Csak „akarni kell...”? (beszélgetős fórum)

Szia! Én ahogy olvastam a cikket folyamatosan azt hittem, hogy alacsony termetű, igen molett lányról van szó. Még meg is értettem volna a dilemmát. De a paraméterek, amiket leírtál magadról: kérlek szépen így nem igazán tudlak megérteni. Annyi magas vagyok, mint te, normál állapotban (azért írom így, mert hamarosan megszületik a második babám) ugyanannyi kilóim vannak, mint neked és én határozottan kikészülök attól, hogy SOVÁNY vagyok! Nem tudom ki volt az, aki valaha is bántott az alakod miatt, de nem volt igaza, és nem jó úton haladsz így :( Kívánom, hogy hamar rájöjj, hogy igenis csinos, jó alakú csaj vagy te is!!!

Erőt, egészséget és Boldog új évet kívánok Neked!

A testmagasság és a testtömeg aránya nem mindig mérvadó. Hiszen az utóbbi függ a csontok vastagságától, súlyától és az izom-zsír aránytól is.

A cikkből én is azt éreztem, hogy az írója talán tisztában van vele, hogy a testével nincs baj, jól néz ki. Legalábbis tudatosan. De a tudatalattijában folymatosan szorong, hogy ez nem lesz így mindig. Ha valakinek leliismeretfurdalást okoz megenni egy-egy finomabb falatot, ha ezt mindenféleképpen kompenzálni szeretné, akkor ott baj van. És igaza van abban, hogy így nem lehet belevágni a gyerekvállalásba. Egy jó pszichológus sokat tud(na) segíteni rajta. Szerintem érdemes lenne megpróbálni.

Egyébként pedig egyetértek abban, hogy figyelni kell mit eszünk és mozogni mellette. De nem szabad, hogy ez határozza meg az életünket, a mindennapjainkat. Ez egy természetes folymat kellene hogy legyen, ami nem okoz állandó fejtörést és szorongást.

Kedves Cikkíró!

Semmi kóros nincs abban, ha figyelsz arra, mit eszel. A karácsonyi, ünnepi ételek nagy része egészségtelen, a szervezetünknek semmi szüksége 3 kg bejglire vagy rántott húsra. Ha mindenből eszel, de nem zabálod magad halálra, vékony és boldog maradsz. A sportolásról nem írtál, pedig az rengeteget segít a szép alak megtartásában és rengeteg örömöt is okoz, illetve segít leküzdeni a stresszt.

Kedves eddigi hozzászólók!

Kíváncsiságból megnéztem az adatlapotokat és mindegyikőtüknek minimum tíz, Mórickának pl. ránézésre ötven kg súlyfeleslege van.

Elhiszem, hogy rossz belegondolni, hogy vannak, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, mint az önfegyelem vagy önkritika, de ezért ne azt bántsátok és főleg ne nevezzétek betegnek, aki tesz azért, hogy szép és egészséges legyen.

Nekem a betegségről egy Mórickához hasonló hájas tehén jut eszembe. Az arcáról nem tehet szegény, de a testvével igazán foglalkozhatna, mert pár év és vagy magas vérnyomásban, vagy rákban fog meghalni nagy eséllyel.

Míg le nem írtad a súlyod, azt hittem, hogy jóval 100 fölött vagy.

Valami nagyon nincs rendben a fejedben, ne vállalj addig babát, amíg ezt nem teszed helyre!

Bár nagyon nagyra tartalak hogy így tudsz küzdeni , de én a helyedben SÜRGŐSEN PSZICHOLÓGUSHOZ FORDULNÉK még a baba megszületése előtt. mert azt gondolom inkább vagyok duci ,mint hogy ilyen lelki és élet sivár legyek.

Azt hiszem, lelépnék egy busz elé, ha a te agyaddal kéne éljek ... (Sajnálom, ha most megbántottalak , nem ez a célom, csak szeretném a lehető legpontosabban leírni azt, amit érzek, nem könnyű..)

Szerintem is onmagaval kell eloszor rendbejonnie,elfogadnia onmagat!S ha ehhez szakemberhez kell fordulnia,tegye is meg!

Barcsak tudnek segiteni neki!Sajnos neki kell megtennie az elso lepest egy szakember fele!

Sok sikert es drukkolok neked!

Szerintem amit a cikkíró írt, csak az értheti igazán, aki maga is hasonlóan egészségtelen (bocsánat az őszinteségért, mivel hasonló cipőben jártam-járok, megengedem magamnak, és nem bántásból írom:)abnormális viszonyban van az étellel.

Lehet valaki lélekben anorexiás/bulimiás úgy is, ha a súlya a mérleg szerint teljesen rendben van, jól néz ki ("nem kövér, nem sovány"), nem mutatja az orvosok által meghatározott indexeket, de belül olyan csatákat vív magával egyetlen szelet rendes süti miatt, mint amit a cikkben olvastunk. Megkíván valamit, ami az étellel normális viszonyt ápolgató emberek számára egy futó gondolatot sem érdemel, aztán aznap, vagy akár napokig bünteti magát miatta: irracionális mennyiségű testedzés, koplalás, egyáltalán az étellel és a kalóriatartalommal való túlzott, mániákus foglalkozás.

Nem szeretem az önjelölt, "szobapszichológusokat", de számomra egyértelmű, hogy itt valami nincs rendben a lélekkel, önbecsüléssel, talán az étrenddel, életmóddal, önértékeléssel sem. Ha egyetlen mód van rá, én feltétlenül szakember segítségét keresném a cikkíró helyében, legyen az akár tünetikezelésként egy jó dietetikus, vagy a probléma gyökerét kezelő pszichológus.