Elveink, no meg a tetteink... Érdekelne minél több vélemény (beszélgetős fórum)

Sokszor elbizonytalanodom, hogy érdemes-e harcolni másokkal, hiszen ha önmaguktól nem akarnak változni, miattam sem fogják megtenni. Ha belegondolunk, nem is kell, mert ki mondja meg, hoyg a mi nézetünk helyes? Aztán rájövök, ha belül elégedettséget érzek, mert megmaradt a tartásom, kiálltam az elveim mellett, ha úgy tetszik, akkor megéri. Elsősorban magammal kell tudnom elszámolni.

Elvek mellett mottóm is lett:

"A vitát csak úgy nyerheted meg, ha elkerülöd."

Ebből annyit tettem magamévá, ha vitában próbálok meggyőzni valakit, akkor az veszett fejsze... vitában aligha ismeri el bárki is, hogy tévedett, már csak juszt sem ad igazat.

Én is bízom benne, hoyg idővel, ha el nem is tűnnek az elveim (mert akkor mit értek, ha egyszer csak arra kelek, már nem érdekelnek), de talán tényleg ki tudjuk választani, melyikeket érdemes még követni. Látva 10 évvel fiatalabb önmagam, sok-sok dolgon fennakadtam, ma már fontosabb dolgoknál esem gondolkodóba. Aztán tíz év múlva valószínüleg ezeket is átértékelem.

Egy elvet mindenképpen szeretnék megőrizni, soha-soha nem szeretnék azért úgy cselekedni/viselkedni, ami az "elvárás", miközben én azt helytelennek látom. Nehezen viselem az igazságtalanságot, de magammal szemben is elvárom az őszinteséget. (néha nagyon nehéz..)

hátdeháát most neeem??? :)))))

nah jó. asszem mára ennyi kezdek lemenni alfába :DDD

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Jajj.

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

;)

Szia. akkor te vagy Micimackóóó. vagy neem is. rózsaszínű csillámpóni :))))

Én szinte csak olyat alkotok ami minimum megenné a macit.. :P :DDD

Nos igen. te már némileg előttünk jársz korban de nyugi haladunk utánad!!! és ha jól csináljuk a koszon kívül némi bölcsesség is ragad ránk :))))

szép napot :)

Helló lányok, elolvastalak benneteket... nos én nem vagyok flegma, és nem vagyok fejretojós, de okom sincs miért... valószínű ez a koromból is adódik. Nincsenek munkahelyi zördüléseim. :)

Viszont alkotok én is... ezerrel, de én csupa pozitívat, nevetőset, színeset (rózsaszínűt :D)... :))

benne vagyok nyakig. tudom milyen az érzelmi alkotás :)))

mondj egy magadfajta(magunkfajta) embert aki úgy ült le alkotni önszántából hogy pillangók repdestek körülötte a rózsaszín felhők mellett..

Az érzelmeim totál megnyilvánulnak nekem is az alkotásaimban. ezt is megkaptam hogy mocskosul depresszívek a rajzaim :DDDD

no de sebaj. az aktuális érzelmem van mindig a rajzon és rendszerint akkor kezdek neki ha padló van.. :)

szóval értem mit mondasz :)

a kézügyesség meg nem tehetség kérdése :) hanem gyakorlásé. én ovis korom óta csinálom de soha nem tanultam iskolában. van és kész. :)

Jajj,de irigyellek...Régebben iszonyúan szerettem volna érteni ehhez,mert a sok szép látvány mind megérintett és szerettem volna visszadni,kiadni magamból.Csakhogy semmi kézügyességem nincs,attól bepánikolok a laborban,hogy ha szűrőt kell hajtogatni...jajj,de totál...:DDD Számomra ez a legnehezebb feladat ott...:DDD

Szóval maradt a vers írás.De azokat mind kidobtam.Ha valami nagyon nagyon olyan itt bent,kiírom magamból.De mivel általában nem aktuális érzések,csak adott időpontban,így utálom visszaolvasni őket és inkább kidobom.De simán felidézhetőek,szóval itt élnek bennem,vagyis:nem is sikerült kidobni őket.:O

naaa. máris ön ítélkezel :) miért lennél hüle? :)))

Bár annyi közöm van a témához mint Kelemen Annácskának az atomfizikához :D de ettől te még nem vagy hülye hogy ez érdekel és lelkesen tudsz beszélni róla :)))

Én így vagyok a rajzzal, festéssel.. :)

KÉMIA/BIOKÉMIA!!!(azon belül egy valami téma igazából...ja,de az is elég...:P)

:DDDDDDDDDDDDDDDDDD

:DDDDDDDDDDDDDDDDDD

;)

Nem,ne is mondj semmit,úgyis tudom: hülye vagyok!

:DDDDDDDDDDDDDDDDDD

" Elég központi ember vagyok... egyéniség és stílus miatt is ... és mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy szeretik a belőlem áradó energiát, és magával ragadja őket is."

Ez igaz rám is.Mivel a "bevállalás"-nak része a másik fejére tojás(aki szid,annak)így marad az,hogy tulajdonképpen jól is érezhetem magam.Sokan mondják,hogy nagyon pozitívat nyomok ki magamból,ettől a csajok a barátaim,a pasik az utánamfutók (és egyben utánam haldoklók:PPP - ÚGY KELL NEKIK!!!:DDD)lesznek.De néha megállok és nem értem a nagy többséget: miért kell nyomást gyakorolni,csak mert valaki más?Néha eszembejut,hogy irigyelhetnek.A "flegmám",a "szabadságom",az "erőm".De ez azért nem teszi könnyűvé a napokat ->ebből a szempontból legalábbis...

Jó neked!Sajnos ahol nők össze vannak zárva,legyen az iskola,vagy munkahely,ott nagyon durván megy az adok-kapok...:( Én mégis képtelen vagyok idomulni,így maradok az elszenvedő.Persze ezen sokat nyerek is,mert akik viszont velem vannak,azok igazán megbízhatóak.A gond akkor lenne és sajnos van sok helyen,ha nincs az ember mellett senki sem.Olyankor váltanak munkahelyet az emberek...:(

Hozok "jó" példát is,na...Én például rövid ideig szívesen el tudok beszélgetni egy másik kedvenc csaj-témáról:pasik.Dehogy én nekem ez a fő érdeklődési köröm legyen,az nem megy...:O

igazából ahogy egyre jobban beszélgetünk, belemélyedünk a témába egy dologra kezdek rájönni.

Az hogy nem tudtam soha igazán beilleszkedni egy társaságba nem hiszem hogy az elveimtől függött valaha is. mindig is kissé elvont figura voltam kb óvodás koromtól kezdve (akkor ugyi még az elvek nemigen játsszanak :D )

Később ez kiegészült egyfajta lázadással is még a tinikorom hajnalán és valószínűleg amiből kialakult egyfajta kissé antiszoc jellem...

Ne értsd félre. a simulékonyság alkalmazkodókészség megvan bennem. nem is rosszul. de belül kívülállónak érzem magam és ezt a közösség is érzi.

"a fura lány" az "elvont csaj" jelzőket megkaptam.

ja a gyerek család kérdést nem így értettem. hanem hogy nem kell gyerek és hagyjanak békén az esküvői nyavajákkal :))) emiatt sokszor kaptam furcsa pillantásokat.

Örülj neki hogy jó közösséghez tartozol :)

Végülis hasonlót fogalmaztál meg mint spécinőci... nekem valószínű szerencsém volt mindig a munkahelyekkel. Elég központi ember vagyok... egyéniség és stílus miatt is (értsd, egész nap énekelek és vigyorgok, és ha mennem kell valahova, akkor inkább repülök, mint lépek... hja, nem vagyok énekesnő, és 20 éves sem. ... és mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy szeretik a belőlem áradó energiát, és magával ragadja őket is.

Az, hogy tanulj, dolgozz, legyen munkád, menj férjhez, legyen gyereked...ez egy normális séma a nagyszámok törvénye alapján, de ha mondjuk nem mész férjhez, csak gyereked lesz, attól még nem közösítenek ki.... vagy elválik az ember (hmm én is), attól sem...

Lehet könnyen szövegelek, és pillanatok alatt beilleszkedem bárhova... rendkívül simulékony vagyok, érdeklődő, figyelmes, de nem érzem úgy, hogy ezzel ne lenne egyéniségem, vagy hogy elvesztenék belőle bármit...

Szóval szerintem általában kétirányú ez a dolog... nem? ... lehet, hogy neeeeeeeeeeeeeem... :)