Egy életen át egyetlen partnerrel - milyen lehet? (beszélgetős fórum)

Uncsi.

Bár egy életen át nem próbáltam, de 16 évig éltem az első házasságomban és hűséges voltam. Pár év múlva elkezdett bennem érlelődni a kiváncsiság. Ez kb. akkorra tehető, amikor a rózsaszín köd eloszlott.Ennek ellenére soha nem léptem félre, a becsületem nem engedte. Rosszul tettem. 16 év után voltunk, s akkor derült ki, hogy az az ember akiért tűzbe tettem volna a kezem, VÉGIG nőzött mellettem. Ő is kiváncsi volt.

Egyébként meg vérmérséklet kérdése.

Ennyi ésszel és ennyi tapasztalattal azt mondom, egy lány ismerkedjen, legyen kapcsolatai, s kellő tapasztalat után menjen férjhez. Ahhoz, hogy tudd, melyik fagylalt számodra a legfinomabb, párat meg kell kóstolnod.Hát kb ez is így működik.

a szüleimnél működik

nekem összesen 2 pasi volt az életemben, az elsőt nem is lehet igazán számolni, a másodikhoz hozzámentem

szerintem működhet, ha a felek azt akarják hogy működjön, képesek megoldani a problémákat és szeretik egymást

Igen, bizony eljöhet, és szerintem elég erős lehet az érzés, meg hogy milyen lehet mással. Mi nők lehet, hogy ellenálunk a csábításnak, de ha egy pasiról van szó...őt legyőzheti a kiváncsiság.

Én ezért vagyok kicsit ellene "az első szerelem lesz a férjem" dolognak, de az érzéseinknek persze nem parancsolhatunk, hülyeség lenne emiatt nem azt a nőt/férfit választanunk életünk párjául.

15 éves voltam amikor megismerkedtem a férjemmel (Ő akkor 19 volt). Azóta együtt vagyunk megszakítás nélkül.

Egyáltalán nem bántam meg! Ha újrakezdhetném az életem, akkor is így csinálnám.

Lappanghat ott a kíváncsiság! Miért ne!!!

Más dolog az, ha meg is teszi!

Szerintem nem nyálas, ezt leginkább az érti, aki hasonló helyzetben van. :-)

Sok boldogságot nektek!

Nagyon érdekes ez a téma és még érdekesebbek a hozzászólások. :)

Én most készülök férjhez menni ahhoz a pasihoz, aki az első és egyetlen volt az ágyamban. Tökéletesen megbízunk egymásban, mindent meg tudunk beszélni, testileg- lelkileg is teljesen összeillünk. Egyáltalán nem bánom, hogy nem kalandoztam és bízom abban, ha sokat dolgozunk a kapcsolatunkért, akkor minden a legnagyobb rendben lesz és együtt fogunk megöregedni szeretetben.

Lehet, hogy ez most nyálasan hangzik és még bármi történhet velünk, de úgy érzem, hogy erős egységet alkotunk és minden problémát le tudunk küzdeni együtt és egyikünk sem fog félrekacsintgatni. ;) :D

Miért van az, hogy hasonló topikokban előbb-utóbb a beszélgetések mindig abba futnak, hogy mennyire unalmas lehet, meg hogy nem élte ki magát, meg majd úgyis kíváncsi lesz, stb.?

Saját példámból és még több ismerősöm példájából kiindulva egyáltalán nem lehetetlen dolog, hogy pont az első kapcsolat legyen az, ami kitarthat egy életen át. Abban nem hiszek, hogy csak egyetlen igazi létezik, sőt, azt sem hiszem, hogy létezik az "Igazi", szerintem van több olyan ember, akibe beleszerethetünk és akinek olyan emberi tulajdonságai vannak, amik szerethetők és egy életen át együtt lehet velük élni boldogan.

Én szerencsés vagyok, mert 16 évesen találkoztam egy ilyen emberrel, aki azóta már a férjem. Nekem ő volt az első és bár néha eszembe jutott a közös évek során, hogy vajon milyen lenne az életem, ha nem találkozunk, milyen lenne mással, de ez ezen a szinten meg is rekedt mindig.

Ad annyit számomra a férjem minden szempontból, hogy nekem nem kell más, nem is hiányzik, sőt, tudom, elnézve más férfiakat (ismerettségi körben, munkahelyen), hogy sehol nincsenek az én férjemhez képest. :P

Ezért pedig nem érdemes kockáztatni azt a különleges kapcsolatot, ami közöttünk van.

Megjegyzem, a férjemnek nem én voltam az első, de nem is a második. Azt hiszem, erre mondják, hogy kiélte magát. :-D

Talán ezért tud annyira magabiztos és nyugodt lenni, hogy őt se érdekelje más, aki miatt borulhat a kapcsolatunk. Mondjuk nálunk ez nem tabutéma, egyikünk sem féltékenykedő tipus és azt sem hiszem, hogy egy megcsalás a világ végét jelentené.

de ha egy férfi életében csak egy nő volt ( állítólag:-) akkor ez szerintem nem bizalom hanem önámítás.

Elhiszi itt valaki közületek hogy egy férfi nem szeretne minél több dolgot kipróbálni? és most nehogy az legyen a válasz hogy a feleség is megadja...mert a kíváncsiság ott lappanghat, hogy más nő mit nyújthat amiről még csak nem is álmodik?

azt meg lehet érezni :)

a kezdetek kezdetén éreztem, hogy valami van.

bementem egyszer a munkahelyére, kiöltöztem, vittem a gyereket is és rájöttem melyik nő akaszkodott rá.

Elég volt pár perc beszélgetés az összes lánnyal, vagyis asszonnyal, majd odamentem az illetőhöz, karomon a kicsivel és nagyon kedvesen elbeszélgettem a nővel, aki már akkor szingli volt, két lánnyal.

Érdeklődtem az élete hogyanléte iránt, a gyerekekről kérdeztem, majd kedvesen meghívtam egy kv-ra a helyi büfébe.

Láttam írtó zavarban van, én meg élveztem.

Otthon a párom elmondta, hogy nem tudta hogy zavarja el maga mellől a nőt, annyira ragadt, viszont nem akarta megbántani sem.

Mondtam Neki, ha szólsz, már régen túl vagy ezen.

De legközelebb időben figyelmeztess és segítek.

Ez volt az első és utolsó is, amikor valami zűr támadt az erőben :D

Most lehet nekem fogtok esni, de az naggggyooon gáz ha egy férfinak is a felesége volt az első....az a pasi BIZTOS félre fog menni. Ez majdhogynem 1000 százalék. Ne mondjátok azt hogy egy férfinak nem kell kiélni magát.

tehát ne legyetek biztosak apuciban

Érdekes ez a mással talán jobb lehet probléma-kör. Én és a férjem kölcsönösen elsők vagyunk egymás életében. Most a 15. évet tapossuk, és nem bántuk meg, egyikünk sem, hogy nem kerestünk mást. Kellően nyitottak vagyunk arra, hogy tanuljunk a másiktól, és ha kell könyvekből. Fontos a szex, de a kapcsolatban nem minden, bár azzal egyetértek, hogyha ez nincs rendben, akkor a kapcsolat borul. Hihetetlen vonzerő van köztünk az első perctől, és most is ugyanolyan erős, ha nem erősebb, mint az első hónapokban. Nem értek egyet azzal, hogy több pasi, vagy tapasztalt pasi kell a jó együttléthez. Elég ha művelt, kiváncsi, nyitott, és hallgat az ösztöneire. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt 15 évben hány olyan alkalom volt, amikor valamelyikünk nem volt elégedett, akár az ágyban, akár azon kívül.

Ettől függetlenül tudom, hogy pokoli szerencsém van. Látom az ismerősöknél, hogy nagyon sok az önző ember (férfi is, nő is), ráadásul a többség soha be se vallaná. Na, ez teszi tönkre a kapcsolatukat, nem a tapasztalatok hiánya.