Elrendelés vagy szabad akarat? (beszélgetős fórum)

Ki másé? Úgy érted, az egómé, vagy a társadalom befolyása?

Egyébként úgy tudom, a szabad akarat mindössze kb. 3 %. Ez elég ijesztően hangzik.

Ez attol is fugg, kinek mi az irrealis cel. Ugy ertem, bizonyos dolgokat, celokat gyerekkora ota "almodozo" embernek nem olyan irrealis az a cel, de igazad van, kell valami ami oda vezeti.

Pl legtornasz, tok jo pelda: atlagos tehetsegu mozgekony gyerek (tehat itt meg nem latok semmi kulonoset), elkezd mondjuk gimnasztikara, vagy, ha lany, ritmikus gim-re jarni. Eleg az, hogy kicsit jobban elvarazsolja ot a dolog feelengje mint a tobbieket. Ennyi. Beindul a mechanizmus, kicsit tobbre vagyik, tobbet gyakorol, kevesebbet log es tobbet edz. Mikor 14-15 evesen a tobbiek megunjak, vagy nem eleg tehetsegesek, neki megadatik, hogy komolyan folytathassa, leven komolyabban is edzett mint a tobbi, tegyuk fel, kevesebbet serult le, tegyuk fel, szulei is tobbet noszogattak.

Atveszelve kis seggberugassal a tinedzserkorszakot, 18-20 evesen mar baromira profi lesz es tudni fogja, hogy o pont legtornasz akar lenni, es az lesz, elszegodik valahova.

Ha a csalad is sportos es orokli a hagyomanyt akkor konnyebb arra fele iranyitani. Ha a csalad viszont nemigazan ertekeli, kerekbe is torhetik, ha hagyja, a karrierjet. Vagy osszebalhezhat veluk es keres egy masik szponzort, aki segit a celja elereseben sztem tok sok modja van megerkezni is meg lekesni valamit.

Kifejezetten az elsportolot es az atlagembert az kulonbozteti meg, hogy az elsportolo komoly serulessel is edz, az atlagember meg egy banalis serules miatt is szeret kihagyni 1-1 edzest. De pl hulyenek is kell lenned elegge. Nadal jobb kezes es mindig azzal teniszezett. Egyszer az edzoje veletlenul azt mondta, hogy a legjobb teniszezok mind balkezesek.

Attol a pillanattol kezdve o bal kezzel teniszezett mert ugy gondolta, a legjobb teniszezok koze akar kerulni:)))) eleinte qrva kenyelmetlen lehetett es bizti sokat benazott

Jajmá'!

Bizonyos irreális célok eléréséhez tényleg nincs elég akarata az embernek

Tebelőled lenne légtornász ha erős akaratod lenne?

Szerintem nem

Úgy gondolom, vannak meghatározott életutak, amit a fenese tudja mi határoz meg

Családi szülői, felmenői háttér, öröklődés, valamihez akár tudat alatti/rejtett affinitás és megy az ember az utján egy cél felé

A célhoz sok út vezet és csak ezek között lehet dönteni, de ugyanoda jutunk ahova meg lett írva.

Ezek a döntések szinte észrevehetetlenek, nem is tudatosak

Ugye nincs olyan hogy X év akárhányadikán megnősülök, ekkor és ekkor gyerekem lesz?

Ugyanez van az élet más területén is

Az életet előrefdelé lehet élni és visszafelé megérteni

Innen már könnyú eldönteni mikor mit kellett volna tenni, de ujraélni nem lehet

1. Te döntöd el mihez kezdesz magaddal.

2. Nincs jó vagy rossz, ahogy a világ se fekete vagy fehér.

3. Ahhoz hogy az egyensúly egyensúlyban maradjon ahhoz kell történnie jónak is és rossznak is.

4. Az ember képes illúziókat kergetve elhinni, hogy több a világban a rossz mint a jó, melynek oka hogy a rosszat rosszabbnak akarja látni mint ami.

Én azt gondolom, ha valaki a jó sorsa útján jár, akkor az az út nem biztos, hogy könnyű, de pozitív. Jó visszajelzések, elismerés, nem feltétlenül díjak meg sok pénz, de az illetőt megbecsülik. Szellemileg értékes út az ilyen, akkor is, ha egy cipészről van szó. Ha meg nem a jó sorsa útján jár valaki, akkor rengeteg összeütközése lesz, a dolgai nem jól alakulnak, sok vita, félreértés, akadály kíséri, összeférhetetlen vagy beteg ember lesz.

Egyébként sokat filózom a dolgon, hogy lehet-e pl. anyagilag fellendülni. Nekem is vannak extrém kívánságaim, mert én pl. megfiatalodni szeretnék kicsit, vagy azt hinni, hogy megfiatalodom, de jelenleg munkám sincs, pedig ahhoz pénz kéne. Elvagyok így, de ez a vágy motívál, hogy pénzt keressek, és lehet, hogy ez segít a továbblépésben. Szóval semmiről, még a hiúságról sem lehet kijelenteni, hogy az rossz dolog, ha valami jó felé vezet. De azért valamilyen szinten az elrendelésben is hiszek. Ha valami sokadjára sem jön össze, nyilván az nincs benne a sorsomban. De ha megküzdök érte és sikerül, akkor benne van, csak küzdelem árán és ez nevel. Csak ugye, hol a határ...

tobb eves ezoteria es elettapasztalat utan ugy gondolom, hogy amin az emberek nem tudnak valamiert valtoztatni, azt elkonyvellik sorsnak, es elrendelesnek.

Kozben lehet, hogy maskepp kellene csinalnia, es mindjart nem elrendeles lenne. vannak nehezsegek, amik adottak minden ember eleteben, de nincs olyan, hogy valamin ne lehetne valtoztani, max benazik az ember.

Tegyuk fel, tehetsegem van a zenehez, mondjuk a zongorahoz. Vegigjarom a zeneiskolat, a konzervatoriumot, a zeneakademiat, tehat zongoramuvesz & tanar lesz belolem. Ha lusta vagyok, nem tanulok, gyakorlok eleget, nem tudom vegigcsinalni. Teljesitem az elrendelest, mindent megteszek erte. Bar ez is dontes.

Az is, hogy a konzervatorium utan kopok az egesre, es elmegyek hajora pincernek, netalan zongoristanak vagy enekesnek.

Ha ugy jarok, mint az Antal Imre, az mar vegzet.

Ilyen tragedia utan meg elmehetek karmesternek vagy korrepetitornak. Ha ez sem, akkor kisnyul.

Veszett fejsze nyele. Elmegy zeneiskolaba tanitani.

A tudomány manapság jutott el arra a szintre, amikor megkísérelhet természettudományos magyarázatot adni a kérdésre, vajon cselekedeteink előre determináltak-e vagy sem.

Tekintettel rá hogy természettudományos alapon állva – racionális, szabadgondolkodó és ateista kutatók szerint – az „éntudat” az, amit azonosíthatunk a lélekkel, s az éntudat lényegében egy olyan modell agyunkban, melyben szerepel önmagunk képe is, emiatt levonható a következtetés, miszerint „szabad akaratunk” tulajdonképpen csak egyfajta illúzió! Ezen illúzió abból a tényből fakadhat, hogy egyetlen organizmus idegrendszere sem képes lemodellezni önmaga 100%-ig tökéletes mását, hiszen semmibe sem reprezentálhatja teljes egészében önmaga modelljét. Emiatt a modellel végzett gondolatkísérletek soha nem lesznek teljesen tökéletesek. Sőt, ha elfogadjuk, hogy az agyunk egy nemlineáris, komplex rendszer, akkor a káoszelmélet szerint pedig egy kicsit hibás közelítés kaotikus rendszerekben akármekkora hibát jelenthet a jóslásban. Ebből pedig következik, hogy nincs olyan élőlény, mely képes lenne tökéletesen előrejelezni saját viselkedését egy későbbi időpontban. Vagyis, még ha cselekedeteinket tökéletesen determinálja is a környezet, valamint saját korábbi emlékeink, e determináltságot képtelenek lennénk felhasználni a tudatos előrejelzésre, s ebből fakadhat a „szabad akarat” illúziója, az tehát hogy azt hisszük, az adott pillanatban, amikor döntési helyzetben vagyunk, valamiféle „pillanatnyi szándék”, „hirtelen elhatározás” alapján döntünk. Tulajdonképpen tehát, amit a „szabad akarat" fogalma alatt értünk, a mögött valójában egy autodeterminizmus, és egy modellezési bizonytalanság húzódhat meg. Helyesebb volna tehát „szabad akarat" helyett ezekkel a pontosabb fogalmakkal jellemezni az emberi viselkedést: „önálló egyéniség" azaz autodeterminizmus, és komplex, nemlineáris viselkedés.