megoldja az erzelmi oldalat is a kapcsolatnak.