Előfordult már valaha, hogy teljesen a nulláról kezdted újra az életedet? (beszélgetős fórum)

Újra lehet kezdeni, de mindenképp pénz kell ehhez. Pénzen meg élményeket lehet vásárolni (mozi,színház), utazhatsz, vehetsz egészséges ételeket, meg vitaminokat, amivel a fizikai állóképességed megnő.

Vagy veszel egy új ruhát belőle, amitől boldog leszel. Ez egy pénzközpontú világ. A pénz nem rossz, csak egyesek rossz célokra használják.

Igen, előfordult 1-2-3 alkalommal. Rémálmomban se jöjjön elő. Viszont az is igaz, ha azok nincsenek az életemben, ha könnyű, sima életem lett volna, akkor most nem az az ember lennék, aki vagyok! Mert az igazi megmérettetés nyomán kifejtett erőfeszítések nyomán tapasztalja meg az ember a benne rejlő erőt, és az adja meg az igazi önbecsülést.

Nem kívánom senkinek, de ha komoly nehézségekkel találja magát szemben bárki, gondoljon erre: lehetőség megméretni önmagát, lehetőség megmutatni önmaga nagyszerűségét.

Szerencsére nem, bár a nehéz helyzeteknek köszönhetően eléggé átértékeltem a nulla fogalmát. (:

Csatlakozom az előttem szólókhoz, nem biztos, hogy a munkahely feladása, vagy megváltoztatása, amire igazán szükséged van.

Szerencsés vagy, hogy van lehetőséged ezt átgondolni, kihasználni, igyekezz ezt minél jobban megragadni. Tanulhatsz, költözhetsz, pénzre mindenképpen szükséged lesz. Melót csak akkor hagyunk ott, ha van tuti másik, mert könnyen beüt a szar.

Ha unatkozol az jó, mert van tér a kreativitásnak. Van egy nagyon jó könyv, nagyon ajánlom, új dolgokra bátorít, akkor is, ha csak magadba tudsz kapaszkodni:

Julia Cameron: A művész útja

Mindenképp legyen megtakarításod. A változtatáshoz elengedhetetlen a pénz.

Sok minden kell a boldogsághoz, család, barátok, de a barátok egy idő után elhagynak, ellenben a pénzt, amit megkeresel, már senki nem veheti el tőled.

Ez egy kapitalista világ, az egyén kerül előtérbe, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti úgymond. Az élet egy egyéni játék, mert minden fontos döntést magadnak kell meghoznod.

Ja és óvatosan a bizalommal is. Úgy vigyázz rá, mint az aranyékszerre. A megtört bizalmat csak megragasztani lehet már.

Az hogy válltani akarsz,,az nem jelenti azt hogy ,,fejjel rohansz:))

Megvan a munkád,így nyugodtan keresgélhetsz másikat,

azt már nem merem mondani hogy akár külföldön is de pl. egy szebb városban ahol szívesebben élnél,,,Bár inkább a magányosság a bajod nem?

Az nem vezet sehova, hogy azért költözöl másik helyre, mert talán ott jobb lesz, mert ahol vagy, ott éppen lagymatag.

Gondold végig, mit szeretnél csinálni, milyen munkát, tevékenységet szeretnél, amit szívesen, lendülettel csinálnál. Mi az, ami a szíved csücske. És gondold végig, milyen lehetőségeid, tudásod, egyéb készségek vannak hozzá a birtokodban. Gondold végig, mit kell még tenned, tanulnod ahhoz, hogy reális legyen az álmod, mert azok birtokában válik a mostani álom, jövőbeni reális céllá!

Ha mindezt végig gondoltad, akkor már tudni fogod, hova-merre költözzél a kitűzött célod elérése érdekében, és célirányosan mozogj előre, ne pedig csak "megyek máshová, talán ott majd jobb lesz". Ha nincsenek konkrét céljaid, sehol sem lesz jobb, mindenütt csak langyos állóvizet fogsz találni.

Szerintem tök jo helyzetben vagy. Tudsz melo mellett nyugodtan keresgelni masik munkat, masik helyen.

Mivel van biztos fizetesed, van hol laknod, nem kell elvallalnod az elso sz..r lehetoseget.

Gondold át, hogy hol szeretnél élni, milyen munkat szeretnél es vagj bele. Ha nem jon ossze, akkor maradsz, ahol most vagy.

Ha osszejon, kiprobalod es lehet bejon. Ha meg mégse jon be, akkor hazamesz.

En igy koltoztem videki megyeszekhelyrol Budapestre. Tobb, mint egy evig jartam kb havi 1x interjukra, amig olyan melot talaltam, ami fizetesileg es minden szempontbol megfelelt.

Sokkal jobb lett utana az eletem.

Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!

Rossz érzésem van, egyszer mondtam fel eddig az életemben úgy, hogy nem sokáig dolgoztam annál a cégnél, de már az is egy olyan lelki teher volt, hogy alig bírtam el. Pedig nem szerettem ott dolgozni.

Most van egy munkahelyem, a cég jó, a fizetés 200 ezer alatt van jócskán. A légkör kicsit mérgező, de hallottam többektől is, hogy máshol sem jobb.

Túl sokáig volt nyugodt életem, közel 30 évig éltem nyugodtan, de minden nap ugyanolyan, kiszámítható, unalmas. Nem most kellene valamit változtatni? Miért ennyire nehéz belevágni az ismeretlenbe? Nekem mindig olyan nehezen mennek a spontán cselekedetek megtétele.

Tényleg csak attól félek, hogy a következő hely sem lesz jobb, vagy nem fogok beválni, elküldenek és két szék között a padlóra esem. Utána nincs visszaút.

A változás gyönyörködtet! Miért ne tennéd?

Igen, én is voltam nagyon padlón. De lehet hogy inkább alatta. Ha van motiváció mindent újra lehet kezdeni. Én is újra tudtam. 24 évesen, egyedül maradva egy 2 éves gyerekkel, és kifosztva, de teljesen. Ó, nem írok erről, mert egy rémálom. A lényeg, minden helyzetből ki lehet jönni. Légy kreatív! Hajrá!

Amikor érezted azt, hogy egyáltalán nem azt az életet, amit élni akarsz legbelül? Marcangolnak a gondolatok, mennél, változtatná, de baromira ijesztő az egész?

Én most egy ilyesmi cipőben járok. Nem vagyok elköteleződve, nincs még családom, kicsit lagymatag a munkám. Nem mondom, hogy rossz, de lehetne sokkal jobb is. Nem kötődöm a városhoz, ahol élek, a családommal sem szoros a kapcsolatom.

Szóval elkezdtem új állásokat nézegetni, költözést fontolgatok…viszont nem vagyok egy könnyen megnyíló típus. Viszont azt érzem, hogy menni szeretnék, változásra van szükségem.

Sokszor megfordul a fejemben, hogy lehet életem legrosszabb döntése lenne, de lehet segítene elindítani valamit.

Körülöttem haltak meg mostanában emberek, és fejbe vágott, hogy sosem lehet tudni nekünk mennyi időnk van még hátra, nem lenne jobb tartalmasan kitölteni ezt az időt?

Megtalálni, hogy mi az ami boldoggá tesz? Jelenleg csak dolgozom, otthon pedig magam vagyok, filmezek, olvasok, alszom. Nem élek társasági életet, nagyon egyedül vagyok. Talán ennél lentebb nem lehetne lenni, csak azok a fránya korlátok ne lennének.

Most mindenki azt mondja nekem, hogy örüljek, hogy van munkám, mit akarok. Nem tudhatjuk előre meddig tart ez az egész, éveken keresztül örüljek akár, hogy van munkám és ne kockáztassak? Ez így nem élet, vagyis így is lehet élni egy életet, mert évek óta ezt teszem, de ha semmibe sem merek belevágni és minden lehetőség előtt bezárom az ajtót, akkor 5 év múlva is ugyanezt a kérdést fogom kiírni ide.