Életünk és mi magunk... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életünk és mi magunk...
Szia!
Jó, hogy megírtad a cikkedet, ha másért nem is, de azért mindenképpen, hogy kibeszélted magadból.
Tudod, az emberek hajlamosak a sztereotípiákra: a szőkehajú gyerek csak angyalka lehet, a plasztikázott mellű nő csak ledér és buta ... stb, van kismillió ilyen hülyeség.
Ami aggasztó, hogy minden emberi kapcslatodat csődnek érzed.
Viszont felimerted, és van erő, elszántság, hogy másmilyenné tedd a továbbiakat.
Sikeres, szerencsés életet neked!
:)
miért is baj,ha valaki le meri írni az értékeit is és nem csak a hibáit???
le kellett volna fikáznom magam a sárga földig az egész cikkben végig???és csak arról írni mekkora semmirevaló vagyok????
na ez jájjjj látod...
:D
nárcisztikus:ez a fogaom pontosan tudom hogy mit jelent,nem vagyok nárcisztikus ember,inkább csak büszke,túlzottan büszke.ha megbántanak erős az inger hogy azonal visszavágjak és ne hagyjam magamat,talán azért mert mindig hagytam mindent mindenkinek,aztán idáig fajult az egész...
a nárcisztikus önimádó jellem sztem leírta volna magárol a cikben ő milyen fanatasztikus és tökéletes,én ahogy elnézem felsoroltam egy csomó hibámat+ha jót írtam magamrol azt is úgy írtam:mások visszajelzései alapján vagyok ilyen meg ilyen....
ezzel amugy megsértettél,nem szép dolog egy ismeretlen emberre ilyen csúf jelzőt ragasztani.de ha neked ez jött le,ámen,végül is ez is egy vélemény,még ha ferde,akkor is.....
szia.
1.sztem szülőnek kötelessége nevelnie a gyerekét és szeretetet adnia neki,pláne ha azt látja,hogy az a gyerek mindent megtesz azért hogy megfeleljen az elvárásaiknak???nemde???és nem eldobni magától,meg dobálni kisgyermekkorátol jobbra balra,vagy én látom rosszul???ha meg nem kell vkinek gyerek,ne vállaljon,én igy látom....
van sok rossz kamasz meg sok rossz szülő gyerek viszony,akik mindent megkaptak később mégis elfordulnak a szüleiktől...nem ismered az egész történetet,az összes körülményt,tehát így kicsit elhamarkodottnak érzem a véleményedet...
ERő:lehet hogy amiken én keresztülmentem,TE VAGY ESETLEG msások nem bírták volna ki....nme mártirkodás a célom, és nem is hogy szentté avassam magamat,tudod ezt az erőt én sokminden összefoglalásaként értettem...bocsesz hogy bele mertem írni a cikkbe,lehet nem kellett volna,mert sokaknak biztos ez nagyképűségnek jön le hogy erősnek mertem nevezni magamat...tökmindegy,már leírtam,megtörtént,kész.Ettől föüggetlenül,anak tartom magam és másk is annak tartanak,tudod az ember saját magát vmilyen szinten mások visszajelzéseiből is "megismeri",sőt,igy a leginkább......
csalódás:honnn tod hányban csalódtam eddig???lehet kettőben lehet ötben tizben százban kétszázban???:)
erre ennyi a válaszom..
rajtam kívül minden ember rossz:jaja mostanában tényleg fokozottan gonosznak érzem az embereket?de:hol is látod te azt hogy én azt írtam volna magamról:mennyire jó vagyok?
mert én akárhol olvasom,nem látom...mindenkinek vannak hibái,nekem is,és vannak olyan hibák,amiket szívesen dobnék messzire,elhiheted é s amiket érzékelek hogy vannak,...a cikkben amugy ezekről is írok,miken nem tud az ember változtatni címszó alatt,ha figyelmesen olvastad akkor bizti emléxel.mert biz az ember bizonyos hibáit nem tudja semmissé tenni,akár tetszik akár nem,ha tudnánk,mindenki tökéletes lenne....
amugy köszi a jókivánságot a végére,kedves Tőled.
Egyben biztos vagyok:azzal fogok kezdeni/mármint a hozzáállással meg hibákkal kapcsban,mit csináljak másképp/:ha 1x nekem gyerekeik lesznek,tuti nem igy fogom nevelni őket,ahogy engem neveltek,ha ezt egyáltalán lehet NEVELÉSNEK nevezni,mikor az emberrel senki nem törödik és twljesen magára van hagyva...ezt az én gyerekeim-már ha lesznek-sosem fogják átélni.
Ja és írtál még az elején olyat hogy a szüleimmel való kapcsoaltomban én is hibás vok:jaja pontosan.ahogy mondod!
már előbb ki kellett volna merni nyitni a számít még tinikorban,lázadni mint a többi és menni arra amerre érzem hogy mennem kell.mert engedtem mindig a nyomásnak,csak 1 példa:nem azt a pályát választottam amit szerettem volna,mert nem hagyták.na ezért valóban CSAKIS ÉN vok a hibás senki más...
és utobbi mondatok megint nem azért írodtak mert utálom a szüleimet,mert nem utálom a családomat,csak sajna amig ide eljutottam sok minden történt,amikben bőven benne volt a kezük...
Hűű ez a bemutatkozás:-))). Tényleg nagyon gáz! De nagyon! Sajnálom amúgy szegényt, mert igazán értékes Nő, így sose mutatkozna be.
Én amondó vagyok, keress fel egy szakember, biztosan tud segíteni.
Szia!
Én csak pislogtam nagyokat, nekem kissé depisnek tünt a cikked és így jó magad és csatlakozom Adri kommentjéhez.
Én nem írtam volna meg ezt a cikket. Írod az adatlapodon vagyis hasonló volt ugye kint, hogy szeretni önmagunkat. Megvolt a cici és orr műtéted, mégis örök elégedetlen maradtál magaddal vagy lehet annyira túl elégedett, hogy képtelen vagy valakinek oda adni magad.
Két véglet. Vedd egy kicsit komolytalanabbul az életet és szeresd magad és ne írj cikket, legalábbis ilyen negatívat ne! Sok sikert mindenben és szép napot!
Csak beleolvastam, itt akadt meg a szemem:
"Valljuk be, a mai világban irtó nehéz egy olyan fiatal nőnek társat találnia, aki dekoratív, de nem üres fejű"
Ez nagyon jájj...
"az átlagosnál nagyobb bennem a kitartás, az akarat, még a legkilátástalanabb helyzetekben is tudok reménykedni, remélni azt, hogy valami változni fog, hogy jobb lesz..."
Ez a cikk épp arról szól, hogy megcáfolod ezeket az állításokat, amit magadról tettél.
Csak azt ecseteled, hogy a családod nem tett érted semmit, arról egy szót sem ejtessz, te mit tettél azért, hogy jobb kapcsolatba kerülj a családoddal. Kettőn áll a vásár, a rossz viszonyért általában mindegyik fél felelős.
Ami a barátokat illeti, te eldöntötted, hogy minden barát csak kihasznál, nem érdemes egyik sem a bizalmadra. Ez a hozzáállás sem a bizakodásról és a remnybe vetett hitedről árulkodik. Attól, hogy csalódik az ember egy barátban, vagy kettőben, attól még nem lesz minden barát rossz ember.
Ami a szerelmet illeti: "Soha nem fogok olyan embert találni magam mellé, aki nem csak a testemért szeret, hanem a lelkemért is. " Honnan tudod? Talán kipróbáltad az összes férfit? Te szépen azt is eldöntötted, hogy senki sem érhet fel a te "vonzó külsőd és értékes belső" tulajdonságaidhoz.. A kitartó ember (amilyennek gondolod magad) nem adja fel pár csalódás után, hanem tanul a hibáiból és a következő barátság/szerelem kialakulásánál már nem ugyanolyan tipusú embert választ, mint akivel már egyszer megjárta. A kitartó, bizakodó ember nem dönti el, hogy márpedig minden rokon/barát/férfi rossz, és senki se lehet méltó hozzá.. El kellene gondolkodni azon, ha az emberi kapcsolatok terén ilyen siralmas a helyzet, annak valóban mindig a másik fél az oka?
"Nem tudunk bezárkózó, gyanakvó, bizalmatlan, komoly emberből hirtelen nyílt, csacsogó, örökké vidám és derűs emberekké válni." Nem is kell csacsogó, mindig vidám személyiségnek lenni ahhoz, hogy az embernek legyen párja és barátai. Nagyon sokan nem ilyenek, mégis vannak kapcsolataik az embertársaikkal. Inkább a hozzáállásodon kellene változtatnod és belátnod, az emberek különbözőek, nem döntheted el önkényesen, hogy márpedig rajtad kívül minden ember rossz.
Van egy vicc: Ül a férfi az autóban, amikor bemondja a rádió, hogy "vigyázzanak, egy őrült az autópályán szembe megy a forgalommal" Erre a sofőr: "Mi az hogy egy, hát az összes.."
A cikk alapján te is szembe mész a forgalommal és elkönyveted magadban, hogy: "Mi az hogy egy, hát az összes.."
Ha valóban kitartó, és bizakodó lennél, ezek a problémáid nagyon hamar megoldódnának. És nem csak remélni kell a változásokat, hanem tenni is kell értük.
Kívánok neked egy olyan jövőt, "ami boldog, sok szeretettel és néhány olyan emberrel teli, aki őszintén szeret és akivel mindent megbeszélhetsz."
Hidd el, ez egyáltalán nem lehetetlen, csak a hozzáállásodon múlik!
Mennyire tudunk változni? Mennyire vagyunk képesek arra,hogy negatív tulajdonságainkat felismerjük és változásra bírjuk?
Mennyire "formál" bennünket életünk, az általunk nap mint nap megélt dolgok, események? Milyen szinten képesek befolyásolni cselekedeteinket?
A továbbiakban ezt fogom fejtegetni kicsit,saját életemből kiindulva...
Ugrás a teljes írásra: Életünk és mi magunk...