Elkeseredés, befásulás, depresszió, magány... Van kiút? (beszélgetős fórum)

biztos nem volt az elejétől kezdve sem gáncsnélküli lovag a párod. ha gyereket terveztetek, akkor valóban furcsa, hogy ő még kétségbe is vonta, hogy az övé lenne, de ha nem beszéltetek gyerekről, és csak úgy véletlenül összejött és ő nem akarta, akkor simán érezheti magát kényszercsapdában

de most neked az a lényeg, hogy a jelen és a jövőd jobb legyen. te mindenképpen együtt akarsz maradni a pároddal, aki megcsal, szexben olyasmikre kényszerítene, amit nem akarsz, nem törődik a gyerekével? mert ha igen, akkor láthatod, hogy a sorsodban, a saját választásodban van benne a garantált boldogtalanság, akkor fogadd el ezt, és koncentrálj arra, ami örömet okoz, a gyerekedre és másra, amit szeretsz

amit írtál, annak semmi köze ehhez az esethez :) ha valakivel szarul élek, rosszul bánik velem, nem akar gyereket, de összejön, majd akarok még egyet, akkor ne csodálkozzak azon, ha elcseszem az életemet és a gyerekeimét is

mi köze ennek ahhoz, hogy te nagyon vágytál gyerekre, terhes lettél, szültél, később pedig problémák adódtak a kapcsolatodban? persze sokan vannak így, és meg is oldják, válással vagy a házasság rendezésével

" Az első pár év mondhatjuk azt, hogy szépen teltek bár már akkor felfigyeltem féltékenykedésére,", "de ő még nem akart gyereket". Ezek neked nem problémák?

Nem akart gyereket, lett neki. Meg vagy lepve, hogy így viselkedik? A féltékenykedés meg, ahogy írod, már a kezdetekben ott volt.

32 év meg még messze nem a "kifutok az időből" korszak.

de azon kívül, hogy elhagyod és új életet kezdesz akár egyedül, akár egy normál pasival, mégis milyen kiútra gondolsz?

nem kötelező senkivel sem együtt élned, ha az rossz neked és a gyerekednek. (bocs, de egy nagybunkónál azt bánod, hogy nem szültél még egy gyereket neki? egyébként meg annyi rosszat tehet meg veled, amennyit te engedsz. ez nem a középkor meg rabszolgaság)

Mintha az én exemről olvastam volna....

Ki kell lépni a kapcsolatból...valószínű,hogy hiúságból menni fog a gyerekért a bíróságon,el is húzódhat(nekem 2 évig húzódott a per),próbál mószerolni stb..de erősnek kell lenned....én 2 gyerekkel léptem,nekem megérte...azóta nyugalom van és nincs kiabálás....minden pénzt megért,hogy otthagytam...pedig meg volt győződve hogy úgysem merem...na koppant...kitartás és lépj!

Sajnálom, de úgy érzem, hogy nem jól választottál. Talán jobb lenne nélküle, mint vele, legalábbis én szerintem ennek a töredékétől is hátat fordítanék. Azt hiszem nagyban közre játszik a lelkiállapotod milyenségében az, hogy méltánytalanul bánik veled a párod.

A kistestvér hiányán most már kár rágódni, ha így hozta az élet, ezt el kell fogadni, túl kell lépni rajta, de a többin tudsz változtatni, ha akarsz. Ő nem fog megváltozni, legalábbis olyan módon nem, hogy neked jobb legyen, ez 99 %. Rosszabb lehet még.:S

Itt a kulcsmondat:

"Majd megszületett a kislányunk én már jócskán benne voltam a korban, de ő még nem akart gyereket."

Magadnak kerested a bajt, amikor rákényszerítetted az apa-szerepet, amire soha sem vágyott!

Sziasztok! Megpróbálok rövid lenni, de lehet hogy nem így lesz.

Életem története gondolom hasonló nagyon sok sortársaméhoz, ezért szeretnék csak kimondottan olyan emberektől segítséget kérni, akik megértik problémámat.

Sajnos gyerekkorom borzasztó volt alkoholista szülők folyamatos volt a veszekedés és az ütlegelés ebben nőttem fel, már akor kialakúlt nálam egy kikezeletlen depresszió,de én nem lettem sem alkoholista sem rossz útra térő ember. Mindig próbáltam-próbálok minden téren tiszta és erkölcsös ember maradni.

Évek múlva megismerkedtem jelenlegi párommal. Az első pár év mondhatjuk azt, hogy szépen teltek bár már akkor felfigyeltem féltékenykedésére, amire én soha semmi jelét nem adtam. Furcsáltam is a viselkedését.

Majd megszületett a kislányunk én már jócskán benne voltam a korban, de ő még nem akart gyereket. Volt olyan, hogy megkérdőjelezte hogy az ő gyereke e? (Hozzáteszem mintha klónozott mása lenne, de szó szerint minden téren viselkedés mozgás alkat stb)Én teljesen kiborúltam. Amúgy is dolgozott bennem a szülés utáni depresszió, de nagyon sok mindennel még tetőzte nekem. Hozzáteszem sem nekem sem neki nincsennek szülei így egyedűl maradtam a gyereknevelésre. Szó szerint sem a fürdetésnél sem az etetésnél nem volt ott. Nem segített semmiben még a babakocsit sem volt képes tolni egyszer sem. Mindig arra hívatkozott, hogy ez az anya dolga.

Akkor az apa dolga mi?.............

Éjszakai etetésnél én mentem ki a szobából a kislányunkkal, hogy megszoptassam nehogy ő fölébredjen, mert hát neki pihenésre van szüksége, hogy dolgozni tudjon. A szó szoros értelmében több éven keresztűl nem volt kötődése a kislányunkhoz. Lehetett volna másfél évre rá ismét babánk, de azt mondta, hogy vetessem el neki több gyerek nem kel, majd még egy azt is elkellett vetetnem. A kislányunk már 7 éves folyamatosan emlegeti a kistesót és én a mai napig bánom, hogy a páromra hallgattam akkor. De már nem lesz kistesó.

Közben kétszer is megcsalt, de én megbocsájtottam neki igaz kezdett megromlani a kapcsolatunk is szépen lassan. Én az idegtől elég sokat kiabáltam sajnos. Folyamatosan nem akarom kiírni, de a pornó filmekben hasonló dolgokra akart kényszeríteni, (ugyanis ő ezeket nézegete mondhatni éjjel-nappal, amit én ércesen elutasítottam. Erre megint jött a féltékenykedés. Ugyanezt csinálta meg velem akkor is mikor kislányunk 10 hónapos volt külföldön dolgozott. Folyamatosan terrorizált a féltékenykedésével közben kint pontosan ő csalt meg. Szerintem ez peteg elmére val. Jelenleg szintén külföldön dolgozik egy csunya vitánk után, amit ő szított ki egy dologgal, amit persze nem akartam lehordott minedennek itt nem akarom ecsetelni a szavakat, amivel jellemzett, de a féltékenykedése benne van és meg is fenyegettet, hogy többé nem jön haza és ne is hívjam én persze hívtam mivel a kislánya beszélni szeretne vele, de nem vette fel. Egy pár nap és itt van a kislányunk születésnapja, de sehol-semmi. Csak a magány elkeseredés és teljes depresszió. Sokszor mondom magamban, hogy miért érdemeltem ezeket ki? Ez egy töredéke a depresszióm kialakulásához. Azért is írtam le hátha lesz olyan ember, aki tud nekem okos és elfogadható tanácsokat adni, hogy miként járjam utamat tovább és, ha lesz vagy lesznek olyan emberek azoknak szívesen várom a tanácsaikat e-mailben is ott részletesebben leírva életem törénetét. Köszönöm nektek, hogyha elolvassátok és segítetek.