Ellenállni a kísértésnek (beszélgetős fórum)

Korrekt.

Maga napról napra fejlődik, uram..-))

"Mivel sok nőnek elképzelhetetlen a szex így teljesen érzelmek nélkül"

Valamiért szokás ilyet állítani, de a személyes tapasztalatom is mást mutat. Prostikról, érdekházasságokról, kihűlt kapcsolatokról stb ne is beszéljünk.

Szerintem körülbelül azonos számban tudnak férfiak/nők érzelmek nélkül szexelni.

Értem, amit mondasz, és szerintem kevesen tudják ennyire különválasztani. Pláne szelektálni az alapján, hogy ha még egy húron is pendülünk, akkor stop.

Természetes, hogy ilyenkor nincs min pörögni, nincs min mélázni, nincs kit kerülni.

Nálam ez a csak szex mondjuk sosem játszott, érzelem nélkül nem sokat ér (nekem).

Teljesen egyetértek a szavaiddal, más az érzelem és más a szex.

Mondd, nem vagy Te véletlenül vízöntő?

mert azok gondolkoznak így..-))

Kb erről írtam. Testi - érzelmi oldal, lehet teljesen külön kezelni.

Akikkel nagyon egyhúron pendültem határozottan visszautasítottam őket, mert ott érzelmek is lettek volna. Az meg nem vezetett volna semmi jóra.

Akinél meg csak kattant valami, pl. csinos pofi, tetszetős kiállás, olyan hang hogy a hideg fut a hátadon vagy bármi ami ott akkor megfogott és összefeküdtem vele, ott nem volt érzelem. De egy percet sem méláztam a dolgon, sem előtte, sem közben, sem utána. 0 érzelem, mintha mi sem történt volna, nem kell kerülni vagy távol tartani magam, mert nem hoz zavarba a jelenléte vagy bármi ilyesmi. A gond ott lehet ha valamelyik fél többet gondol bele a dologba mint ami.

Nem, nem csak kettyinteni akar. Ennél azért komolyabb tervei vannak. Szerelmi háromszöget ő sem akar, ez már nagyon hamar kiderült (azt azért nem mondom, hogy nem tudnám meggyőzni pár alkalomra). Szóval szerencsére ő is partner ebben az elengedésben, illetve az ezerszer átrágtuk, hogy vagy teljes értékű partnerként jöhetnénk szóba egymásnak vagy sehogy.

De a lényegen ez nem változtat, a párom mellett döntöttem.

Én sajnos ilyen mélázós fajta vagyok. Nem azon mélázok, hogy vele vagy nélküle, meg hogy belemenjek-e valamiféle játszadozásba, hanem egyszerűen csak hangot adok a bennem lévő érzelmeknek, ezért is érdekelt mások megélése erről.

Igen, valóban lélekben talán nem is akarom elengedni.

De ezt már párszor átéltem, mások elengedésével kapcsolatban is (akkor persze nem ilyen okokból kellett elengedni az illetőt). Egy ideig ez még így van belül, aztán változik. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

A drukkolás jól jön, köszönöm.

Ahogy mások is írják, nincs ezen mit mélázni. Minél tovább húzod, annál jobban fáj.

Ne úgy gondolj erre a férfira, hogy milyen jó lenne vele. Hanem úgy, amilyen valójában: ez a pasi csak annyira tart, hogy titokban megkettyintene, de elköteleződni nem lennék elég jó neki. Persze azért közben nagy kegyesen megengedi, hogy a lelki szemetesládája legyek.

Ezt megértem,,csak általában az ilyen úgy van hogy nem,, Akarod,, még lélekben elengedni.

Lehet hogy ezt hiszed ,de nem így van.

Azért drukkolok neked:))

Ez az érzelem dolog kicsit félreérthető. Továbbra is a páromat szeretem, nem gondolom, hogy szerelmes lennék a másikba.

Egy fellángolásnak gondolom, úgy értettem, hogy érzelmileg belekeveredtem, hogy többet és mélyebb, bizalmasabb dolgokról beszélgettünk, eljátszadoztunk a mi lenne, ha gondolattal (hogy működne köztünk esetleg élesben is), és mivel ott lebeg az "elérhetetlen" státusz, sokkal többet gondolunk egymásra a kelleténél.

A döntés már megvan egy ideje, ahogy írtam is. Amennyire lehet, kerüljük egymást, csak a szükséges mértékben beszélünk.

Azért írtam jövő időben, mert belül nem vagyok még túl rajta, ez sajnos nem csak elhatározás kérdése, hogy na ok, akkor jövő keddtől nem is gondolok rá, és élek vígan tovább.

Milyen történetet várok? Pont ilyet, mint amit New írt.

Vagy amit te most 2 mondatban leírtál. Persze kicsit bővebben kifejtve. Kinek meddig tartott, mit élt meg közben, utólag mennyire bánja/nem bánja, hogy így döntött.

Nyilván nekem kell meghoznom továbbra is a döntést, és minden élettörténet más, csak minden problémás szituációban segít, ha sorstársak tapasztalatait olvassa az ember.

Persze megértem én azt is, hogy te vagy bárki más nem akarja itt publikusan ezt fejtegetni.

A lényeg nem ragadt meg?

"ha egyszer ezen túl leszünk"

Ma kell megszüntetni,,nem hetek hónapok múlva.

Bár a te dolgod meddig akarsz szenvedni,és fürödni is egyúttal ebben.

Köszönöm. Pont ilyenre volt most szükségem.

"Ami nekem segített, az annak a kőkemény realizálása, hogy ez egy fellángolás, valamiért akkor és úgy botlottunk egymásba, hogy fölkeltettük egymás érdeklődését. De ez csak hormon. Egopallérozás, önfényezés, simogatta a lelkemet, hogy újra átélhettem egy kezdeti liezon minden izgalmát. Naplót vezettem, ha kellett, minden nap leírtam ugyanazt, mit érzek, mi a valóság, kutattam, miért történhetett meg mindez egy amúgy jó kapcsolatban."

Ezt akár én is írhattam volna, csak én még eléggé benne vagyok. És ugyanúgy gondolom, hogy ha egyszer ezen túlleszünk, magam se fogom érteni.

Említetted, hogy sok mindent tudnál még írni... esetleg privátban megosztanád ezeket velem?

Itt az embered. (mondjuk jó, hogy én a nevemmel vállalom mindezt, de hát mi bajom eshet. ;)

Szóval igen, néhány éve átestem valami hasonlón (túl sok részletet éppen nem tudunk a te esetedről), és mivel szerettem a párom, és nem azt érdemelte, hogy én mással viháncoljak, véget vetettem a dolognak. Sosem történt köztünk fizikailag semmi, egy ölelés volt össz-vissz, de ez is épp elég.

Nem mondom, hogy könnyű volt, mert kínlódtam egy ideig.

Ami nekem segített, az annak a kőkemény realizálása, hogy ez egy fellángolás, valamiért akkor és úgy botlottunk egymásba, hogy fölkeltettük egymás érdeklődését. De ez csak hormon. Egopallérozás, önfényezés, simogatta a lelkemet, hogy újra átélhettem egy kezdeti liezon minden izgalmát. Naplót vezettem, ha kellett, minden nap leírtam ugyanazt, mit érzek, mi a valóság, kutattam, miért történhetett meg mindez egy amúgy jó kapcsolatban. Mi akkor 10 éve voltunk együtt a párommal.

Sok mindent tudnék még írni, de nyilvánosan nem osztok meg ennél többet.

És igen, csak elhatározás kérdése, hogy abbahagyjátok. Nincs alkudozás, engedmény, csak ez-csak az. Döntsd el, ki/mi a fontos az életedben.

És még egy, amikor túlleszel rajta, nagy eséllyel nem is fogod érteni, hogy láttál bele ennyi mindent ebbe az egészbe. :)

Dönts okosan!

Nem tudom, eddig nem volt kétségem efelől. Úgymond most sincs, mert ha lenne, akkor tudnék lépni (sem anyagilag, sem papíron, sem gyerekkel nem függünk egymástól).

Sőt, pár hónapja még én is úgy voltam vele, hogy ilyen helyzetbe, az kerülhet csak, aki:

1. nem kielégítő a párkapcsolata - akármilyen téren

2. eleve ilyen az életfelfogása, akár keresi is az ilyen szitukat

Egyetértek minden szavaddal. Titkos kalandokat egyáltalán nem szeretnék, lehet nem jött át, de tényleg inkább azért jöttem ide, hátha volt valaki hasonló helyzetben, és egy-egy történet segíthet a helyes úton tartani.

Sajnos egyelőre nem találtam emberemre, mert vagy az van, hogy miért ne lehetne félremenni, én is így élem boldogan az életem, vagy az, hogy ilyen nincs.

Amit a második bekezdésben írsz, azzal is teljes mértékben tisztában vagyok, ilyesmik miatt is tudtam tartani magam.

Kísértés mindig jön. Az elköteleződés azt jelenti, hogy te ennek ellenére kitartasz a választottad mellett. Ha nem, és engedsz az újabb és újabb kísértéseknek, akkor neked nem való egy komoly kapcsolat. Persze dönthetsz úgy, hogy titokban azért kalandozol, de gondolj bele, hogy ezt érdemli-e az az ember, aki szeret téged.

Az ilyen kísértések energiáját fordíthatod arra is, hogy felpezsdítsd a már meglévő párkapcsolatodat. Azt se feledd, hogy valaki, akivel csak két naponta találkozol futólag, könnyen tűnhet izgalmasabbnak, mint az akivel együtt gyűritek a szürke hétköznapokat, hiszen abban a kétnapi pár órában neki nem nehéz a legjobbját mutatnia feléd.

Ma jól fogunk szórakozni… akár tetszik, akár nem! 😛

Elvehetem a kalapját, uram? Ó, várjon, önön nincs is kalap.… 😄