Érzelmi terrorista az anyám (beszélgetős fórum)

igen ezt próbálom én is írni. Hogy egysezrűen ha megvan az egység, akkor a külső hatások valahogy "kezehetővé" válnak.

De ehhez egység kell elgyen. azonos prioritások, és határok kifelé.

Valami nem stimmel, mert márciusban még nagymamát kerestél.Édesanyád külföldön dolgozik.

Az unokák csak a jó nagymamát "imádják".

igen, ez is fontos, mindig azé a döntés, akinek a családja. a végső szó azé. ha ezt nem mondja ki, akkor kegyetlen marad az egész.

és párként úgysincs más, csak elfogadhatjuk a másik döntését.

nézd, én csak írtam, hogy magunk avgyunk a helyzet kulcsa.

Hidd el amiket írsz, enm vagy vele egyedül. Az hogy hogy élkjük meg az múlik rajtunk. A másik hüylesége a másik hüylesége.

minket is hívtak ám a gyámhivataltól ;)

Szerintem nem mindegy, hogy érdekel e. Az nem mindegy hogy megérint e vagy egyseszerűen sajt magadnak tudod azt mondani, hogy nem kell ez neked.

hja, meg mondom, bartok, pár, nem lehet őket megvédeni. Én a nyilt lapos megoldást választottam. Abszolút működik.

Értem amit írsz, csak kicsit máshogy állok az iylen szituhoz. Főleg érzelmileg állok hozzá ásképp ahogy olvaslak.

Hja, egy csomó dolgot én ki se írhatok ide, mert nálunk már minden volt.. egy hajszálon függ csak a rendőrség mai napig. De ha eltépik a hajszlat, akkor az lesz. Egysezrűen nem idegeskedünk rajta. nem fogunk más hüyleségében tönkremenni.

Nekem anyósom ilyen.

Párszor egyedül lett hagyva ünnepeken, (anyák napja, húsvét), a "miért"-re meg a párom válaszolt: NEKI nincs kedve ehhez, mert az ünnep nem arról szól, hogy hallgassa, hogy az anyja b*szogatja azt, akit szeret.

A helyzet az, hogy NEKED kell helyre tenni a dolgokat. Ha téged is zavar, akkor meg választanod kell...

Párom megmondta az anyjának, hogy nem érti, miért viselkedik így velem, inkább örülne annak, hogy boldogok vagyunk, mert egy anyának ez kéne, hogy fontos legyen...

Igen, ezzel nem az a gond, hogy az ember "nem tudja kezelni", hanem hogy tudja, sosem ér véget :).Ha nincs is vihar, keresnek valamit amivel ismét elkezdhetnek baszogatni... TÖK mindegy, hogy érdekel-e felveszed-e, leállítod-e finoman, durván...

Én úgy érzem már nem függök tőlük, nem is függtem teljesen és az általuk elvárt módon (szerencsém volt, hogy mivel hisztis és "problémás" voltam szerintük, általában odaadtak a nagyszülőknek, meg amint lehetett bentlakásos koliba)- tehát nem tudtak annyira "beidomítani", amennyire pl. tesómat...aki felnőttként élvezi ennek minden "áldását": ugyan őt most nem szekálják, mert "sínen" van az élete, feleség, gyerekek, nagy ház, jó pozíció, nagy fizetés.... csak épp szerintem szenvedélybeteg és gyomorgörccsel kel fel minden nap, plusz nincs egy nyugodt perce, folyton retteg, streszel, nálam mikor panaszkodik simán megiszik egy üveg pálinkát, komplexusai vannak, utálja a munkáját, retteg hogy fúrják.... stb.

Én hamar "elmenekültem", mert épp ésszel nem lehet kibírni hogy minden rossz minden baj, bármit teszel, bárhogyan, ha előtte ők javasolták 3 napja, AKKOR IS, mára már ÚGY NEM JÓ.

20 éve élem az életemet, felnőttként munka mellett végeztem el végre azokat az iskolákat, amik engem érdekeltek és nem amiket ők erőltettek gyerek fejjel rám, - 10 évet ápoltam magam: azt tettem ami nekem jól esik, amit én kitaláltam, én szerettem volna. Ennek ára volt: "nem jutottam semmire", mert magam fizettem a tanulmányaimat, a szórakozásomat, mindent. Miközben tesóm a saját csekkjeit is letette anyámnak az asztalra....

De mindig megtalálnak, próbálkoznak. Több kapcsolatom ment emiatt tönkre, mert amúgy ebből kap egyetlen napot (!) egy normális ember, az otthagy csapot papot... A szerelmeim 3-4-5 évekig bírták.... Mindegyik "szar szemét" volt, egyik semmirekellő, mert művész, másik idióta mert programozó, harmadik csóró mert egészségügyis....stb... A folyamatos pocskondiázást nem tudja nem felvenni az, aki nem ebben nőtt fel.

10 éve egy teljesen "nem megfelelő" emberrel vagyok: fiatalabb, szegényebb, nem "kasztbeli"... De őt ezeddig sikerült úgy ahogy megvédenem, - pont úgy hogy nem ütközöm anyámékkal, hanem hagyom hagy mondják a hülyeségeiket. Nem unják meg. A gyerek már iskolás, még mindig ott tartanak, hogy hogy gondoltam hogy ettől ez embertől szülök gyereket, a párom meg hogy gondolta, hogy nekem van lakásom és "belecsinál" nekem egy ,aztán a kifejezett tiltásuk ellenére :) még egy gyereket.

AMikor bajban voltam, csak baszogattak, sosem segítettek, ezért már 10éve semmilyen bajban, tragédiában nem hozzájuk fordulok, hanem a közvetlen barátaimhoz, meg szerencsére eddig a nemférjem is mellettem állt, bár 10 év után ő is kezdi unni, hogy ezek tényleg nem fogták még fel, hogy mi van...?...Plusz azért az olyanok azértszar dolgok, amikor ordítja a telefonba az anyám,hgy milyen szar szemét és milyen alapon él velem... ő meg hallja... Éveken át nem hallgatja ezt senki.

És nem működik a megmondás, a kiállás, a levélben tudtára adás, hogy állítsa le magát... semmi.

Ja és ha nem megy az érzelmi zsarolás, akkor próbálnak másként, nálunk már volt terítéken, hogy feljelentenek a gyámügyön mert van cicánk :), örökségre már ne számítsak (pedig nem kis összegről van szó, az ország minden pontján van ingatlanuk), sehová nem mehetünk :), mert nyilván a gyerekek apja nélkül nem megyek sehová én sem, 1-3 napos látogatást szoktunk csak tenni a gyerekekkel, mert ők meg szeretnek azokban a városokban lenni, meg ott vannak unokatestvérek, többi rokon... Azt meg nem akarom, hogy anyámék miatt mindenkivel szakítsak meg minden kapcsolatot, akiket ismerek. így is már elég sok embert elmartak a család mellől, mert aki csak jóismerős, az egy kalap alá veszi a "bandát" :), én meg nem fogom azzal tölteni az életemet, hogy mindenkinek mindent elmagyarázok, megmutatok, bebízonyítok, stb.

Tehát élünk normálisan, magunk mi is, őket meg én elviselem addig amíg a gyerekek szeretnék. De amikor pl. nem szeretnék mert sok volt belőlük és a fű-fa-virág-unokatesók-élmények már nem kompenzálják a rosszalló duruzsolásukat, akkor azonnal jövünk haza. És ennyi.

Ez az egy működik.:)

nézd. Én azt mondom, hogy elsőre magunkban kell lerendezni dolgokat. amíg valaki zsarolható, addig tényleg nicns megoldás.

a legnehezebb a lelki része, kimodnani, hogy igenis anyám, vagy a szüleim olyanok amilyenek. És hoogy mi magunk is ezt teljesen így is kezeljük.

ha zaklató a szülőp akkor zaklatóként. ha zsaroló akkor zsarolónként. stb. Ha a kettőe gyütt,a kkor úgy. És igen akár azt is el kell fogadni, hogy ez sose ér véget teljesen.

A barátok felé meg 100% ig nyilt lapokkal kell játszani, máshogy nem lehet. persze aki zsarolásban, érzelmi libikókában szocializálódott, annak ez is nehéz lehet. Deha vannak igaz barátok, ezt is fel kell dolgozni, hogy igen, hiába a vérség, a barátok akik VANNAK. és számítnak, és voltak, és lesznek.

És mindenképpen meg kell próbálni megtörni a láncot,h ogy a ygerkek ne azt vigyék tovább.

Gondolom ezt én. Egyedül nem tudom hogy megy e. Mondjuk egyedül meg tényleg lehet költözni, zsámot, címet stb cserélni. akkor meg az nem gond. Ha meg van család, vagy barátok, akkor meg van érzelmi támogatás, vagy akár fizikai is. akkor meg máshogy megoldható.

Én pl a telefon stb, máshogy kellett kezeljem, mert a munkám kötött, nem változtathatok telszámot. szóval az elfutok, elbújok fel se merülhetett igazából.

de egy tuti, csak szavakkal semmit se ér az ember. an az úgy hogy igenis a másik orrára kell csapni az ajtót, és az a minimum. ha az ajtó előtt hasbaszúrja magát, mert nem csak fenyegetőzik, akkor mentőthívni, de ennyi.

Medve anyám....

Őszintén sajnálom. Teljesen nemnormálisak az emberek :(

Hitvány, aljas, zsarnok nőszemély, aki minden bizonnyal nem fog már megváltozni.

Amikor a fórumindító kommentedet olvastam, tartózkodtam az olyan radikális "megoldástól", mint a vele való kapcsolat mindennemű megszakítása, de ezek után ezt is elképzelhetőnek tartom.

A távolságtartás jó megoldás, bár én azt tapasztaltam, hogy akinek ilyen van a családjában és elkerüli messze, azt máshol találják meg az ilyenek pl. munkahelyen. Vagyis dolga van ezzel.

A megoldás az, amikor az ember önmagában úgy megerősödik érzelmileg, hogy magasról tojik rá, ki mit mond, akkor is, ha éppen az anyja az, aki őt kurvázza... Durva és nem könnyű, de valahogy el kell jutni arra a szintre, hogy belátod: a másik nem egészséges lelkileg-mentálisan és egyszerűen nem lehet komolyan venni. Sőt, nem is szabad.

ez így vicces is lehetne de amúgy sokszor nem az :).

aki az év minden napján "megküzdve", elutasítva, zsarolva, elhatárolódva tud csak NYUGTON létezni, az úgy 10-15 év után belefárad.

Mert ha kizárod, ha nem keresed, ha nem tárgyalsz vele, utánad megy, felhív, hívogat, sms-ezik. Számcsere, zárcsere. oké. Ja, de akkor senkinek nem adod meg akit ismertél? Merthogy a tesódtól, valakitől úgyis megtudja egyszercsak. És kezdődik elölről, kiegészítve a feketelistádat azzal, hogy képes voltál a saját anyádnak nem megadni az új számodat...

Vannak piti ki s érzelmi zsarolók- ez a többség- azt meg lehet fenyegetni, "alkut" lehet kötni, lehet "deklarálni" hogy te mit akarsz, stb. ideig óráig, időszakosan megoldásokhoz vezet az alku, a világos határok...

És van a nárcisztikus személyiségű ember, aki ha szülő lesz, akkor jaj a leszármazottainak... hacsak nem ők lesznek az "elfajzottak", azaz akik NEM öröklik és tanulják meg a nárcisztikus zsaroló mintát. Akkor van esély nem továbbadni. Bár akkor ugye a nap 24 órájában KÜZDENI kell a nagyszülőkkel, hogy egyáltalán figyelembe vegyék, hogy LÉTJOGOSultságod van máshogyan élni, mint ahogy ők akarják.

Na én ezt végigjártam. Voltam viszontzsaroló, amilyen az adjisten olyan a fogadjisten. Velük nagyvonalakban működött is, csak épp - pont mint a szüleimet- engem is faképnél hagyott mindenki. Merthogy ha "zsaroló" vagy a zsarolóddal, akkor egy idő után mindenki mással is az leszel, észre se veszed... :(

Aztán meghúztam a határaimat, csak velük szemben. több évbe került hogy felfogták, hogy nem érdekel mit mondanak, nem érdekel mit gondolnak, nem érdekel ki örököl helyettem.. :)

Viszont mindig hoz az élet valamit, ami miatt csak megkeresnek... És két gyerekkel már rohadtul unalmas és energiapazarlásnak érzem újra és újra lejátszani ugyanazokat a köröket.

Tehát nem egyszer vagy százszor, ahnem egymilliónál is többször megküzdeni, kiállni UGYANAZÉRT. Ez elmebetegség.

Ámerikában már irodalma van, konkrétan ez tényleg egyfajta betegség. Gyógyíthatatlan. :)

A környezet tudja gyógyítani magát- ha felismeri, hogy áldozat és ha nem égették, törték, VERTÉK (!) belé ezt a személyiségzavart a szülei. Meg védelem kell. Ha kell, akkor külső segítség. De aki nem örökölte a terrorisztikus hajlamot, az elég ha magában helyrerakja és igyekszik távoltartani a saját családját ettől.

A törvényt azért írtam, hogy gáz, mert adott esetben- ha olyannyira eldurvul a helyzet- a törvény a "láttatási jogot" védi, konkrétan ha nagyapó alkoholista, veri a gyereket, stb. akkor is jár neki a kapcsolattartás joga, amivel ha élni akar, akkor a gyereket elhurcolják a családvédelmishez és ott dumálhat a nagyapával, akitől amúgy retteg és fél... :/

Jó ez extrém példa, de sajnos így van.

Tehát hiába mondod te az anya, hogy "terroristákkal nem tárgyalunk", a törvény akkor téged izél meg, mert joga van látni és kapcsolatot tartani az unokájával, és ennek ha kell - törvényileg is érvényt tud szerezni.

4567 napon keresztül, mindennap, alkalmanként 3-5-10 percenként folyamatosan deklarálni újra és újra és újra ugyanazt, egyetlen személy felé már nem a felnőttség jele, hanem az elmebajé.

:)

Tévedés, ezt nem lehet kezelni.

én 8 éve komolyan foglalkozom a témával és pedagógiát végeztem, emberekkel foglalkozom. Az érzelmi zsarolást normális lelkülettel, normális lélekkel nem lehet kezelni. Mert élet- és szeretet-ellenes. Akibe nem "örökítették át" sikeresen ezt a fajta létet, az egyet tehet: menekül az ilyen emberek társaságából.

A könyv, a pszichológusok is csak ennyit tudnak: vagy zsarold vissza (ha egyáltalán működik- mert van aki akkor még jobban bekeményít) vagy hagyd el, szakíts meg minden kapcsolatot. Szintén ha nem "örökítették át" a dolgot, akkor nem tudsz visszazsarolni, mert nem tartod etikusnak... Elég kinyilvánítani, hogy te MÁS vagy, máshogy gondolod ezt vagy azt, és máris közellenség vagy, kitagadott, elfajzott, bűnbak. Azért hogy létezel, és mert nem úgy létezel, ahogyan előírják neked.

Tehát aki nem válik maga is érzelmi zsarolóvá, az jobb ha elmegy messzire. és nem keresi őket.

Amíg egyedül van az ember ez mehet is, unokákkal már necces, mert a törvény erejével is kötelezhet (és nem egy esetben kötelezik is akár a brutális, erőszakos nagyszülő javára is a láttatást) arra hogy vidd az anyádhoz a gyerekedet. Ez törvényileg akkor is így van, ha a gyerek egyáltalán nem is akar menni! :(

De a kérdést kiírónál (meg nálam is- korlátozottan ugyan) de akarnak menni a nagyihoz...

Amúgy meg az ilyen embereknek "ez JÓ". Különben nem csinálnák. Ezeknek az a jó, hogy mást baszogathatnak, ez a lételemük, ettől élnek! :)

Érdkes olvasni. Én ha anyámra rájön a "dili" kiteszem. Sőt, a ygerekek is kiteszik. Nincs eltűrés a ygerekekért. Csak ha teljesen ok, akkor jöhet. Nálunk így alakult ki egy hasznlható szitu, ami tényleg jó a gyerkeknek. Nem számítanak rá. nem hagyjá magukat zsarolni. Szóval további köröknbe nem megy a dolog.

Ha azt látnám, hgy tűrni kell amúgy vállalhatatlan dolgokat, én enm hagynám a ygerekekkel. Olyan nincs, hogy velem nem viselkedik rendesen (nálunk engem szid) és közben az unokkkal meg bájolog. mi egységesek vagyunk, a saját érdekünkben.

javaslom ezt mndenkinek.

De rájukcsaphatjátok az ajtót.... Komolyan. ha nekik nem jó, akkor nem költöznek közel.

Amúgy a susan forward tényleg jó könyv. De én egy szakember segítségét is ajánlanám mellé. Mert aki nem tudja kezelni hiába olvassa, ettől se fogja tudni, max látja, hogy jéé sok iylen van sajnos.

Ajánlom susan forward : mérgező szülők könyvét. Meg kicsit olvass utána a nárcisztikus szülőknek. sajnos az amit itt javasolnak, hogy "hanyagolod" kicsit, meg ezt megmondod meg azt megmondod- náluk nem működik. Ha MINDENT úgy csinálnátok, ahogyan ő parancsolja, elvárja, akkor meg hirtelen nem azért hanem a homlokegyenest másik verzióért szekálna halálra.

Nekem is lassan 10 éves a kapcsolatom, mi nem házasodtunk össze, van két gyerekünk, szerényen, de jól és normálisan élünk. Anyám (meg nálunk apám is sajnos) érzelmi terrorista, de az erőszakos fajta, tehát nekem 2 hetente megmondják kerek perec, hogy ha nem azt csinálod, vagy a gyerekeid (az unokáik!) nem azt csinálják vagy nem úgy gondolkodnak ahogyan szerintük kellene, akkor ki vagyok tagadva... Ennek már foganatosították az anyagi vonzatát is: már van letéve végrendelet, hogy semmi nem jár nekünk mert "hálátlanok" vagyunk. A hálátlanság az olyanokból tevődik össze, hogy MERÜNK kisállatot tartani az ő tiltásuk ellenére, hogy én még mindig együtt vagyok a gyerekek apjával, az ő rosszallásuk ellenére, még mindig nem keresünk (és főleg a párom nem keres) sokat, márpedig aki havi 500 ezer alatt keres annak NINCS JOGA szaporodni, és mi megtettük ezt a nagy bűnt... és a többi.

A saját érdekünkben ezt az egyet tudjuk tenni, hogy minimalizáljuk velük a kapcsolatot, mert a gyerekeknek is telebeszélik a fejüket hülyeséggel, ha náluk vannak akárcsak egy fél órát a felügyeletem nélkül.

A gyerekek apja sehová nem mehet, ami az "ő fennhatóságuk", azaz 10 éve se a nyaralójukba, se semelyik lakásukba (mert nekik 5 van, mi meg egy egyszobásban élünk 4en) nem tehettem be a lábam csak a gyerekekkel, bár "jobb " pillanatokban volt hogy már nekem is azt üvöltötte az apám, hogy takarodjak (este egy másik városban, autónk nincs, vonat már nem járt) a fattyaimmal együtt (mindezt azért mert épp akkor 5 év után először meg mertem mondani a véleményemet valamiről).

Ha nem beszélsz vele, hanyagolod, akkor 2-3 hétig duzzog, vagy esetleg sopánkodik az ismerősöknek (nálunk csak tesómnak mert már senki nem áll szóba velük) hogy milyen hálátlan dög vagyok, hogy fel se hívom (minek hívjam, telefonon is 40 percet az a téma hogy mi mindent csinálok rosszul és a párom miért nem keres még 500 ezret és hogy mert nekem a semmire gyereket csinálni) - aztán nem bírja és felhív, hogy ezeket elmondja - avagy másik verzió, megmondja hogy ekkor lesznek itt meg itt (a valamelyik ingatlanukban) és lehozhatnám a gyerekeket.

szivem szerint én sem vinném, de nálunk is az a helyzet, hogy anyós se jó (máshogy), anyámékat meg valamiért kis adagokban (tehát pár órára) akarják a gyerekek, a nagyobb már immunis a szapulásukra, a kicsi meg simán megmondja nekik amikor elmebetegen viselkednek, hogy "kakinagymama vagy"....

AMint a gyerekek egyszer is azt mondják, hogy nem akarnak menni, befejezem ezeket a nekem feszültséges látogatásokat, mivel amíg a gyerek kapja a "gyere egyél túrórudit", addig nekem nyomják a mérgező dumát.

Ebben az a szar hogy egy idő után tényleg rohadtul kiakasztó, hiába beszéltük már mi is meg a nemférjemmel :), hogy amúgy elmebetegek, nem kell felvenni a dumájukat és b-szogatásaikat.

Ja a költözz máshová, szintén nem működik, mi is 250 km-re vagyunk... és rájöttek, hogy ennyire táv-ban nem működik a sorsrontás, úgyhogy most szintén ideköltöznek a közelünkbe. Meg nem tilthatjuk...

Talán az az egy működik ideig óráig, hogy hagyod hagy dumáljon, közben meg csinálod azt amit te jónak látsz, a férjedet meg igyekszel megvédeni - ha máshogy nem megy, akkor úgy hogy ne találkozzanak. Neked szídhatja, egyik füleden be, másikon ki.

Jobban jársz, ha anyukádat hanyagolod egy kicsit. Hátha megjön az esze.

Nehogy a férjednek legyen elege a helyzetből.

Hát neked kell elengedni az egészet. mármint érzelmileg. Rosszul esik vagy nem, neked a gyerekeid meg a férjed elsősorban a családod (szerintem). Mindenki más utána jön.

mielőtt valaki beleköt, igen, én szeretném ha majd a ygerekeim is így gondolkodnak. Elsősorban a választottjuk és a ygerekeik lesznek a legfontosabbak. Mi utána jöhetünk max, mondjuk a barátokkal egy körben ha jó a vizsony.

És ilyenkor nem mondod neki, hogy menjen és kössön? ;)

Vagy rászorultok anyagilag?