Egyedül akarom végig csinálni! Mire vigyázzak? Tapasztalt anyukák segítsetek! (beszélgetős fórum)

haaa? ez meg mi???

képzeld, lelkileg boldog kismama :)))

De, én értem, te nem érted az én lényegemet, de elmagyarázom és ez egyben válasz lesz az előző kérdésedre:

22 évesen teherbe eshettem volna? Védekeztünk minden alkalommal, de van egy bizonyos hibaszázalék, tudom, becsúszhatott volna. Nem történt meg, szerencsém volt.

Te tisztában vagy azzal, hogyha védekezés nélkül szexelsz, akkor teherbe eshetsz? Gondolom, igen. Gabika is tisztában volt ezzel, mégis így tett egy olyan kapcsolatban, amiről már akkor tudta, hogy nem az igazi. Nos, kettőnk között a különbség az, hogy én nem szexeltem védekezés nélkül, amíg nem akartam gyereket. Gyereket pedig akkor akartam, amikor a párommal közösen vágytunk rá és az anyagi körülmények is megfelelőek voltak. Volt munkánk, lakásunk. A családunk pedig mellettünk állt. Minden tagja, kivétel nélkül.

Tehát, ha Gabikánál is a becsúszás esete forogna fenn, teljesen máshogy álltam volna az egészhez. De sajnos én képtelen vagyok felfogni, hogy valaki képes így, ilyen kapcsolatba, ilyen körülmények közé DIREKT életre hívni egy másik embert. Sajnálom, erre nem találok olyan magyarázatot, amit el tudnék fogadni, mert ez a józan ész ellen megy minden tekintetben. Pedig józan ész kelleni fog a gyerekneveléshez.

De mindegy, mert ez már megtörtént, csak megpróbáltam rávilágítani, hogy miért így állok hozzá.

egyszer sem írtam,hogy nem kell neki semmi. Nyilván kell az ami pézzel megvehető...

De most akkor adj neki tanácsot, mit csináljon??

Biztos neked is jólesett volna , ha ilyen választ kaptál volna az ő helyzetében,hogy segítünk máson, minthogy neki... és ilyenkor hol a gyermekpszihológia, hogy mindent a gyerekért???Hisz nem a lánynak adod, hanem a babának...?

Persze, hogy van egy nagy különbség.

Anya nélkül is rossz volt felnőnöm, de később megértettem vele még rosszabb lett volna.

Szerintem az nagyobb negatív hatás, ha egy rossz párkapcsolat harcterén nő fel egy kisgyermek, mint hogy egy szülővel, nyugodtan, vita és asztal borogatás mentesen... EZ A NEM MINDEGY.

Őrmester :)) Ez jó :DD

Jóóó, nem érted a lényeget...titeket olvaslak, és már inkább itt a kötél a kezemben ,hogy felakasszam magam, annyira negatívok vagytok.

Nem azt mondtam, hogy nem tudod végigcsinálni.

Jaj, nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Igen, lehet válás egy házasság vége. De legalább nem úgy indul a dolog. Nálad viszont úgy indul, hogy nincs apa. A kettő ég és föld.

Látom, sok fogalmad van a gyermekpszichológiáról meg úgy általában a gyerekekről. Sajnos ebben így nem vagy vitapartner számomra. Tudod mit? Nem kell neki semmi, maradjunk ennyiben. Ez a legjobb dolog, így kell csinálni, hajrá!

Van még sok-sok olyan család, akik nem a saját butaságuk miatt kerültek nehéz helyzetbe, és mivel mindenkinek segíteni nem tudunk, hát először nekik segítünk, nem annak, aki magának köszönheti ezt. Remélem, megfelel a válasz, őrmester!

kiváncsi vagyok, te mit tennél a helyébe?

Biztos, első válaszod az,hogy nem lennél sose ilyen helyzetbe, mert védekeznél. De ha mégis ennyi idősen teherbeestél volna??

Bármely egészséges kapcsolat átfordulhat egészségtelenbe...

Illetve minden válás a házassággal kezdődik.

Semmire sem garancia az, hogy normál családképbe kerül a gyerek, vagy sem... Később is nagyon hamar meg tud ez változni.

Itt pedig az a kockázat nagyobb, hogy ha itt maradok rosszabb lesz.

Apa is feltudott tisztességesen nevelni engem egyedül. Igaz sokszor a nagyapámnak nézték, de jót szórakoztunk az egészen... :D

Nekem ő a példakép ebben is, ha ő is megtudta csinálni akkor én is.

Ha már anyuka is végig tudta csinálni, még ennél is rosszabb helyzetben akkor én is.

(Aki szappanoperát akar írni az elkövetkező 20 évemre az nyisson ezen témában új topicot...) :)

én nem bénáznék ennyit mint ők... lásd pozitívan, teli energiával az életed, most jött a baba, ennek igy kellett lennie, ne parázz semmin, minden ok lesz! Akik meg itt okoskodnak,hogy hátrányos helyzet

ű, meg ÚÚÚristen most mi lesz, nem lehet így csinálni,hát dehogynem lehet, csak akarni kell, meg merni. nem pedig nyámnyilának lenni :)

Mert így nevezik. Kérdezd meg a szociológusokat és mondd meg nekik, hogy nem értenek hozzá. Te viszont igen. Nyilván.

Én évekig dolgoztam ilyen gyerekekkel, de sok esély van rá, hogy te jobban tudod. :)

Nem lesz mellette apa. Munkát keresel fél éve, ha jól emlékszem, eddig nem volt, most hirtelen, terhesen lesz? Reméljük, legalább ebben szerencséd lesz.

3 éves koráig milyen anyagi és szociális körülmények kellenek? nyilván kellenek anyagiak.. de ha csak pl. mosható pelenkát vesz neki, és nem oylat amit kidobnak, attól még nem lesz hátrébb semmivel sem...

persze az az ideális,hogy rendesen megvan apa, anya. De ha nem úgy jöttek a dolgok, attól még lehet, hogy boldogabb gyerekkora lesz, mint bármelyik rendes családba felnövő gyereknek.

Nem pénzfüggő én úgy gondolom. amúgy meg mindent meglehet venni sokkal olcsóbban.Nem hiszem,hogy bármiben hiányt fog szenvedni... jó lesz majd. De azért nem vagytok semmik,hogy teljesen belébeszélitek a CSAK rosszat. Ilyen a magyar. Ahelyett ,hogy segítenétek, hogy, pl majd adtok neki ruhát, cumisüveget,stb... ( nem kérte,de ha lenne gyerekem és nem szeretnék következőt, nem "lenéznék" mást hanem segítenék)

Köszönöm! :)

Én sem értem miért kiáltottak ki hátrányos helyzetűnek..., apám a mainapig kiváló szellemi és fizikai állapotban van, ő mondta másodjára nekem, hogy menjek hozzá vissza, mert nem hagy cserben.

Az pedig, hogy nincs munkám most, nem azt jelenti, hogy jövő héten nem lesz, mert folyamatosan munkát keresek, de ha nem is találok, akkor is kijövök a félretett pénzemből.

Nem tudom ez miért hátrányos...

De örülök, hogy te is átlátod a dolgot. :)

Kicsit kevered a dolgokat. Ennek a fele nem nekem szól, úgyhogy arra nem tudok reagálni.

Állandó, megfelelő összegű bevétel és munka nélkül, apa nélkül, a 77 éves nagypapával nevelni egy gyereket: sajnos elég nagy esély van rá, hogy hátrányos helyzetű lesz. Abban pl most biztos lehetsz, hogy a születése pillanatában hátrányban lesz azokhoz a kortársaihoz képest, akik ép családba, rendezett anyagi és szociális körülmények közé születnek. Minden így töltött napjával egyre hátrébb szorul egy gyerek és 3 éves korára ez a hátrány akkora, hogy az életben nem dolgozza le.

És naivitás azt gondolni, hogy nem emlékszik az első 3 évre, ezért nincs hatással a további életére. Épp az a bökkenő, hogy hatással van ránk, de mivel nem emlékszünk rá, nem tudjuk megfelelően kezelni.

Lehet ezen szépíteni, lehet tenni érte, hogy ne alakuljon ilyen rosszul a dolog, de ahhoz a rengeteg munka mellett (amit szerintem ő meg fog tenni) nagy szerencséje is kell, hogy legyen (ezt már nem tudjuk, hogy lesz-e). Ennek a szerencse-faktornak a súlyát lehetett volna csökkenteni pl. azzal, hogy legalább egészséges kapcsolatba várja az ember a gyermekét.

miért hátrányos helyzetű? nem értem....

Nem szeméttáborban lakik, nem a mezőn szül... azért mert egyedül neveli fel, az apja segítségével?? Miért vennék el a babáját?? mikor 14 éves gyerek szül, az is felneveli a szülei támogatásával....

talán kifordítjátok a szavait...

én úgy tudom,hogy ha kell asztal alatt is felnő a gyerek :)

Azért az elgondolkodtató, hogy még Gabikának áll feljebb.

Ő a hunyó és még mi magyarázkodjunk :O

Köszönöm, hogy egy másik szemszögből is megvilágítottad a problémám, szükség van erre is. De én úgy gondolom, hogy amit esetleg ennek a kis életnek a bevállalásával időlegesen elveszítek, később visszafog jönni, és kárpótolni fog mindenért a léte.

A körülményeket pedig én irányítom amennyire lehet, ebből a helyzetből pedig kitörni készülök a pici érdekében, mert ez a legfontosabb nekem, és ez is marad.

Az álmaimat pedig később is képes leszek megvalósítani, sőt talán még jobban, amikor már lesz kiért harcolnom és megvalósítani dolgokat.

Engem most az tesz boldoggá, hogy megpróbálok a lehető legjobban felkészülni erre a nagy feladatra, amit végig akarok csinálni.

Aki pedig kételkedik abban, hogy mit vagyok képes megtenni vagy mit nem, az önmagáról is tudhatná, hogy a saját gyermekéért ki mit lenne képes megtenni...

Az akadályok pedig azért jönnek, hogy megoldjuk őket. Nem félek én attól, idáig is kijöttem irtó sz*r helyzetekből is...

Ez pedig az egyik lesz szebb feladat lesz úgy érzem, ha kezdetben elméleti problémák vannak akkor is. Mindennap azon fáradozok, hogy kialakítsam a megfelelő helyzetet ehhez...

Imádom: nyíltan lehülyéznek, aztán jönnek ezzel a fátyolos "akinek nem inge" maszlaggal. Én nem veszem be. Egyszerűen megsértődtél azon, amit mondtam. Nem az volt a célom, hogy kérkedjek, mim van, hisz közel sincs annyim (semmilyen értelemben sem), mint szeretném. Azt állították itt néhányan, hogy nem gondolkodom reálisan, és arra próbáltam rávilágítani, hogy ha valaki reálisan gondolkodik, az én vagyok.

Először is: ismerek egy olyan nőt, aki előtt ott állt az egész élet, és ő nagyon fiatalon szült gyerkeket. Nem éltek nyomorban, de sokkal többre hivatott, sokkal többre vihette volna, egész máshogy alakult volna az élete, ha egy kicsit tudatosabban irányítja azt. Én azt vallom: egy életünk van, abból kell kihozni a legjobbat, hogy boldogok legyünk, s lehet, hogy téged pillanatnyilag ez tesz boldoggá, de rengeteg akadályt görget majd emiatt eléd az élet. Nem biztos, hogy ilyen körülmények között meg tudod majd valósítani az álmaidat, és olyan életet élhetsz, mint amilyet szeretnél.