Beteges kötődés? (beszélgetős fórum)

Elolvastam a többi fórumod nyitányát! Kérdések merűltek fel bennem:

Mi lett a terhességgel? Ki volt az apa?

Ez a szerető az a szerető,akiről 1,5 éve is írtad,hogy a férjed elkergette?

Ha igen,és azóta is tiszteletből tartja a fickó a távolságot,akkor most csak rádtőrt a nosztalgia?

Lehet,inkább le kéne feküdnöm,mert már nem értem!!!!

A durvaságot,manipulációt és zsarolást a megcsalás hozta ki belőle,nem? Mert,akkor most azt eszed,amit főztél... Értem én,hogy nem voltál szerelmes,de akkor meg minek mentél hozzá és szültél gyereket? Mert ezt viszont nem értem!!!

Bár biztos én vagyok túl idealista...

A férjed, durva és manipulátor, egyértelmű.

Én tuti menekülnék, ahogy csak tudnék a durvasága, erőszakossága miatt.

A férjemmel nem volt sohasem az a mindent elsöprő szerelem, de együtt maradtunk. Mindent elkövetett, hogy boldog legyek vele, mégis valami hiányzott nekem, pedig tudom, hogy szeretem. (Azért hozzáteszem, voltak rossz húzásai, meg az erős jellemét nem volt mindig könnyű elviselnem, de mindig tényleg arra törekedett, hogy minden jobb legyen)

Mélyponton volt a házasságunk 2 éve, amikor megismerkedtem egy másik férfival, akibe fülig szerelmes lettem és egy másfél éves kapcsolat lett belőle. Úgy éreztem, vele minden kerek egész, magától működnek a dolgok. Rájöttem ekkor, hogy ilyen érzelmeim a férjem iránt sosem voltak, talán ezért is csaltam meg. A szeretkezés minősége is teljesen más volt. El szerettem volna mélyülni ebben az új kapcsolatban, de házas vagyok...Hozzáteszem, nem vagyok hűtlen típus mégis megtörtént.

Lebuktam. A férjem nemhogy bántott volna, hogy megcsaltam, hanem mindent elkövetett, hogy együtt maradjunk. Iszonyatosan ragaszkodik hozzám, a lányunkhoz, a családjához. Ez érhető, de azt kezdtem érezni, hogy rohadtuk nem érdekli, mit érzek, én mit akarok - az irányítása alatt akar tartani és mindennek úgy kell lennie ahogy ő akarja. Azt éreztem, beteges az egész. Főleg, hogy lelkileg is zsarol, öngyilkosság stb.

A probléma az, hogy a másodikhoz közelebb kerültem érzelmileg. Én ki akartam lépni a házasságunkból, de a férjem mindig megakadályozta. Még az sem tántorította vissza, hogy megcsaltam. Mondtam neki, hogy költözzünk külön, adjon nekem gondolkodási időt hogy eldöntsem kit is mit akarok, de ebbe ő nem egyezett bele (öngyilkossággal zsarolás) - és a másik férfit teljesen elmarta mellőlem. Kifigyelte hol lakik, mikor megy haza és betolakodott a lakásába. Megfenyegette, hogy ha megpróbál velem kapcsolatba lépni, elintézi. Megszakat köztünk a kapcsolat, jogosan fél.

Kicsit elgondolkoztam azon, hogy vajon ha szeret engem a férjem, akkor bármennyire nehéz is, el kellene engednie, had éljem az életem, ha boldogabb lennék a másikkal. Attól még apja marad a gyereknek, meg lehet normálisan beszélni a dolgokat és van megoldás mindenre.

A férjem tényleg mindent megtesz, "garantálja" nekem a boldogságot. Lehet bennem van a hiba, valahogy mégsem megy és nem értem miért.

Most ezek után, hogy megfenyegette a másikat, úgy érzem még távolabb kerültem tőle. Iszonyatos fájdalmat okozott, hogy elvette tőlem azt aki annyira szeretek és aki viszontszeretett engem. Nem is tudom most elképzelni, hogy a férjem babusgassam, megpusziljam stb...Pedig ésszel végiggondolva lehet össze kéne tennem a kezem, hogy így harcot a családjáért. Nem tudom mi a helyes.

Azt is mondta a férjem, hogy soha nem hagyná hogy azzal a férfival éljek. Egy perverz nárcisztikus manipulátornak állította a be a másikat előttem, és félelmet akart bennem kelteni. Azt mondja, veszélyben voltam és hogy ő a megmentőm. Sikerült is elbizonytalanítania, de tudván, hogy eddig csak a férjem csinált balhékat (lelki zsarolás, manipuláció, öngyilkossággal fenyegetés, különböző önkontrollal nem rendelkező megnyilvánulások) a másik mindig józanul, normálisan viselkedett, igy azt gondolom, lehet pont a férjem az akitől félnem kell...Mikor visszautasítottam az ágyban olyan dührohamot kapott, hogy az ágyhoz szorított és szinte fojtogatni kezdett. (sosem csinált ilyet, de a megcsalás miatti düh ezt hozta ki. Persze attól ez még nem mentség)

Egymás ellentétei a két férfi: a férjem dinamikus, extrovertált, domináns típus. A másik nyugodt, békés, nagyon érzelgős és figyelmes. Hiába a jószándék a férjemben, a másodikkal valahogy jobban egy húron pendültem.

Most iszonyatos dühöt érzek és mindennap elerősödik rajtam a szerelmi bánat. Mindenki tudja milyen ez, idő kell hozzá, nem tudom csak úgy letagadni az érzéseimet.

Lehet idő kell és még örülni is fogok, hogy így alakultak a dolgok. De valami zavar...attól félek, a férjem miatt sohasem fogom megtalálni a boldogságot. Lehet pont ő a beteges, a manipulátor, mindaz aminek a másikat beállítja? Vagy csak jó erkölcsű családapa aki mindent megtesz?

Adjatok tanácsot :-(