Betegségekkel élni! (beszélgetős fórum)

szia..

A Munkácsiba járok...

intenziv tagozaton érettségizem...

nagyon szépen köszönöm mindenkinek...

szedem öket rendesen...

és nem hagyom el magam, fáj de majd elmullik...

és nem fognk a bántások már rajtam, nem hagyon hogy kikészítsenek...

azzal az egy-két normális emberrel elvagyok, kik elfogadtak....

Szia!

Én is azt tanácsolom,hogy ne vegyél tudomást a csúfolódókról! Minősítik magukat!

De azt is tudom,nem könnyű.

A fiamnak volt kamasz korában egy nagyon súlyos arcbőr gyulladása az osztálytársai leköpdösték,rugdosták,kiközösítették,mert nagyon csúnya volt az arca.Az a szomorú,hogy nem csak a gyerekek viselkedtek így,hanem a felnőttek is.Volt számtalan eset,hogy elálltak mellőle a buszon,miután jól megbámulták.

Nem fertőzött,csak csúnya volt.Végül,közel egy hónapos korházi kezelés után jött rendbe az arca.

De a saját példámat is mondhatom,a pikkelysömöröm miatt nekem is voltak nagyon kellemetlen szituációim.

Meríts erőt a szeretteid szeretetéből és lehet furcsán hangzik,de mások keservéből is,hisz ebből is láthatod,hogy mindig voltak nagyon korlátolt emberek.Az ilyenekkel nem szabad foglalkozni!

Mindenkit csúfolnak valamiért,nem csak azt aki beteg,aki szeplős,aki göndör hajú,aki vékony,aki duci.Ne élezd így ki magadra,persze rossz átélni,de szinte minden gyerek átéli,ki rövidebb ki hosszabb ideig.Az is fontos,ki hogy tűri ezeket,veszi magára.Volt olyan osztálytársam aki belebetegedett ezekbe,folyton sírt,tiszta depis lett tőle,volt aki nem foglalkozott vele,és egy idő után fel is hagytak vele.Engedd el a füled mellett,ez az ő szegénységi bizonyítványod.

Zegen melyik suliba jársz?

Nme kell foglalkoznia rosszakarókkal, le kell tojni őket.

Én koraszülött voltam nagyon, súlyos athma és ekcéma birtokosa vagyok. Kissé nyomorékon születtem, mai napig nyílván vagyok tartva a Pethő Intézetben, de ezt senki meg nem mondaná rólam.

Bőven kaptam már az oviban is a csúfolódásokból, ismerem az ilyesmit. A mai napig látom hogyan néznek rosszabb időszakaimban rám az meberek.

Gyerekkorom nagyrészét kórházakban töltöttem, volt jó sok életveszélyes állapotom is.

De itt vagyok, pozitív személyiség vagyok.

Pedig az élet megkínzott rendesen. Apám 53 évesen hirtelen szívrohamban halt meg. (imádtam)

Bátyám 30 évesen agydaganatban halt meg. (imádtam)

Nagyszüleim tizenéves koromban sorban.

Szóval nincs jóformán családom sem aki segítsen.

Egy biztos: csakis rajtad múlik, hogyan éled meg a napjaidat! Hidd el minden embernek megvan a maga gondja, mégha sokszor ez nem is látszik elsőre rajtuk. Örülj párodnak, és annak, hogy így is szeret téged és próbál vigyázni rád!

Nagy kincs az ilyen ember. Főleg a mai világban.

Szia!

Én is csak azt tudom mondani ne foglalkozz velük, az ő szegénységi bizonyítványuk!!!!! Aki számodra fontos ill. érdekelhet a véleménye csak az a fontos és több erőt adhatnak számodra, mint azt gondolod!!! Kitartást és mielőbbi gyógyulást!!!!

Tényleg ne foglakozz másokkal azért kíváncsi lennék ha ők lennének ilyen helyzetben mit tennének!!

Sok erőt és kitartást!!És persze gyógyulj meg mielőbb!!!

Szia!

Nagyon sajnálom, hogy ennyi betegséggel küzdesz. Kár, hogy mások így reagálnak a betegségeidre. Próbálj meg nem foglalkozni velük, tudom nem könnyű, de a sorstól megkapják a rosszindulatú emberek azt amit érdemelnek. Örülj, hogy szerető, törődő emberek vesznek körül és örülj az életnek!:)

Nagyon jellemző ez a fajta magatartás, bár nem tudom, miért...

Engem általános iskolában az arcomon lévő gyulladt pattanások miatt szekáltak. Amikor kigyógyultam belőlük, azok lettek a legpattanásosabbak, akik engem csúfoltak...Isten nem bottal ver.

Azt tudom javasolni, hagyd figyelmen kívül a rossz megjegyzéseket és koncentrálj a gyógyulásodra! Az is fontos szerintem, hogy ne egy elesett, beteg lánynak tartsd magad, aki minden rosszat elörökölt, hanem keresd a kiutat. Hitesd el az agyaddal az ellenkezőjét, és meglátod, jobban leszel. Tudom javasolni neked az agykontrollt!

Fel a fejjel! És mielőbbi gyógyulást kívánok!

Amim van azt én is örököltem anyai ágon. Neurofibromatozis. Nem vol egyszerű a nevet se megjegyezni.

A 4 X en túl azt hiszem sikerült megbékélnem, hogy ez van, ezzel kell élnem.

Az isibe szerencsére ez kimaradt hogy csúfolnának a betegségem miatt.

Többek közt azért, mert igazából csak 22. évem után vált láthatóvá az egyszerű ember számára is. Az osztálytársak még nem látták akkor.

Sajnos gyakran csúfolódnak a betegségünkkel. Nem is tudom hogy kellene reagálni erre.

Szia!

Ne foglalkozz velük, azért csinálják, mert szánalmasak, nekik is elég sok bajuk van és ezzel takaródznak, hogy mást bántanak! Gyönyörű nő vagy, van egy párod aki szeret és egy családod, mással ne foglalkozz!! ::))

Légy jó!! :)

Kedves Pici Manócska!

Mielőbbi gyógyulást kívánok neked és a testvérednek is!

Sajnos ismerem az emberi, főleg a gyermeki kegyetlenséget.

Én kétoldali genetikai dongalábbal születtem, a Csámpás név ragadt rám. Nekem nem volt szép babaorrú cipőm, csak a szürke bőr "gyóccipő".

Még ma is bennem vannak ezek a tüskék, pedig más sok víz leholyt a Dunán.