Barátság...vagy több..? (beszélgetős fórum)

Önáltató a fórumindító? Igen. Hiba volt? Ja. Óriási? Ugyan már. Elég bünti neki kiheverni most azt a nagy barátságot, tök fölösleges megkövezni.

Pláne, hogy a férj (és másik feleség) szempontja nincs a sztoriban.

Először is!Ha már egyszer leírta,akkor vállalja,hogy szétcincálják.

A másik!Én a magam nevében nem vágyom ilyen érzésekre,mert arra itt a férjem!Mert,ő az életem párja,gyermekem apja,a legjobb barátom,társam jóban-rosszban!Ez pedig nem langyos víz...

Egyébként ha egy ilyenbe csöppennék,nem lennék tele önbizalommal,előtérbe helyezett nőiségemmel,hanem valószínűnek az ellenkezője történne,mert megbántva érezném magam,hogy annyira már nem is vagyok jó,hogy testiség legyen..Ugyanis ebben a történetben a hapsinak nem kellett a fórumindító és nem fordítva!

Ó te szegény, leírtál itt egy olyan történetet, amiért szét fognak cincálni. Mert csak olvasták, de nem figyeltek rá. És a saját szemüvegükön keresztül értelmezték. VAgy csak vágynak egy (majdem) mindent elsöprő érzésre sok éves "

langyos víz" után, mint amit te átéltél.

Nem értem, miért kellene téged ezért megkövezni, hiszen a párodat nem megbántva, nem megcsalva ápoltál egy lelki kapcsolatot, mérlegeltél, döntöttél, rendezted a lelkedet, és ápolod, építed és jobbítod tovább a jelenlegit.

Bizony, ez már szerintem is több, mint barátság. És bizony ha a "barát" nem mondja be a stoppot, simán ment volna tovább is, egyértelmű.....

A nagy kérdés? Mit csinált addig a férj?

Miért lett erősebb a házassága?

Mert lelkiismeret furdalás gyötri belül amit talán még magának sem mer bevallani.

Most ez a pasas kihátrált, viszont ezek szerint kapható vagy az ilyenekre, úgy is keresni fogod az alkalmat hogy még több ilyenben legyen részed.

Azért megneznelek ha a ferjedrol derülne ki ugyan ez... hogy a kolléganőjével órákat csacsog,sms, hívás stb te hogy reagálnád le.de szerintem neked lenne otthon a legnagyobb hangod ha fordított szitu lenne.

Én is így érzem!

Ha a férjem ezt csinálná velem,arra jönne haza,hogy a cuccai az udvaron...

"Kedves" macika, most képzeld el fordított helyzetben, te mit szólnál ahhoz, ha ezt a férjed csinálta volna ??

(nekem ez már a megcsalás kategóriába tartozik,

még ha nem is történt meg a testi kontaktus)

Piszok orulnek, ha a ferjem honapokat csacsogna egy unatkozo asszonnyal.

Mikor hagyod abba ezt a leragott gumicsont-ragast?

Te még mindig nem léptél túl ezen az egészen, hogy egy férfi, aki nem a megunt férjed, kedvesen szól hozzád, azt írkálja, hogy jó éjt, meg vigyázz magadra, "véletlenül" megérintgeti a testedet, de még véletlenül sem szól testiségről a dolog ... és ettől belehabarodsz ... :O és mindenfélét belemagyarázol :(

Okos volt a pasi, hamar rájött, hogy annyira bezsongatott, hogy kénytelen lenne lépni a házasságából, simán kiharcoltad volna, így hát meggyőzött, hogy meg kell becsülni a régit.

Attól tartok, hogy egy újabb "barát" fog csak ezen a helyzeten segíteni, sok órás csacsogásokkal, pedig a nemtitkos életedet kellene rendezni, vagy így, vagy úgy.

Jó, hogy abbahagytátok, de szerintem így is messzire mentetek. Én sem töltenék ennyi időt egy másik férfival, ha otthon vár a családom.

Mondjuk azt én sem értem, hogy ez a kapcsolat miért tette erősebbé a házasságodat.

Nekem,ez baromi furcsa!

Erősebb lett a házasságod azáltal,hogy egy másik férfivel beszélgettél,telefonáltál és írogattál hónapokon keresztül?

És a férjed addig a tv-t nézte?

Soha,eszembe nem jutna,hogy egy másik férfi kelljen akár barátilag pedig lassan 20 éve vagyunk együtt a férjemmel.

Tanulságként szeretném megosztani ezt a történetet mindenkivel. Mivel nekem az elmúlt pár hónap megváltoztatta az életemet...és igen higgyétek el van ilyen! Borzongató, hihetetlen..én sem hittem amíg át nem éltem! Igen indítottam egy másik fórumot akkor..ahol még valami rózsaszín köd hatására nem láttam és nem hittem semmit és senkinek! Most átértékelve megosztanám tapasztalatomat!

Karácsony tájékán összefutottam a munkahelyemen egy kedves humoros pasival. Előtte is találkozhattunk már de az ünnep varázsa alatt történhetett valami ami -nevessetek- a lelkünket érintette meg! Majd az elkövetkező pár hónap azzal telt hogy véletlen- s most tényleg- folyamatosan összefutottunk!

Jól éreztük egymás társaságában magunkat! Bár én egy idő után már menekültem előle, mert kicsit sok volt! Ezt hogy is értem? Túl közvetlen, túl barátságos, s igen valami furcsa hatással volt rám! Nem testileg vonzott,- lelkileg- ha létezik ilyen! Őszintén tudtunk bármiről beszélni egymással, nagyon őszintén! S ettől én megijedtem!

Hosszú éve stabil párkapcsolatban élek, soha eszembe nem jutott más férfira nézni, benne sem a másik nem vonzott, hanem valami megmagyarázhatatlan dolog! S tudni kell, hogy ő is házasságban él! Menekülőre fogtam! De a sors egyre gyakrabban összehozott bennünket! Már csak nevettünk az élet furcsa tréfáin, és határozottan élveztük a játékát velünk! Közben megbeszéltük, hogy engem zavar a túl közvetlen viselkedése- hogy nem tudja megjegyezni a nevem és hülye becézgetésekbe bocsátkozik, hogy időnként veszi a bátorságot a véletlen fogdosáshoz- igen mindenkivel ilyen, neki ez természetes!Nekem nem , sőt zavart!Ma már tudom, bár akkor lehet néha élveztem! Megértette és elfogadta, határozottan megtanult velem szemben viselkedni... megtanulta a keresztnevemet! Egész jól alakult a kapcsolatunk!

Míg nem felhívott egyszer telefonon..mert éppen nem dolgoztam ! Ekkortól még jobban össze keveredtek a dolgok! Elkezdtünk sokat csacsogni meg írogatni. Családi dolgokról, szakmáról meg az egész életről. Bármiről tudtunk beszélgetni és nagyokat nevetni! Rövid idő kellett csak hozzá, hogy kikészítsen ez a dolog lelkileg! Élveztem de ugyanakkor szenvedtem! Leültünk megbeszéltük...! S arra jutottunk hogy lehet férfi és nő között igaz tiszta, barátság! Mindketten el is hittük ezt és elkezdtük egyre jobban megismerni egymást! Néha találkoztunk, mert úgy gondoltuk ez is belefér a barátságba! S azt vettük észre pár hónap után, hogy ez bizony már több mint barátság! Észre sem vettük mikor órákat csacsogtunk telefonon vagy írogattunk egymásnak! Kialakul közöttünk egy olyan függőség ami bizony már komoly érzelmekkel is járt! Hiányoztunk egymásnak, s ez kölcsönös volt! Ha én nem kerestem akkor ő került elő, és fordítva! Minden üzenetben ott volt a másik iránti gondolat "Vigyázz magadra!" " Szép álmokat!" a becézgetésekről ne is beszéljek! Burkolt dolgok voltak ezek, mégis komoly érzelmekkel bírtak!

Persze kívülálló emberek is észrevették a köztünk folyó eseményeket, de nem foglalkozva a véleményükkel mi még hittünk a barátságban! Ami egyre mélyebb és szorosabb lett érezhetően! Bár minden testi kapcsolat nélkül, de valami lelki vonzalom mégis egyre szorosabban kötött össze bennünket!

Egészen addig a napig amíg leültünk beszélgetni és én fel nem tettem a kérdést: "Hogy szerinted nem léptünk át valami határt?" Bizony bevallotta, hogy de "IGEN"! Elmondta, hogy benne is kialakultak bizonyos érzelmek, éppen ezért most kell befejeznünk! Míg baj nem lesz!S ami ezután jött az a történet vége!

Tudni kell hogy ő már túl volt pár kapcsolati váláson,jól tudta mit veszíthetünk ha tovább játszunk! "Veszélyes játék ez innentől, hidd el nem éri meg!" - idézem. Váltottunk még pár üzenetet amiben a család fontosságáról beszélt, meg hogy értelmes, okos embernek ismert meg és ahogy írta ő " Bezárt kiskaput nagykaput!Valami más is működik közöttünk és az veszélyes lehet mindkettőnkre!Maradjunk csak barátok!"

Kívántunk egymásnak minden szépet és jót, megköszöntük az elmúlt pár hónapot!

Én csak tanultam ebből a kapcsolatból! S igazából bármennyire fáj, sokat köszönhetek neki! Más lettem emberileg, sokat kaptam lelkileg! Tanultam szakmailag! S köszönettel tartozom azért, hogy becsülte annyira ezt a barátságot, hogy nem használt ki-megtehette volna!- volt annyira kemény és bátor, hogy elismerte az érzéseit, s volt ereje kimondani, hogy vége, fejezzük be!

Most még van bennem némi hiányérzet, de sokkal többet kaptam tőle és ettől az egész dologtól, mint hogy sírjak vagy rossz érzésem legyen! Tartozom neki és magamnak is, annyival, hogy a továbbiakban betartsam azt amit megbeszéltünk! Nincs üzenet nincs telefon! Ha összefutunk a melóhelye- mert elkerülhetetlen lesz- fogunk tudni értelmes emberek módjára kommunikálni! Na jó- őszintén- azért én megpróbálom egy ideig elkerülni! S szerintem ő is engem!

Mit tanított ezzel a játékkal ez élet nekem? Erősebbé tette a házasságomat, adott egy hatalmas önbizalmat szakmailag, és emberileg. S nem utolsó sorban nőnek éreztem magam, olyan nőnek aki képes megmozdítani valamit egy férfiben. A hosszú házasságban eltöltött évek alatt ellaposodtak dolgok, mindennapossá váltak. Éltük kis rohanó életünket, nem beszélgettünk, nem foglalkoztunk egymással! S valaki belelépett, segítőként, hogy visszatereljen bennünket egymáshoz! S ez a dolog úgy érzem kölcsönös volt mindkettőnek részéről!Neki kellet, hogy felnyissa a szememet arra, hogy igen is értékes ember vagyok- azokkal a mínuszokkal is amiket kaptam- igenis érek annyit mint más!S nekem kellett kimondanom,-ismeretlenül is- hogy milyen nagyszerű ember a felesége! Azokért a terhekért amiket cipel,csak elismerést érdemel!

Rájöttünk egymás segítségével, hogy mindkettőnket csodás családja van, ne bántsunk meg senkit, hisz a család az életben a legfontosabb! A barátságunkat meg olyan új alapokra helyeztük, amin már minden kis és nagykapu zárva van! Tudom vagyunk annyira értelmes emberek, hogy ez működni fog! Hónapokba telt mire rájöttem miért küldte a sors őt nekem! Vívódtam, harcoltam, szenvedtem, és volt hogy élveztem ezt a játékot! Most ennek vége, egy új fejezet, egy másik történet következik! S ebbe már mások lesznek a főszereplők mindkettőnk számára! Viszont biztos vagyok benne, soha nem felejtjük el...hiszen megváltoztatta az életünket!

Létezik lelki kapcsolat, megtapasztaltam átéreztem! Borzongató, félelmetes és most még igen kicsit fáj! De ha arra gondolok mit kaptam örömmel és jóérzéssel tölt el!