Egy éves babák (beszélgetős fórum)

Kétszer szültem, a fiam hüvelyi úton született, a lányom császárral. Szerintem jó anya vagyok, és egyformán szeretem mindkettőt.

Valaki azt írta, ( nem ezen a fórumon)hogy a császáros babákat nem szeretik úgy az anyukájuk.

Nem tudom miért kell ilyeneket terjeszteni! Mi lesz ha a gyerekek akik császárral születtek , azt hiszik majd az anyukájuk nem szereti őket???

Sziasztok!

Hát, eltartott egy darabig, míg végigolvastam az összes hozzászólást, de azért megérte, sok érdekeset írtatok.

A mi kicsi Kristófunk április 9-én lesz 1 éves, és számunkra is olyan hihetetlen, hogy még csak most volt, hogy itthon izgultunk, hogy vajon mikor akar kibújni a pici, és nézzétek, már el is telt az első év. Kár, hogy ennyire gyorsan elrepül az idő. Néha olyan szívesen megállítanám egy kicsit.

Meséltétek, hogy milyen csodálatos élmény volt számotokra a szülés. Természetesen én is szívesen emlékezem vissza rá. Nekem este fél 11-kor indultak el a fájások. Igazából sokkal rosszabbnak gondoltam. Eleinte nem is voltam benne biztos, hogy már tényleg szülünk. A kórházba viszont csak hajnali 4 körül mentünk be. A szülészeten minden ment, mint a karikacsapás: burokrepesztés, oxitocin, fájások stb. egészen reggel fél9-ig (kb.), amikor valami probléma volt a baba szívhangjával. Nem vert elég gyorsan a szíve, és aggódtak, hogy a köldökzsinór rá lehet tekeredve a nyakára. A fájások ugyan szépen sűrűsödtek, már talán tolófájásokat is éreztem, amikor a dokim konzultált a főorvossal: azonnali császár. Nagyon, nagyon szerettem volna természetesen megszülni Kristófot, de sajnos odafent nem így gondolták, így 9 órakor betoltak a műtőbe, elaltattak, és 9.05-kor már hozták is ki a picit, és hamarosan édesapja kezébe is adták. Fantasztikus élmény volt Szabolcsnak, a férjemnek, hogy először nála nyugodott meg a kicsi.

Én azonban, mivel altattak, csak késő délután láthattam először a picikémet, a legcsodálatosabb gyermeket a világon. Az elmúlt 1 év sem tudott azonban kárpótolni azért, hogy az első perceinél, óráinál nem lehettem Kristóf mellett. Azóta is bűntudatot érzek, hogy nem foghattam rögtön a kezembe. Időnként, ha rám jön a depi, arra gondolok, hogy én nem is vagyok igazi édesanya, mert hiába, hogy végigküzdöttem közel 10 órát, végül nem én szültem meg őt. És ha erre gondolok, mindig összeszorul a szívem, és imádkozom érte, hogy a következő gyermekünknél végig küzdhessem, még a fájdalmak ellenére is, és "igazi" édesanya lehessek.

Ne haragudjatok, hogy ilyen ünneprontó voltam. Általában nem is foglalkozom ezekkel a gondolatokkal, csak most nagyon nehéz. Holnap elutazik a férjem 4 napra, és még csak SMS-ben sem fogunk tudni beszélgetni egymással, és ez nagyon megvisel, hogy kettesben maradunk itthon Kristóffal.

Egyébként ő egy áldott, jó gyermek. Igazán bearanyozza az életet. Nap nap után figyelem a változásait, hogy mennyi mindent tud már megtenni, és kíváncsian várok minden új napot, hogy vajon ma mi újat fog tanulni.

És amikor ilyen depis vagyok, igyekszem mindig szép dolgokra gondolni.

Na, ha már így kipanaszkodtam magam, jó éjszakát kívánok mindannyiatoknak. Sziasztok

Na akkor most én rácáfolok, hogy a 2. gyerekkel még rosszabb a bent töltöt idő mint az elsővel.

Akkor már nem csak azon gonodlkozol hogy de jó hogy túl vagyok rajta és egészséges, hanem mi van a nagyobbikkal a családdal.

És ugyan olyan nehezen megy mindne mint az elsővel. Jó a szoptatás meg az öltöztetés, fürdetés már ment nekem is, de újra kellett tanulnom az egészet. Miért sír, mit kell vele tenni,és mosat sokkal parásabb anya vagyok mint 12 évvelezelőtt a nagyobbikkal.

Hát én is ezt kérdeztem magamtól, hogy minek megy el akkor csecsemősnek????

Hát lehet, hogy ha még szülök, márpedig szeretnék, akkor én is hatszor átgondolom, hogy milyen szobába, hová? Bár 2. gyereknél már szerintem nem olyan parás az ember, de a körülmények akkor is rányomhatják a bélyegét a bent töltött napokra.... Még most is beleborzongok, ha visszagondolok. :(

szegényke:o(

én pont ezért kértem alapítványi szobát, mert én is jobban rettegtem a kórházban fekvéstől mint bármitől. sose voltam előtte bent. a csecsemősök szerintem mindenhol ilyen flegmák, csak tudnám miért hisz ez a dolguk, persze tisztelet a kivételnek. végül hamar eltelt az a 3 nap és otthon már minden sokkal könnyebb volt..

Nekem a gátseb nem fájt. Persze nem volt kellemes ülni, de túl estem rajta. Engem ami nagyon megviselt, jobban mint a fájdalom, az a kórházban töltött idő. Ügye első gyerek, halálra izgulja magát az ember, plussz nem akarta bekapni a cicit és egy csecsemős se segített. Körülöttem már mindenki javában szoptatott, míg én a kisfiam küzdöttem. Ő hátrafeszítette a fejét és csak üvöltött. A csecsemősök erőszakosan rárakták a cicimre, de amint kiléptek elengedte, én meg hiába raktam rá. Szegénykém már 3 napja éhezett, mire jött egy rendes csecsemős, aki türelemmel, szépen rárakta, megmutatta, mérte mennyit eszik. Persze utána is kiköpte a cicimet, de legalább evett valamennyit. A körme is nagy volt, két óráig hagytam a csecsemősöknél és ők nem voltak képesek levágni, hagyták hagy üvöltsön és ráfogták, hogy annyira kapálódzik és annyira kicsi a körme, hogy nem tudják levágni. Fejemet rá, hogy meg se próbálták. Kész kínszenvedés volt nekem a kórház, be is depiztem egy kicsit. Itthon újabb két hét küzdelem a cicire rakással, közben fejés ezerrel, el ne apadjon. Na aztán végre úgy rá kapott, hogy már nem volt probléma a szoptatás. Viszont tejem nem volt annyi a kiesett idő miatt, így csak 4 hónapos koráig tudtam szoptatni. Nem baj, az is valami.

Hát az első két hét jobban kikészített, mint maga a szülés. Gondok voltak a védőnővel és a gyerekorvossal is... Minden összejött! :(

én kértem epit, de egy percig sem bántam meg. sőt a másodiknál is fogok, ha lesz rá idő...mert olyan gyorsan tágultam, mint első szülő, hogy még a dokim is megjegyezte, nem volt idő lacafacázni...ment minden mint a karikacsapás.

persze miután kiment az epi hatása, nem volt egyszerű a rámszakadó gátseb fájdalma...az jobban fájt mint bármi...

Deee.

Szóval én egy vagyok azon 5-10 % közül, aki a kiírt napon szült. Április 1-re voltam kiírva, és április 1-én éjfélkor ment el a magzatvízem. Reggel 7:12-ko rpedig meg volt Kíra. Nem mondom, hogy nem fájt, hajnali 6-ko rmikor már bennem volt az oxitocin, és jöttek a tolófájások, már nagyon vártam, hogy vége legyen. És kicsi tféltem is, mert lelassultak a végére. De csak kitoltam, még ha nem is ment könnyen :) Ja, és ahogy elment a magzatvíz, rögtön 2-3 perces fájásokkal csináltam végig. De ha ugyanilyen lenne a második szülésem, semmit nem változtatnék rajta. Mert mindentől függetlenül fájdalomcsillapító nélkül meg tudtam csinálni, és erre büszke vagyok. Így epilepsziásan, -8-as dioptriával, Rh- vércsoporttal...És az eredmény, már 1 éve az én boldogságom.

Én ma nosztalgiáztam, mert MEli ms volt 11 hónspos!

És ahogy tellik az idő egyre szebb emlk az egész születése. Pedig nem is volt szörnyű szülésem, sőt inkább azt mondhatnám, hogy könnyű és gyors volt az egész, hiszen burokrepesztés után 3 órával már a a mellkasomon pihegett a kis drágám.

Én is nagyon szeretek kertészkedni. Most hogy egyszer-kétszer, viszonylag jobb idő volt, jól felöltöztettük Atit, kiraktuk a járókájába egy darab stanglival és a férjemmel kertészkedtünk. Tiszta felüdülés. Én még olvasni is szoktam, míg alszik a gyerek, mert szerencsére akkor is tudok főzni, mikor ő fenn van, eljátszadozik a házba. Persze nagyon kell figyelni, hogy nehogy olyat találjon, amit nem kéne, de mindent megtudok csinálni mellette. Így van hogy egy jó könyvet akár egy hét alatt ki tudok olvasni. Persze valami értelmeset is szeretnék már csinálni. Nagyon hiányzik a munka.

Gondoltam arra is, hogy felfrissitem az angol tudományomat, de valahogy mindig elmarad. Helyette inkább olvasok, vagy a kedvenc sorozataimat nézem. :S De mostmár tényleg előveszem majd az angolt, mert nem akarom elfelejteni amit idáig megtanultam. Sajnos én senkire se tudom hagyni a gyereket, így társaságba is csak akkor tudok lenni, ha viszem magammal, vagy jönnek hozzánk. Moziba szeretnék már nagyon elmenni, ami talán most hétvégén összejön. Néha a fodrászt is nehezen tudom megoldani. :(