Élj a mának, avagy élj boldogan! (beszélgetős fórum)

"Mert amikor az ember még gyerekként soksok vágyakozással a szívben nekiindul a világnak,azt gondolja,hogy minden csodaszép lesz"

Nah, számomra itt volt a lényeg, a gyerekkor nem azt mutatta, hogy minden csodaszép lesz, sőőőőt, így aztán ami ért utána, már csak pozitív lehetett. :) Sok-sok pofon kell, fájdalom, újra és újrakezdés, amire az ember rájön, hogy ura az életének, és hogy CSAK Ő AZ URA a saját életének, és nincs lehetetlenség (max tehetetlenség). Sajnálom, hogy nem jöttem rá előbb, de háááát ugye sosincs késő. :))

Szia!

Kapásból az adatlapodra kattintottam a cikk végén. Kíváncsi voltam, mennyi idős vagy, és lám, sokkal fiatalabb mint gondoltam. Én kb. 40 körül jutottam el ezekig az érzésekig, gondolatokig.... hogy örülni tudjak még a fájdalomnak is, hogy megtörténhetett, hogy erősebbé, többé, kicsit mássá tett. Idő és rengeteg tapasztalat kellett ahhoz, hogy ne hagyjam magam visszafogni, hogy túl tudjak lépni lehetőleg sérülések nélkül fájó, kellemetlennek tűnő dolgokon, és hogy meg tudjam élni a napokat a maguk teljességében... várakozással, tervekkel a fejemben várva a következő napot.

Ha 21 évesen már tudsz ilyen mentalitással, gondolatokkal élni, az nagyon jó, gratulálok! :)