Baba és egyetem/fősuli (beszélgetős fórum)

Matekot és angolt tanítok. Én érettségi után egy évet jártam a BME vegyészmérnöki szakjára, de mivel a fizika nem ment, inkább felhagytam vele, nem is igazán akartam ezt, szüleim erőltették, hogy csináljam. Utána levelezőn kezdtem bele nemzetközi tanulmányokba, és mindenfélét dolgoztam, többek között tanítottam, amit már 16 éves korom óta csinálok, és nagyon szeretem. DE ugye a fizetés nem egy álom, presztízse sincsen, ezért választottam mindig mást. Jelenleg nem találok munkát...

Nem mondom, hogy nem tetszik a jog, de moist egyszerűen semmit nincs kedvem tanulni. És nem is tudom, ezzel mit fogok majd kezdeni. Valahogy nekem a család fontosabb, nagy családot szeretnék, ez pedig tanári munkával jobban összeegyeztethető, szünetek, meg minden. Jelenleg vacilálok. Jogon még államilag finanszírozottan tanulok, erre levelező matek képzésen nem lenne lehetőségem, szóval azt csak már baba mellett csinálnám, hogy ne kelljen fizetni, már ha tényleg visszaállítják majd az ingyenes felsőoktatást kismamáknak.

Szia! Én is pomázi vagyok. :-)

Ha félsz a sulitól, akkor menj át szerintem levelezőre, sokan csinálják ezt. Én viszont tuti halasztani fogok a pici születése után, akármennyi segítségem lesz, akkor sem bírom a kialvatlanságot, így tanulni sem tudnék.

Én viszont még nem vagyok terhes, januárban tudunk belefogni, mert holnap fogom megkapni a bárányhimlő elleni védőoltást, amit 6 hét múlva ismételnek, aztán még várni kell egy pár hetet. De már alig várom, hogy belekezdjünk a dologba. :-)

Attól függ melyik egyetem és milyen tárgy :(

Én azt tapasztalom, hogy a tanársegédek a legszemetebbek... A nevesebb tanárok, tanszékvezetők, docensek..stb. sokkal lojálisabbak, kevesebbet kötöszködnek. pedig én pont fordítva gondoltam, hisz a tanársegéd nemrég még a padnak ugyanazon az oldalán volt, mint én. Talán hamar el lehet felejteni hogy mennyit szívott az ember, esetleg bosszút lehet állni a sérelmekért másokon :(

Szia! Üdv. közöttünk.:-) Gratulálok a babához!:-)

Én 30 hetes terhes vagyok és az első babámat várom dec. 29.-ére.:-)

Szerintem ne hallasz, én is sokat gondolkodtam rajta, de akinek van babája és csinálja azt mondta sokkal nehezebb lesz ha fél évet kihagyok. Bár én levelezős vagyok és így előre hozott vizsgáim lesznek novemberben, de ezt nekem kellett megszerveznem. Azt tapasztaltam, hogy a tanárok normálisan és segítőkészen állnak hozzá.

Igazad van nappalin nehezebb megoldani, de szerintem nálatok sem olyan szűrös szívűek a tanárok, biztos megengedik, hogy max. csak gyakorlatra menj be. Illetve esetleg nem akarsz átmenni levelezőre? Én mikor fősulira jártam nappalira akkor az egyik lány pont emiatt ment át.

Szia!

Légy üdvözölve :)

Én már nem vagyok kismama, 2 lányom van. A nagyobb 7 éves, a kicsi 20 hónapos :)) Gratulálok a babához.

Biztos nem lesz egyszerű, de valahogy meg fogod oldani!!! Ez biztos! :) De félévet halasztani szerintem sem jó ötlet, utána nehezebb visszamenni..stb.

köszönöm szépen! :-)

szurkolok a két csíkoshoz :-)

Szia. Üdv a csapatban! Remélem neked is hasznodra fog várni ez a fórum... És gratulálok a bébihez:)!

Én még nem vagyok kismama,de hamarosan remélem az leszek:).

Sziasztok!

Még új vagyok, de úgy örülök, hogy rátaláltam erre a topikra!! csatlakozhatom?

Én az ELTE-n tanulok francia szakon(nappali), francia tanárnak készülök. Nemrég tudtam meg, hogy kisbabát várok. Olvasgattam a hozzászólásaitokat, és azt olvasom, hogy nem nagyon éri meg halasztani a baba miatt.

Csak nekem több gondom is van..

mivel nappali szakon tanulok, nem tudom hogy oldanám meg babával, mert a hét minden napján van órám... jövőre mondjuk ez már csökkenni fog, de még akkor is sok van.. arra gondoltam megbszélem a tanárokkal, hogy ne kelljen előadásra járnom. gyakorlatra viszont kénytelen leszek, ugyanis ott az órán kapom a jegyet (pl.:nyelvgyakorlat)..

elvileg június 24-én fogok szülni. tehát ezt a félévemet még be tudom fejezni, de egy alig 3hónapos gyerek mellől elég nehéz lesz visszamenni... de akkor megpróbálom így!!

nagyon jó volt olvasgatni titeket, mutatja, hogy semmi sem lehetetlen és erőt ad! :-)

Amúgy a férjemmel mi jelenleg Pomázon élünk az elhunyt nagymamája házában, de mire megszületik a pici, szeretnénk Mogyoródra költözni. Közel van Pesthez, kocsival még alig jön fel az ember a pályára, máris ott van. És nem utolsó sorban egy 28perces HÉV úttal az ember már az Őrs vezér téren is találja magát, és éjszakai járat is van. Viszont nyugis hely, tiszta..

bocsi, visszaolvastam, csak jó sok hsz volt már, és nem nagyon emlékszem. :-)

ti már kismamák vagytok?

Nekem a jog az gyerekkori álmom és nagyon sajnálom, hogy 18 évesen nem volt bátorságom belevágni. Akkor inkább a másik érdeklődésem miatt (matek) a közgázt választottam. Így 3 évet töltöttem fősulin nappalin és úgy voltam vele, hogy most már menni kell dolgozni nem akarok a szüleim nyakán élni, de a jogba belevágok. Nem bántam meg. Nagyon szeretem. Nem mondom, hogy könnyű, sok nehéz vizsgám van és nem is gondoltam volna, hogy ennyit kell tanulni, de nagyon szeretnék ügyvéd lenni.:-) Most is olyan helyen dolgozom (jogi asszisztens vagyok) ahol azért belelátok a dolgokba, így kicsit könnyebb.

Sokan voltak nálunk is a fősulin úgy mikor jogi tárgyakat tanultunk, hogy milyen érdekes, de azért így más. Szerintem azt csináld amit szeretsz, hidd el meglátszik a munkádon. Mit tanítasz? Na meg ha szeretsz a gyerekekkel foglalkozni akkor szerintem csak kiteljesednél a munkában, tanulásban, életben. Ha én nem vágok akkor bele, akkor úgy érezném, hogy rossz döntés volt, de ezt mindenkinek magának kell meghoznia, én is sokat gondolkodtam rajta és nem bántam meg.

A másik meg, hogy fiatalon leszek anya, ezt se bánom. Érzem, hogy kiteljesedik az életem, olyant dolgot kapok ami eddig nem volt meg és így lesz kerek, szép és jó.

Szerintem nem szabad az álmainkat feladni, meg kell próbálni tenni érte és így lesz boldog életünk, ami ha belegondolsz nem is olyan hosszú ezen a földön.

Ja értem már, köszönöm.:-) És ott katona ahol laktok, vagy feljár Pestre?

Jobban vagy már? Különben nekem mandulagyulladásom volt nemrégen, még most az ősszel október elején. Akkor nekem azt mondták, hogy gyógyszert bevenni, főleg az első 3 hónapban a legveszélyesebb. Én antibiotikumot kaptam ami nem árt a babának. Hú, nem tudom mi volt a neve, de olyant még tuti nem kaptam előtte.

Homeos gyógyszert meg nagyobb patikákban lehet venni, nekem is meg kell gondolni, hogy hol veszek mert nincs mindenhol, de azért én azzal se akarok túlzásba esni, mert úgy vagyok vele, hogy mégis csak gyógyszer.... Csak ha már nagyon nincs mit tenni. Az elején magzatvédő vitamint szedtem, most már csak magnéziumot, de azt is a doki miatt a has keményedéseimre.

Hát akkor még bármikor jöhet, nem vagytok az időből kicsúszva.:-) Drukkolok, hogy minél előbb összejöjjön.

Tényleg írtad, hogy a párod hivatásos katona. Akkor Ő nem bent lakik a laktanyában? (már bocsánat a tudatlanságomért)

Akkor ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, hogy van konyha. Jó most nincs mert készül és az asztalos csúszik.:-(

Nem tudod az anyóssal megbeszélni, hogy néha Te is használhasd a konyhát? Hisz azért nem lenne mindegy.

Persze jó lenne ha csak a babára kellene koncentrálni de szerintem a mai világban ez nagyon kevés embernek adatik meg.:-(

Hát én is 7 éves korom óta tanulok egyfolytában és ha minden jól megy akkor jövő nyáron fogok diplomázni. Na eldöntöttem onnantól nem tanulok, bár 3 év után szakvizsgázni kell még, de azt megcsinálom, de nem tanulok többet. Elég volt.

Jól éretted. Sajnos így van.:-( A páromat nagyon bántja is ez a dolog. 9 éves volt mikor szétmentek a szülei, most 32. Életében nem kapott semmit az apjától, még gyerekként sem. Az anyja nevelte fel, aki minden tőle telhetőt megadott neki.

Van egy bátya aki most 40 éves. Ott van a két lány. A srác házat kapott meg mindent. Ez a páromnak nagyon fáj, de főleg az, hogy nem érdekli őket az unoka. Még azt sem kérdezik meg, hogy vagyunk, nem hogy kaptunk volna tőlük bármit is. A másik két unoka mindent megkap. A miénk semmit. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy nem is kell tőlük semmi. Na meg ha meglesz a babó, akkor is olyan sűrűn jöjjenek mint eddig (vagyis semmit). A szüleimet, az anyósomat és a sógoromat érdekli Domi baba, így a szűk családból.

Nekünk is nagyon tetszik a Dominik. Anno 3 név volt ami tetszett. Mikor a babóca mocorgott húztunk és mind a hárman (párom, én, anyós) ezt húztuk ki. Így Dominik lesz, ha már azt szeretné.:-)

Szia!

Igazából nekünk sem volt más választásunk. Én szeretm őket, de persze azért 3 generáció együtt.... Nem mindig egyszerű, de szerencsére megértőek vagyunk egymással, így nem szoktunk vitázni. Gondolom azért könnyebb a helyzet ha az ember lánya a saját szüleivel lakik együtt...vagy nem is tudom :D

Most meg már sajnos abban a helyzetben vagyunk hogy ha lenne is más választásunk akkor sem élnénk vele, hisz a papát nem hagynánk egyedül. Úgyhogy előbb-utóbb maradunk abban a házban amiben most is lakunk, csak alulra is beköltözünk. Vagy ki tudja, ez még nagyon távoli dolog remélem :))

Hamarosan kiderül hoyg állja a sarat :) de szerintem ha már most úgy viselkedik, ahogy, akkor ez nem fog változni, csak erősödni, ha tényleg fizikálisan is láthatja, érezheti a fiát :)) Aztán majd szépen kialakulnak a dolgok, szokások, nevelési kérdések.

Eszerint a saját apja nem szereti a fiát??? vagy nem jól értelmezek?

A Dominik csúcs név, bennem is felvetődött anno, igaz apa leszavazta, de nekem tetszik :)))

Szerintem ez a jó hozzáállás. Mi felső részt saját pénzből csináltuk meg nem volt benne semmi csak ablakok. Mi csináltuk a falaktól kezdve mindent (na jó főleg a párom). Elég sok pénzünk van benne, most meg a baba miatt kicseréltünk dolgokat, plusz egy új szobát is csináltunk. Úgyhogy teljes felújítás, pedig a ház csak 7 éves.:-)

Én nem bántam meg, hogy fiatalon lesz babánk. Ha arra várok mikor jön el a megfelelő pillanat akkor lehet, hogy már 40 éves is leszek és nem lesz gyerekem. De különben szerintem megfelelő pillanat nem létezik, mert mindig lesz olyan, hogy miért most és lesz olyan, hogy miért ne most.

Örülni kell neki, hogy van hol élnünk, ha még ilyen formában is, hisz albérletben sokkal rosszabb lenne. Na meg így közel van a segítség.:-)