Élet az élet után (beszélgetős fórum)

Rocker nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat igazán jól esnek))

igazán érdekes a téma, s sokan elmesélhetik az élményeiket, ha gondolják megosztani másokkal, Velünk, hogy tanuljunk belőle, hogy tanuljuk szeretni az életet))

Nem voltam soha "odaat",de serdulokorom ota erdekel a tema.Olvastam Moody professzor irasait,meg mindent ezen a teren ,ami kezembe kerult.A halal gondolata sokat foglalkoztat,nem felek tole,ez a termeszet rendje.De van par megvalaszolatlan kerdes.Miert nem mindenki tapasztal "valamit" a klinikai halalban?Eddigi munkamban sikerult visszateriteni embereket,ra is kerdeztem,lattak-e valamit,ereztek-e valamit,de a valasz nem.Kellett volna?

Tomeghallucinacio,vagy az agy probalja enyhiteni a halal sokkjat?

Reiki,gratulalok a cikkhez.Ismet lesz min gondolkodnom,remelem sok-sok hozzaszolast olvasok majd itt.

Csodálatos dolog!!! Előtte féltem a haláltól. Nem volt voscsapat, de megtörtént velem, tudom. Jobb emverré tett. Tudok szeteni, feltételek nélkül. S olyan ajándék, hogy bár nem várom, viszontszeretnek. Nem várom a visszatérést, mindegy mikor jön. Szeretek valakit teljes szívemből, s még azt sem tudom ő is szeret-e. De mégis boldog vagyok.

Egészen más az élet, ha voltál már odaát...

Én sajnos vagy nem sajnos ma már nem tudom, de ugymond kétszer voltam odaát.... Nagyon komolyan írom nem viccelődöm, bizonyított tény. A másodikra jobban emlékszem mert nagyon kivizsgálták, hisz olyat láttam körülöttem amit nem lett volna szbad egy öntudatlan embernek látnia a körülötte zajló eseményekről.... és olyan emberekre emlékeztem akiket előtte soha nem láttam. Még egy perc sem volt és mégis életem egyik legfantasztikusabb érzése. Én alguta nem láttam csak szétestem millió és millió részecskére és mintha félméterrel lettem volna magam fölött ,úgy láttam magam ahogyan tevéjenykednek azért hogy ezen az oldalon maradjak. Az este azért jött létre mert az a gép amire tettek elromlott és megállt a keringésem....

Még az orvos szava is érdekes " ez kész" és cak kapkodás és ez az perc-sem olyan volt mintha sokkal de sokkal tovább tartott volna. Másnap oylan embereket neveztem meg akiket soha nem láthattam, és hogy mit tettek, illetve ahogyan felém fordították a gépet és a hátulját megbontva szerelték.... ezt elmesélve másnap , egy állandóan erről a témáról kérdező orvosokkal találtam magam szembe. Bár tény hogy az életem megváltoztatta de hogy az élet szeretetét akkkor éreztem igazán amikor veseátültetésem után ébrettem és mosolyogva közölték , hogy sikeres volt az átültetés. Innentől kezdve minden nap az éle csodája.... És bármi elkomorít arra gondolok, hogy majdnem nyolcévnyi dilaízis után /ami minden másnapi négy és félórányi kezelést jelentett/minden nap egy csoda mit ezen az oldalon tölthetek.... Az erő amit e dolgok adtak nem mérhető csak hitben az élet hitében.Szeretni az életet és az élet minden formáját ami megjelenik e bolygón, mert nincs semmi szeretetünk és hitünk nélkül, mert úgy érzem valamiért itt maradtam valamiért..... és majd valamikor átmegyek a másik oldalra ..... de minden nap amikor kinyitom a szemem megköszönöm az életem, hogy itt vagyok hogy vagyok.....