Benne maradnál egy olyan párkapcsolatban, ahol kétségeid vannak a saját érzelmeid felől? (beszélgetős fórum)

eleg gyorsan valtoznak az erzeseid, ha 2 honapja meg attol feltel, mi lesz, ha a parod nem akar gyereket.

en nem terveznek olyannal, aki 2 eve munkanelkuli, gondolom, nem 50 eves, aki hosszu munkaviszony utan kerul ilyen helyzetbe, hanem fiatal. ha fiatalon nem talal munkat, akkor mi lesz kesobb? de te sem tunsz meg erettnek egy elkotelezett, egyuttelos, csaladalapitos kapcsolathoz

Egyszerűen és őszintén megmondanám, hogy már nem érzek úgy, mint a kapcsolatunk elején és nem szeretném folytatni. Aztán elköszönnék és elmennék onnan, haza.

Egyszerűen ennyi! Ezt értenie kell. De én utána egészen biztosan nem keresném, és azt sem engedném, hogy ő keressen vagy bármi.

Ennyi volt és kész. de sajnálatból vagy megszokásból vagy jobb híján nem maradnék vele.

Fórumkérdésre válaszolva, nem, nem maradnék benne.

A munkanélküliségre válaszolva, végülis a pasi nem tétlenkedik, vagyis keres is és talál is alkalmi munkákat, nemcsak lézeng, egyszer talán találni fog egy normálisat.

Mégsem maradnék benne a helyedben, mert elégedetlen vagy. Te mit dolgozol? Jobban keresel mint ő és ez zavar?

Mellesleg a svájci munkanélküli segély nem is olyan rossz, csak maga Svájc drágácska ahhoz árakban.

Párom rendes, figyelmes, megbízható, mégis úgy érzem, nem lesz folytatás. Valahogy nem látom már többet magam vele, nem vágyom rá, hogy összeköltözzünk.

Sajnos mióta megismertem ő munkanélküli és a segélyéből él amit kb 2 éve kap (svájci) de aktívan keres és állásinterjúkra eljár, alkalmi állásokat elvállal. Elejében ez azért nem zavart különösebben, mert nem gondoltam, hogy ilyen hosszútávú kapcsolat lesz belőle, viszont egy idő után elkezdett nyomasztani és beszéltünk is erről. Van bennem egy fura érzés, hogy "én ennél jobbat érdemlek".

Nem tudom megmondani mi a bajom vele, mondtam neki, hogy én úgy érzem nem teszem oda magam 100% ebbe a kapcsolatba így én nem akarom folytati, mert ha csak 60% teszem oda magam, számomra nincs értelme.

Mint aki nem hallotta mit mondok, megnyugtatott, hogy minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek és együtt kell ezeket átvészelni. Egyszerűen annyira türelmes velem, hogy nem is tudok rá rosszat mondani. Nagyon meg van ijedve, hogy elhagyom.

Az utóbbi időben szinte depressziós lettem, nyomaszt, hogy nincsenek terveim vele kapcsolatban, örülök, ha látom, de ennyi. Ugyanakkor nem tudom megmondani, mi a bajom vele és igazságtalannak érzem, amit teszek vele.

Mit tennétek a helyemben?