Belefáradtam az életbe (beszélgetős fórum)

Szia.

Ha én elmondanám az életemet, akkor szerintem senki nem hinné el a felét sem.Csak nagyvonalakban:alkoholista szülők, szinte az utcán nőttem fel, menekülések, 16 évesen szültem, 17 évesen már senkim nem élt, csak a férjemmel, meg a fiammal tengődtünk egy szutyok albérletben.De nagyon akartuk, és minden sikerült.Ma már mindenünk megvan, és tudom, hogy a felhők felett mindig süt a nap.Úgyhogy fel a fejjel, nem szabad elkeseredni, hanem mindig a következő lépésre gondolni, ami kihúz a csávából.

Nem! Még ebben az életben lesz minden szép és jó :)) Mikor annyi idős voltam,mint Te,akkor született a fiam :))) Most sem vagyok még öreg,de mindeddig az egyetlen örömforrásom a fiam.Amúgy mindenki csak bántott és megalázott az életben,szó szerint....

És mégis itt vagyok 35 évesen! Tehát nem adjuk fel,küzdünk,harcolunk és végül nyerünk!!

A párod gondolom még nem a férjed,szóval még a nagy Ő is vhol vár akkor Rád! :)))

Ne add fel! A hugom is hasonlóan járt mostanában. Elköltözött a párjától, mert belátta, hogy nem "normálisan" működik a kapcsolatuk, pedig még szereti mindig (egyszerűen csak nem tudták megoldani/feloldani a köztük lévő feszültséget). Ezek után elküldték a munkahelyéről, mondvád, hogy így már nem tudja megoldani a kijárást a munkába, és egy helyit keresnek helyette. Úgyhogy 4 nap alatt úgymond minden rászakadt: se kapcsolat, se munkahely, és újra együtt él a szüleivel (ami szintén nem könnyű).

Ő is el van keseredve, de neki is azt mondom, amit Neked! Fel a fejjel, próbálj meg olyan dolgokban örömet lelni, amit szeretsz csinálni, keress olyan hobbit, ami lefoglal és feltölti a lelked, és utána jönni fognak a jobb dolgok. :)

Szia!

Tudom mit érzel most és nagyon sajnállak:(

Ne add fel, minden rendeződni fog, csak ki kell várni az időt. Most nem könnyű és messzinek tűnik a felszabadult nyugalom.

Sajnos én is voltam ilyen periódusban mikor minden összejött. Teljesen kivoltam idegileg, de kivártam, próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz, optimistán és egy idő után minden ismét visszaállt a régi kerékváságba. Voltam én is úgy, hogy már nem akartam élni, de kár lett volna akkor eldobni magamtól:)

Csak egy életünk van!

NE ADD FEL!!!

Ha majd túlleszel a nehezén minden szebb lesz!:)

Én is nagyon sokszor így vagyok,sőt én már egyszer majdnem tovább is mentem,szóval maximálisan megértelek.35 éves vagyok,eddig csak a pokol jutott,nem is hiszem,hogy valaha boldog leszek.

Ezek után bután fog hangzani,ha azt mondom,ne add fel,lesz jobb.De másnak könnyebb mondani és szívből kívánom,hogy valóban jóra forduljon minden Nálad!!!!

Szia!

Megértelek,de ne add fel.Szerintem mindenkinek vannak nehéz periódusai az életbe,és persze a baj csőstől jön,akkor halmozódik minden,és kilátástalannak látod.De majd idővel rendeződik minden,csak türelem.

Mosolyogj és a világ is visszamosolyog rád!:)