Egyedülálló anyaság kezdete (beszélgetős fórum)

Egy eleve egyedül vállalt gyerekkel egyedül lenni biztos hogy nem olyan kegyetlen dolog, mint boldogságban együtt vállalni, aztán egyedül maradni a gyerekkel, a nem várt gondokkal.

Én egyedül nevetem fel a fiamat 22 hónapos korától. De mondhatom hogy elejétől fogva csak magamra számíthattam. Fiammal a szüleimhez költöztem. Nem mondom hogy sokat könnyítettek rajtam, lelkileg egy dekát sem. Azt a vigaszt kaptam, hogy "nem te vagy az első, nem is az utolsó aki elválik".

Lelkileg kiheverni? Ki lehet. Megerősödsz. Most nem is hiszed mennyire képes vagy, főleg ha nincs semerről támaszod. A gyerek helyzete más. Az én fiam felnőtt korában is felemlegette, hogy neki nagyon nehéz volt apa nélkül. Mindig vágyott rá. Tehát ő, biztos hogy sérült egy életre. Lehet hogy én is ugyanúgy, csak nem vallom be magamnak sem. A gyereknevelést, a betegségeket mindig azzal az elszánt gondolattal vittem végig hogy én erős vagyok, mindent kibírok. Olyan nincs hogy bármi is lenyomjon.

Neked is kitartást kívánok! Meglátod, napról-napra minden egyre jobb lesz.