Erőszakos valóság (beszélgetős fórum)

Ha az én gyerekemet valaki megütné, az megnézhetné magát. Fel is jelenteném.

De értem, hogy mire gondolsz, de akkor sem ez a megoldás.

Nézd én nem azt mondom, hogy nincs helyzet, amikor az ember nem talál más megoldást, de szentesíteni, mint gyereknevelési módszer nem helyes. Messze nem.

De miért kellene akkor megütni?

Mit is tanítassz neki ilyenkor? Ne verekedj, mert akkor megütlek.

Elég ellentmondásos mondanivaló.

A verekedés egyetlen esetben oké, ha magadat véded meg támadás elől.

Nem. De angyon sokszor mutatjak a tvben, hogy intezetben,hogyan verik az arvakat, csufsagolnak velik.Ugyan ez a helyzet az elme betgeknel .

De en volttam"normalis" intezetbe is.Megrazo.Volt ismerosom aki ott not fel, ebben a korszakba es meselte menyit kapot a nagyobb gyerekektol.Lattam a korhazakba is hogyan banak azokal a gyerekekel akinek nincs szuleik , hogy telle tomjek a doki zsebet.

EZEKERT A TORVENY MIERT NEM TESZ SEMIT???MIERT VESZIK EL AZ OLYAN SZULOKTOLA GYEEKET AKIK VESZOVEL VAGY AKARMIVEL FENYITIK A GYEREKET ES BELLE KENYSZERITIK EGY ILYEN "EGESZSEGES "KORNYEZETBE???Tudja vallaki a valaszt?Miert van az ,hogy kiveszel szunidore 1 gyereket,amikor visszamegy adsz enki egyet mast, ott mg a nevelono elveszi?Miert lopjak ki a gyerekek kajaiol a hust meg mindent???Ha segelyt kapnak miert a nevelono visszi haza a ruhakat,jatekokat???Konkret eseteket tudok.

Van,amikor nem azért ütsz oda,hogy tiszteljenek,hanem egy elmérgesedett helyzetet kezelsz így, és nagyobb balesetet,sérülést hárítasz el,mondjuk mikor 2 gyerek verekszik,vagyis a nagybb ütlegeli,és rúgja a kesebbet.Egyik sem az enyém,nem is nagyon ismernek,tehát nincs tekintélyem a gyerek előtt,hogy hallgasson a szavamra.

Ezt nem azért mondtam el,hogy feloldozz,vagy kivételnek állíts be,csak hogy elgondolkozz,hogy vannak más esetek is.

Nem tudom,hogy idaig eljutot-e.Reg volt,hogy utoljara lattam.Nem sokat beszelt, csak ha kerdeztek. Azt hiszem envoltam az egyetlen akivel errol beszelt,abbol a kornyezetbol ahol en megismertem.Nem az a tipikus' sulve-fove'baratsag volt. De egyetlen kicset egy sziv alaku lancot nekem adta.Emlek, sokat gondolok ra.

Viszont igaz az egesz mas korszak volt mint ez(remelem).

Az.Mig kinem vettek oket nem tudtak mire jo a szapan, megakartak eni,nem tudtak mire jo a wc papir.14 evesen kezdet szamolni,irni-olvasni tanulni.

Menyire kel kemeny legyel pszihikailag, hogy ne orulj belle es inen meg felepulj???

Az enyem biztos,tudatosan hegyezem az elet, nehogy elkopjon.Egyet tudok:szulonek leni , nem azt jellenti , hogy mindig nekem van igazam , azt sem, hogy soha nem tevedek.

A gyerek is minden problema nelkul tud bocsanatot kerni, ha ugy erzi hibazot.Ha nem erzi, nem akar bocsanatot kerni, inkabb szenvedi a buntetest.Anya lanya,ebben:)

Igen, erre is céloztam az első hszben, hogy ez a rossz érzés nem feltétlenül csak ettől lehet.

Viszont az már nagyon ritka, ha nincs semmi rossz érzésünk, amikor hunyók vagyunk :)

Szociopaták kivéve :)))

Régen volt nekem akkor is ha nem kellett.

Rossz érzésünk akkor is lehet ha nem mi vagyunk a hunyók.

Persze, szerintem is nagyon sok minden nincs még a helyén. Elsőre én is azt mondom, hogy talán nem tesz neki jót, de ez csak egy első blikk.

Nincs tőle jó érzésem és nem a szülők kritizálása miatt, csak a benyomások nem tudom, hogy egészségesek lehetnek-e a gyereknek.

Szerintem nagyon egeszsegtelen:

a)nagyobb az eselye az ilyen iranyzatra

b)hogyan fog a masik nemel egyaltalan barmilyen kapcsolatot fentartani?

c)egy rakas eloiteletnek van kiteve, olyanert ami nem az o inge

Nem ismerek senkit, de elgondolkoztato. A haloszobajaba mindenki azt csinal amit akar,de egy masik lenyt belle kenyszeriteni ilyen helyzetbe?

De en azt akarttammegmutatni, hogy menyit gondolkozik aki az ilyen torvennyeket meghoza.

Ha nem is kerul ilyen szulokhoz , menyire jobb az alami intezetbe? Ott tenleg nem utnek ra? Milyen szandekal,milyen okokbol?

Hát hogy a lelkiismeret mutatja, hogy helyes volt-e amit tettünk. Ütés után nem hagyja az embert nyugodni.

Csak arra írtam, hogy ez megfigyelhető más dolgokban is, akár viták után, vagy akármi olyan helyzet után, ami után nincs jó érzésünk.

Ezt nem értem mire írod.

Amikor a gyerekem kapott egy pofont, soha nem éreztem utána, hogy igazam lenne.

Senkire nem gondoltam. Nekem szokott ilyen érzésem lenni nagyobb viták után. Ha mondjuk azt érzem, hogy én tudtam befejezni, de nincs jó érzésem, akkor tudom, hogy valami nem volt oké abban, amit mondtam, vagy csináltam.

Működik a lelkiismeret :)

Az őszinteséggel nekem semmi gondom, sőt azt becsülöm is benned.

Dehát nem kevésszer lősz mellé az ilyen dolgokban, hogy én mikor mit tennék :)

Amúgy ez írásban neten keresztül érthető. Lehet, hogy ha egyszer személyesen találkoznánk, akkor tudnád, hogy elképzelhetetlen lenne. Persze semmi nem az, de nem jellemző rám :)

Biztos ki lehetne provokálni :))

Hát a második fele az jó kérdés. Nem mernék benne állást foglalni, mert nem ismerem a pontos következményeket.

Bár nincs előítéletem a homosexualitással kapcsolatban, sok barátom volt már, akik azonos neműekhez vonzódtak, de hogy gyereket neveljen két férfi az nekem is furán hangzik elsőre. Nem tudom, hogy az egészséges-e. Majd ezt is elkezdem vizsgálgatni.

Sajnos, ez az amire raerzek.Ha te ugy gondolod,hogy melle lottem, a raerzeseimrol a tema szamodra targytalan(azt hszem roszul fogalmaztam , de erted mire gondolok).

Abban igazad van, hogy a kemny vitaink hozak ki belolem a kemeny oszinteseget, de nem azert gondolom igy.A szad arulkodik durvasagrol.

Mert az ember legbelül mindig érzi, hogy mi a helyes, csak van, hogy utána racionalizálja magának, hogy ne kelljen lelkiismeretfurdalást éreznie.

Én egyébként egyszer a macskánkat ütöttem popsin nevelő szándékkal.

Az a vicc, hogy 3 napig nem nézett rám és nem jött oda hozzám. Nagyon szégyeltem magam, hogy megsértettem. Komolyan mondom.

Azután iszonyatosan örültem, hogy megbocsátott és megint szeretettel állt hozzám.

Soha többet nem ütöttem meg sem őt, sem semmilyen élőlényt.

Sajnos én is adtam már 1-2-szer seggre pacsit. De csak akkor, amikor a tehetetlenségemben mást nem tudtam tenni.:(

Azonnal megbántam és bocsánatot kértem érte. Ezt amúgy a környezetemben mindenki helytelenítette, mondván, hogy a gyerekem teljesen összezavarodik tőle. Szerintem meg nem attól zavarodik össze, ha az anya beismeri a butaságát, hanem attól, hogy fájdalmat kell elviselnie attól, akiben feltétlen megbízik és akit a legjobban szeret.

Amúgy meg az a legérdekesebb, hogy amíg én egy popsira ütés után napokig "kínlódtam", addig a gyerkőc egy perc alatt elfelejtette. És ez tette még rohadtabb érzéssé.