Elveszteni egy szerettünket (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Együttérzek mindenkivel, aki elveszítette azt, akit szeretett.

Én Édesapámat veszítettem el másfél éve, egy hónappal később pedig a legkedvesebb Nagynénémet. A lelkem egy része velük halt... Hogyan éltem túl?

Van két gyermekem, akik miatt erősnek kellett maradnom, Édesanyámnak és Húgomnak is sokszor kell támaszt nyújtanom, így nem rágódhatok...

Nekem az ad erőt, hogyha segíthetek másoknak. Addig sincs időm a fájdalommal foglalkozni.

Hiszem, hogy minden okkal történik, még ha sokszor nem is értjük, vagy nem tudjuk elfogadni.

Később megértjük, mi miért alakult úgy az életünkben.

Sajnos ő az első neked de még nagyobb bánat hogy nagy valószínűséggel nem az utolsó.

Minél több a rokon, barát annál nagyobbak a veszteségek

Ahogy idősebb lesz az ember sorban mennek el és bizony minden veszteséget el kell viselni. Ez ezzel jár.

Idővel jobb lesz de x év után is bármi miatt elojohet ugyanaz a nagy fájdalom mintha tegnap történt volna.

Én sokszor szeretnék amnézias lenniük és elfelejteni azokat a fájdalmakat.

Hogy miképpen lehet enyhíteni, mindenkinél más.

Teljesen csak az idő fogja tompítani.

Nagyon sajnálom őszinte részvétem.

Sajnos én is sok mindenkit veszítettem el a nagynénémet és betegtársakat...

Idő kell de mint előttem írták az emlékeket semmi sem tőrli. Mindíg ott lesznek a szívünkben.