Erőszakos valóság (beszélgetős fórum)

"Ha tudatosan okozott káron kapnál rajta, belátnám, hogy lebuktam és menekülésre fognám."

A gyerek nem tud elmenekülni. Érted már, hogy mi itt a gond?

Amúgy a gyerek nem tudatosan okoz kárt, hanem sokszor keresi a határokat, mert még nem ismeri.

Kérlek szépen! Mivel tudatosan és szándékosan nem okozok kárt, akkor felmérném kettőnk erőviszonyát. Ha Te vagy az erősebb, akkor elhúznám a csíkot, ha viszont én, akkor - most úgy gondolom - visszadnám, lehet, hogy kamatostól. Egy férfi ne legyen nyámnyila, harcoljon, ha kell!

Ha tudatosan okozott káron kapnál rajta, belátnám, hogy lebuktam és menekülésre fognám.

"A kutatók szerint a pofonok rövid távon talán hatásos eszközök egy engedetlen gyermek megfegyelmezésére, de számos korábbi vizsgálat és a mostani felmérés adatai is azt mutatják, egy-egy pofonnal sokkal nagyobb kárt okozhatunk a jövőre nézve, mint gondolnánk.

A megvert gyermekek agresszívebbek lesznek

Egy új tanulmány szerint a pofonokkal nevelő szülők szándékaikkal szemben, gyermeküket inkább a rossz út felé terelik, mint a jó felé. A tanulmány szerint azok a gyerekek, akiket pofonokkal próbálnak jobb belátásra bírni szüleik kétszer akkora eséllyel válnak agresszívvé, verekedőssé, rongálásra hajlamossá és klasszikusan „rossz gyerekké”, mint társaik."

Megint a különböző kínzásokhoz lyukadunk ki, holott nem erről beszélünk. Maximum "két egyformáról" vagy egy elfenekelésről. Elég baj az, hogy már a pofont is meg az elfenekelést is tiltja a törvény! A kínzások tilalmával persze egyetértek.

"Két egyforma" = az egyiket a kezemtől a másikat a faltól kapja. :D

"ÍGY SZÓL A JOGSZABÁLY

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény 2004-es módosítása tartalmazza az Európa Tanács ajánlásával összhangban megfogalmazott jogszabályt:

„A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. (1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, 6. § (5) bek.)

Ennek értelmében nemcsak a kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítés, a fizikai bántalmazás durva formái, hanem a testi fenyítés minden formája tiltott. A szakemberek azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy a gyermekek semmilyen testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kegyetlen, megalázó bánásmódnak illetve büntetésnek nem vethetők alá.

Ám a szülők döntő többsége nem hallott erről a jogszabályról, komoly ismeretátadásra, tájékoztató kampányra lenne szükség, hogy ez az információ eljusson az érintettekhez. Problémát jelent, hogy a büntetőjogban nem jelenik meg a testi fenyítés fogalma, a tiltás mellé nem rendeltek szankciót. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy önmagában a jogi szabályozás képes-e megakadályozni vagy visszaszorítani a családon belüli bántalmazást?"

"Lehet-e verni a gyerekeket?

2011 január 7. Kereki Judit

„Embereket ütni helytelen, és a gyerekek is emberek.”– hirdeti az Európa Tanács erőszak ellenes programjának egyik népszerűsítő szlogenje. A családon belüli gyermekbántalmazásnak, elhanyagolásnak többféle formája létezik: a fizikai, a lelki és szexuális erőszak. A fizikai bántalmazás a pofontól a legszélsőségesebb, kegyetlen kínzásig terjedhet. Magyarországon 2004-ben a gyermekek jogai közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát. Ám a szülők többsége nem ismeri ezt a jogszabályt.

„Minden családban előfordul”

A hazai szociális statisztika szerint 2008-ban a gyermekjóléti szolgálat látókörébe több mint tízezer olyan gyermek került, akit a családján belül súlyosan bántalmaztak. Fizikai erőszakot 3568-an, lelki bántalmazást 6399-en, szexuális erőszakot: 227-en szenvedtek el.

Sokszor azonban nem kerül napvilágra a gyerekek ellen a családban elkövetett bárminemű erőszak, még akkor sem, ha ennek huzamos ideig kiszolgáltatott a gyermek. Egyes becslések szerint esetek tízezrei maradnak titokban, ahol a bántalmazások hatására a gyerekek súlyos testi, lelki károsodást szenvednek el. Az pedig, hogy elcsattan egy-két pofon vagy kézre legyintés, bevett és jóváhagyott eszköze a gyereknevelésnek, szinte minden családban előfordul. „Nem lehetett bírni a gyerekkel, mit csináltam volna vele?”.

Egy korábban végzett kutatás szerint, mely Magyarországon első ízben térképezte fel a családon belüli erőszak előfordulását, a szülők nagyjából 70 %-a értett egyet azzal az állítással, hogy „Egy szülőnek joga van megpofozni a gyermekét, ha az megérdemli.” 17 %-uk egyértelműen elutasította ezt a lehetőséget, a többiek kikerülték a válaszadást. Egy, a családon belüli erőszakkal is foglalkozó kutató becslése szerint Magyarországon a felnőttek 90 %-a elfogadhatónak tartja a testi fenyítést. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennyien élnek is a testi fenyítés eszközével.

Megvédi-e a gyerekeket a jog?

Nagyjából az 1970-es években kezdtek foglalkozni a szakemberek a családon belüli illetve a gyermekek elleni erőszak kérdésével, s felvetődött a jogi szabályozás igénye. Magyarországon sokáig tartotta magát az az álláspont, amely szerint a szülő számára a verés nem tiltott mindaddig, amíg az a szokásjognak megfelelő mértéket nem haladja meg. Ez a szemlélet elég tág teret hagyott a fegyelmezés lehetőségeinek.

Az európai gyermekjog területén folyamatos törekvések voltak a gyermekekkel szembeni erőszak jogi szabályozásának kiterjesztésére. 2004-ben az Európa Tanács tagállamainak parlamenti közgyűlésén elfogadták azt a célkitűzést, mely szerint egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája. Még ugyanebben az évben Magyarországon módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, s a gyermeki jogok közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát."

"Mit jelent

a gyermekek

testi fenyítése?

Az egyik lehetséges meghatározás szerint testi fenyítésnek szá-

mít a gyermek büntetése bármi

olyan módon, amely, ha felnőttel

szemben történne, jogilag testi

sértésnek minősülne. A felnőttek nagy előszeretettel találnak

ki olyan szavakat, amelyektől a

gyermekek bántalmazása nem

is tűnik olyan súlyos dolognak:

füles, dádá, donner des fessées,

picchiare, dar un azote. De a gyermek számára a rideg valóság az,

hogy ez mind erőszak.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a következőképpen dei niálja a testi fenyítést: „testi

erő alkalmazásával történő

bármilyen büntetés, melynek

célja, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmat vagy kényelmetlenséget

okozzon. Leggyakoribb formája a gyermekek megütése

(füles, náspángolás, nyakleves)

kézzel vagy valamilyen eszközzel – ostorral, bottal, övvel, cipővel, fakanállal, stb. De lehet

ez például a gyermek megrúgása, megrázása, eldobása,

karmolás, csípés, harapás, hajhúzás, pofozás, kényelmetlen

testhelyzetekbe kényszerítés,

égetés, forrázás vagy különböző dolgok szájba erőltetése

(például a gyermek szájának

kimosása szappannal, vagy

kényszerítés csípős fűszerek

lenyelésére)”.

Konkrét esetben kimentem volna. Megfog, elmagyarázza, meghallgattam volna, aztán amikor elenged, kirohantam volna. Egyszerűbb és célravezetőbb volt így ahogyan történt. Mi bajom lett? Semmi. Kicsit sírtam, megértettem, hol a helyem aztán megnyugodtam.

A gyerekek sm egyformák. Van amelyik ért a szóbol, van amelyik csak az erőből.

Egyet ertek. Ez volt az elso es utolso eset is. Az egyik nevelono modszere volt, amit kiakarttam probalni hogy mukodik nallunk. Ez volt az eredmeny.

Jomagam megigertem a gyereknek, hogy csak akor verem meg, ha veszelyes helyzetbe sodorja magat tiltasom elelnere, miutan elmagyaraztam mi tortenik, ha megcsinal egy bizonyos dollgot

Az ütés inkább a szülő ingerültségének a levezetése, mint sem szófogadásra ösztönző cselekedet, de nem szépítem a dolgot, volt, hogy én is elfenekeltem a fiam amikor a frótkötélből font idegeim is elpattantak és már hangom sem volt még egyszer, újból és még újból elmagyarázzam ezt vagy azt.

Hozzáteszem a fiam is jól nevelt, de nem angyal, van amikor a kisördög szállta meg és csak azért is csinálta amit nem volt szabad. Úgy gondoltam, egy fenékre veréstől kevésbé sérül lelkileg, mintha azt látja, hogy megríkatott, mert egyébként nagyon lelkis volt. Amikor elfenekeltem, akkor is inkább a meglepetés ereje hatott, mint sem az ütés ereje, de mert nem ez volt az elfogadott nevelési mód, így hatott.

Á mindegy. Felesleges ezen tovább beszélgetni. Azt fogod belelátni, amit szeretnél belelátni, hiába a konkrét tanulmányok és emberi sorsok, amik bizonyítják a verés negatív hatását, semmi nem fog bele menni a fejedbe. Ez van. Az lesz neked bizonyíték, ami téged igazol.

Slussz.

"sot salyat megfigyelesem szerint tobbet artot mint egy testi fenyites"

Legalább az utolsó sort ne írtad volna. Igen, a megvonások a megoldások. Nem a szeretet megvonás, az nem helyes.

Milyen tapasztalatok alapján látod, hogy a megvonás rosszabb, mint a testi fenyítés???????

Azt irom amit en csinalok szofogadatlansag eseten(ha nem veszelyes):

Net , televizio megvonas, nincs esti mese-ezt sorba vonom le nem egyszere-kozben 15 perc az agyon(nem a szeken, hogy ne artson a gerincenek).Ha eleri a plafont kimarad a "csaladi olelelkezesbol"(apa nem olellhet meg ugy hogy ot is ne oleljuk meg "mert olelkeztek nelkulem?") , volt hogy napokig nem alltam szoba velle(nem allitom, hogy ez helyes , sot salyat megfigyelesem szerint tobbet artot mint egy testi fenyites)

Mi mást? Ugyanezt elfenekelés nélkül. A nővéreméknek két kislányuk van. Sosem ütnek rájuk és jól neveltek.

Az unokatestvéreméknél két fiú van és sosem ütnek rájuk és imádni valóak és szótfogadóak, persze nem azt jelenti, hogy sosem rosszalkodnak :)

A kollegámnak két fia van és egyszer ütötte meg az egyiket, amit nagyon meg is bánt és soha többet nem tette.

Van rá más mód. Ne állítsuk már be az ütést az egyetlen megoldásnak.

Egy elfenekelésre emlékszem. Tél volt, ki akartam menni játszani. Azt mondták a szüleim, hogy később. Én csakazértis öltöztem tovább. Mégegyszer szóltak, mégegyszer szóltak. Már felöltözve nyitottam az ajtót, hogy menjek. Na erre begorombult apám, hogy nem vagyok képes megérteni, hogy ha ők azt mondják, hogy nem, akkor nem?? Elkapott, jól elfenekelt és megmagyarázta, hogy a szülőnek szót kell fogadni akkor is, ha a gyerek logikája nem egyezik a szülőével. Megértettem és ez a nevelés életem további részér nézve is tanulságos, hasznos volt. Könnyebb volt a katonaság is, mert tudtam, hogy a parancs az parancs, megfellebbezhetetlen, bírálata tilos.

Mi mást tehetett volna apám egy ilyen helyzetben.

Ebből talán mindig vita lesz.

Ha most gyerekek lennénk, akkor azok is jobban megértenék, akik a verésben hisznek, hogy sokkal jobb lenne, ha szertettel kezelnék őket és olyan módszereket alkalmaznának, ami nevelés és nem idomítás.

Dehát könnyen felejtünk és mivel már nem velünk teszik, így legalizáljuk, amit mi sem szerettünk.

Van aki néha hasznosnak tart egy pofont valaki nem, szerintem ez a vita tárgya.

Az baj, hogy nagyon sok a személyeskedés itt a vitában.

Nézd meg! Tozsó321 is vízbe fojtotta gyerekét többrendbeli alkalommal!

(VICCELTEM! Csak, hogy érzékeltessem mire képes egy fórum. Érdekes, hogy már máskor, más fórumokon is nagy vita szokott lenni, hogy lehet-e pofont adni egy gyereknek vagy sem. Egyszerűen nem értik meg egymást az emberek, torzítanak a hozzászólások, félreértik egymást.)

Ha írsz a verésről és reklámoznád, akkor valószínűleg meg fogok jelenni az ellenoldalon. Sajnálom, ezt váltja ki belőlem.

Ez fórum, itt nem mondhatod meg, hogy ne reagáljak, azért,mert más a véleményem.