Az igazság a szülésről (beszélgetős fórum)

Unokahugomnak július 2-án születtek meg az ikerbabái: Boján 3350, Dusán pedig 3550 grammal, tehát nagy súllyal. A terhessége alatt semmilyen problémája nem volt, tényleg irigylésre méltóan könnyen viselte. 1-jén délután 2-kor folyt el a magzatvíz, de nagyon enyhe fájásai voltak csak. Hosszúra nyúlt a vajúdás, ráadásul az egyik baba farfekvéses volt, a másiknak pedig a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór. Az orvos mindezek ellenére nem volt hajlandó császározni, s - elnézés s kifejezésért - de könyékkel nyomta ki szegény lányból a babákat. Szörnyű volt, az apuka benn volt, mindenről beszámolt. Bojánt újra kellett éleszteni. S még nem ért véget a kálvária: Unokahugom ugyanis vérezni kezdett, egy nővér vette észre. Nem akarom részletezni, de a méhe olyan mértékben sérült a szülés alatt, hogy ki kellett venni. 23 éves. Pár napig altatásban volt, de hála istennek mára jól van. De azért megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon a babák illetve így az ő szempontjából is nem lett volna célszerűbb, jobb döntés császározni?!?! Dühítő! A kórház a tudtukra adta, hogy felesleges pereskedniük, az orvos döntött, s ha császározott volna, lehet, hogy befelé vérzik, s észre sem veszik, s meghal. Laikus vagyok, de én úgy látom, ha császározzák, meg sem sérül a méh. Az a méh, ami 9 hónapig semmi gond nélkül kihordott 2 egészséges súlyú babát. S akkor még a farfekvésről nem is beszéltünk.

Köszönöm, hogy elmondhattam!

Noémi

Már későnek érzem a dúla fogadását, mert az mégiscsak számomra egy idegen ember.

Inkább gondolkozom valami ismerősön, hátha jön valami ihlet. Kellemes hetet! Vigyázz magadra!

Szia Gyöngy,

nem mindent érdemes követni ami régen volt, mert iszonyatos dolgok is történtek, ahogy egy könyv alcíme is mondja is mondja: Szülés bölcsen, a természet rendje szerint, a tudomány támogatásával. Nem dobjuk el amit tudunk, de ösztöneinket sem cseréljük le a tudományra. Az pedig ma már tudásunk része, hogy legtöbbször jót tesz egy kapcsolatnak, ha a pár együttlehet (feltéve, ha VALÓBAN együtt tudnak lenni. De ez csak válaszom a kérdésedre és teljes mértékben a Ti dolgotok, hogy mit döntöttetek és az minden esetben támogatandó. Így, ha úgy gondolod, hogy így lesz a legjobb, akkor az így van. Kész.

Azt nem tudom, hogy mennyire tudod utólag eldönteni majd, hogy egy ügyes doula mennyi segítséget jelentett volna (forróvizes borogatás, orbáncfűves masszázs a derékon, asszonytársi jelenlét). Én szülés közben sem tudtam, hogy mit is akarok, csak amikor már csinálták akkor éreztem, hogy ez mennyire sokat segít. A segítők jelenléte nem volt zavaró, mert annyira magamra, magunkra voltam hangolva.

A doula jelenléte, még esetleg egy egy orvosi javaslatnál segíthet, ő esetleg jobban tud kérdezni a doktortól, hogy mit miért és talán jobban el tudja mondani Neked, hogy mik a lehetőségeid, talán jobban képben van és nincs olyan helyzetben, hogy ha azt mondják Neki ez a gyermek érdeke, még a szögeságyra is felfekszik ha kell (mert én szerintem megtattem volna). Nagy segítség lehet (megerősítés), ha valaki emlékeztet arra (akiben megbízol), hogy mondhatsz nemet is.

Hát ezeket, még gondoltam elmondom, de a legnagyobb tisztelettel a döntéseddel kapcsolatban.

Tudom, hogy vidék és Bp között különbség van (bár itt is kórháza válogatja), de ott is vannak JOGAID, azok azonosak itt is ott is. Ha a párod nincs ott, nem gond a doula, a törvény lehetővé teszi, hogy egy álltalad választott személy bent legyen veled.

Én holnap elmegyek, Horvátországba, aztán Bp-en leszek egy hétig egy képzésen (kismamáknak vízi felkészítést tanulok :) de aztán jövök vissza és várom nagyon a híreket.

Ha mégis érdekel egy doula lehetősége, kérlek még ma írj, megpróbálom kideríteni, hogyí van-e ott a környéken.

szép napot Nektek, pihenj sokat, csodálatos szülést kívánok Neked, születést a kisbabátoknak.

ps.: még vmi eszembe jutott: a 42. hét végéig (sőt a 43. is belfér, ha a baba jól van) nem indokolt megindítani a szülést, vagy belső vizsgálat (ami után -- érdekes mód, csodák csodája -- megreped a burok véletlenül). Még most mindenféle eszembe jut, de lelövöm magam és előkapom ősi bizalmamat, miszerint minden ami történik velünk a javunkat szolgálhatja.

ölellek, szeretettel gondolok Rátok

Szia Lau!

Köszönöm a kedvességedet és az együttérzést.

Úgy gondolom, elsőre így egyedül futok neki, aztán másodikra majd meglátom, kellett-e volna mellettem valaki. Semmiféle szülési tervet nem készítettem senkivel. Nem tudom, ennek mikor van itt az ideje. Mondom: vidék az azért más, mint Bp.

Igen, én is bízom abban az ősi erőben, ami a nőkben van.

A férjem szerintem biztos nem lesz bent. Valószínüleg elájulna, és többet nem "csinálna" nekem gyereket. Ez meg nem célom:))

Ha jól tudom, régen a férfiak ki voltak tíltva a szülő nőtől. Vagy ez csak a filmekben van így?

Drága Gyöngy, nagy tisztelet, elismerés van bennem a soraidat olvasva. Mind mint dúla, mind mint anyatárs, mind mint nőtárs nagy szeretettel gondolok Rád és drukkolok (Istenem milyen szegényes kis szó ez... imádkozom érted/értetek -- csak nem akartam patetikus lenni).

Dúlát sem szeretnél?

Utólag mondtam meg a párom, hogy kicsit ő is tartott a látványtól és attól, hogy megtapasztalja, hogy ennyire húsból és vérből vagyunk, vagyok, hogy megélje, a múlékonyságot. Persze a 13 órából 10 perc volt a kitolási szak... A szülés nagy részében semmi látványos nem történik, bár az enyémnek a vége elég véresre sikeredett, mégis azt mondta utána, hogy soha nem élt át ennél spirituálisabb élményt. Pedig nem egy elszállt arc... atomfizikus... én sem ragaszkodtam ahhoz, hogy ott legyen, teljesen rá bíztam a döntést, de azt mondta, hogy bármi is legyen szerinte ott kell lennie, ma már örülök, hogy ott volt, mert nem tudnám "elmesélni", hogy milyen volt... életem legfontosabb eseménye.

Szülési tervet készítettetek az orvosoddal? Esetleg még olvashatnál (ha van időd) az oxitocinról (ugyanis sokszor adják, amikor nincs rá szükség, csak gyorsítónak, pedig ha a baba szívhangja rendben, akkor hová sietnél -- persze más, ha negyven órája nem tágul a méhszáj, vagy ilyesmi).

Aztán persze, amikor elindul, akkor a legjobb, ha elfelejtessz mindent amit mondtak, mondtunk, olvastál, hallottál és csak magadra hallgass. Minden ott van benned, veled. Minden tudás a rendelkezésedre áll ahhoz, hogy megszüljed a kisbabádat és Neki, hogy kibújjon. Hagyd, hogy ellátogasson hozzád az a bizonyos Erő.

Ott nem volt Születés7-e? Meg kell szervezni :)))! Hajrá 2007!!! :)))

Most mennem kell, várom a további híreket, szeretettel ismeretlenül is..

Sziasztok!

Egyelőre úgy néz ki, egyedül csinálom végig, nem lesz mellettem választott szülésznő, jó ismerős vagy rokon. A férjem nem bírná a látványt, azt mondta, és ezt maximálisan tiszeteletben tartom.

Éppen ezért kell magamban bizalmat kialakítani már eleve az ott lévő személyzettel, orvosokkal kapcsolatban.

Amit egyedül nem fogok igénybe venni az a gerincérzéstelenítés. Lehet, hogy furcsa ezt leírni, de akarom érezni, ahogy fáj. Szerintem ez is összeköt majd a babával lelkileg.

A többi "segédeszközt" nem ismerem, így nem fogom/merem azt mondani, hogy én ezt köszönöm nem kérem. Majd legfeljebb másodszorra. Lehet, hogy tényleg könnyíteni fognak rajtam ezek a dolgok. A gátmetszést itt azt hiszem kérdezés nélkül elvégzik.

Szóval egyelőre kíváncsian várom, hogy mi fog ott bent történni velem, és nincs bennem elhatározás semmilyen különösebb irányba.

Még azt is elmondanám, hogy vidéken szerintem még más a hozzáállás az alternatív szüléshez. Én nem is a városomban fogok szülni, hanem a megyei kórházba (Zalaegerszeg). Majd leírom a tapasztalataimat, hátha van még valaki a környékről.

Egyébként örültem volna, ha a Születés Hete program a környékünkre is ellátogat, de sajna nem történt meg...:(

Kedves Lány a Holdról,

Persze, jó esetben kevesebb kellemetlenséggel is meg lehet úszni a gátmetszést, én "belenyúltam". Akkor még én is elhittem, hogy ez szükséges rossz. Csak azóta rájöttem, hogy teljesen feleslegesen kínlódtam, kinlódtunk.

Sötétre festettem a kórházi szülést? Ilyen volt Magyarország egyok vezető intézményében. És ennél sokkal sötétebb történetek vannak. Az "életveszélyes" részleteket kihagytam, nem akarom Gyöngyöt ijesztgetni. Szülni fájdalmas, de csodálatos dolog, ne hagyjuk elrontani. Tőlem sikerült ellopni, ez fáj, ezért küzdök, hogy ez minél kevesebb nővel történhessen így.Csatlakoznék rozsa3-hot, hogy ne felejtségtek, a Főnök Ti vagytok és Ti érzitek jól a dolgokat. Bízni, de nem vakon hinni.

Pélául az EDÁ-ról 80%-ban kiderül, hogy nem volt jó ötlet. Akkor miért alkalmazzák?

Én nem akarok itt okoskodni, mivel nekem nincs gyerekem így nem lennék hiteles, de akinek módjában áll az olvassa el:

Dr. Lenkei Gábor: Méltósággal megérkezni... c. könyvét. Érdemes..

Kedves Gyöngy!

Úgy érzem Neked akarom címezni a hozzászólásomat, mert Te fogsz szülni hamarosan. Én Úgy látom Te nagyon higgadtan, és valóban racionálisan kezeled a dolgot. Nincs 2 egy forma szülés. Mindent meg kell hallgatni, ami jó azt felhasználni, ami nem jó, azt elengedni. Ösztönösen fogsz tudni szelektálni, én azt érzem. Minden helyzetben Te vagy a Főnök, Te döntesz! Ez a legfontosabb. Olyanokkal vedd magad körül, akikben maximálisan bízol.

Gyermeket a világra hozni csodálatos. Én részese vagyok ennek a csodának, nem gondoltam, hogy ilyen boldog nagymama leszek.

Van egy kis ürüm a boldogságban, de megbírkózunk vele.

Szia!

Sajnálom, hogy ilyen rossz élményeid voltak és hogy ennyire cinikus lettél a témában. Szerintem nem kellene ennyire sötétre festeni a kórházi szülést.

Érkezéskor elkérték az összes papíromat, amíg az adminisztáció zajlott én beszélgettem a szülésznőmmel. Kaptam beöntést, nem kellet 1 órát ücsörögni utána, a beadástól-ürítésig nem telt el 10 perc. A szülőszobában a szülésznő végig velem volt, az orvos rendszeresen ellenőrzött. Monitoroztak. De közben sétálhattam. És megnyugtatott, hogy a pici rendben van. Nem volt bordásfal, labda, medence. Nem értem rá ˝sportolni˝, nem hiányzott. Volt oxytocin, burokrepesztés, sőt, kapaszkodj meg EDA is. Utóbbi nem volt hasznos, de ezt előre nem tudhatták. Ja és gátmetszés is. Első baba volt, ˝alig˝ 18 óra alatt született meg, a következőt is ott szeretném szülni orvossal, szülésznővel, monitorral és mindennel. Mert megnyugtató volt a biztonság. És addig volt csak kellemetlen a gátsebem, amíg a varratok bennt voltak, de addig is simán tudtam ülni-sétálni.

Szóval, nem hiszem, hogy a kórházi szülés szükségszerűen trauma.

Kedves Gyöngy,

Megpróbálok segíteni neked, úgy ahogy neked is tényleg hasznos lehet.

íme a praktikus kórházi tanácsadó

1. Érkezés

Készülj fel rá, hogy megvizsgál az ügyeletes orvos és először az adataidra lesznek kiváncsiak, nem rád. TB kártya, igazolvány, terheskönyv, véreredmények legyenek kéznél. (akkor is, ha már százszor elkérték őket.)

A legtöbb kórházban rutin a beöntés, de tudnod kell róla, hogy nem kötelező! Rendes fájások közt nagyon kellemetlen tud lenni, de túlélhető, ha Te úgy jobban érzed magad. Beöntés után kb egy órát kell várnod egy mellékhelység közelében az utóhatásai miatt. Egyébként elmaradása nemigen szokott gondot okozni. (Ez Pécsen katasztrófális körülmények között zajlott. Nem az emberi szinttel volt gond, igazán próbálták kedvesen megoldani, de a körülmények hátborzongatóak voltak. (A váróban, műanyag széken kellett leücsörögni azt az egy órát. Igen, a huzatos kapu mellett, a várakozó ismerősök között rohantál a pocsék minőségű mellékhelységbe. Szabó főorvos úr szerint valószínűleg csak egy kis kellemetlenség a szülés szépségei közepette, de ... na hagyjuk, dühöm kuss!)

I. A vajúdás általában eltart egy ideig. Érdemes tartalékolni legalább ásványvizet, dugiban. A nedves vatta, amit ajkadhoz szorítanak, nem sokat használ. ha enni félsz az esetleges császár miatt, inni igyál mindenképp (sajnos ezt stikában kell a mai gyakorlat szerint)mert segít megőrizni az erődet. A legtöbb császárt az anya elfáradása és (kitikkadása...) miatt végzik. A vajudás során, amikor elsimul a méhszáj előfordul hányás, ettől nem kell megijedni. Szóljál időben, vagy nyugodtan hányjál ahova tudsz - fontosabb, hogy kijöjjön, minthogy ne kelljen takarítaniuk.

Használd ki a kórház adta lehetőségeket a vajúdás során! Ma már "divat" a kórházakban a labda, bordásfal, kád. Élj velük, próbáld ki mindegyiket és használd azt, amit a legjobbnak érzel. (És ha jó a kádban, ne hagyd magad kiugrasztani, hogy lejárt az idő meg ráncos lesz a bőröd. Na és?) Mindenkinek más a jó, keresd meg magadban! Próbáld meg megúszni a fektetést. Ne kérj állandó monitorizálást, csak hozzáköt az ágyhoz, és statisztikát nem javítja!

Próbáld meg megúszni az oxitocint és a burok repesztést. Én kipróbálhattam mindkettőt, tapasztalatból beszélek. Az oxitocin ugyan erősíti a fájásokat, gyorsítja a vajúdást, de az ára... Brrrr. Inkább egy lassabb, nyugodtabb vajúdást válassz, sokkal kevesebb a komplikáció lehetősége. Hadd táguljon az a méhszáj szépen.

A burokrepesztésre azt mondják az orvosok, hogy "diagnosztikus" jelentősége van. Csak tudnám, hogy akkor ott már minek? Tény, hogy a mekóniumos magzatvíz (zöld) bajt jelenthet, de ennek nem az az első jele. És akkor már ott vagy a kórházban, és ők ugrásra készen állhatnak körülötted. Ha egyébként minden rendben, akkor csak egy nagyon kellemetlen élménytől fosztod meg magad. (Természetesen előfordulhat, hogy mégis meg kell tenni.De ez általában már a vajúdás előrehaladtával fordul elő. Ha nagyon az elején próbálnak rábeszélni, akkor csak le akarják tudni a szülést a műszak végéig. Te meg belegebedsz...)

hol tartottam? Szóval víz és óvatoság. Meg zokni. Az ember lányának talpa ilyenkor meglehetősen fázékony. egy puha, nem szorítós zokni áldás lehet.

Ha figyelsz magadra, megérzed a kitolási szakaszt. Előfordulhat, hogy jóval előbb jön, mint Te készülsz rá. (Akkor gratulálok! Csak így tovább!) Magadnak higyj újfent!!! Pottyant már "kőre" néhány bébi, mert a madam nem hitte el, hogy az elsőszülő anyukánál már toló fájások vannak! de ha úgy érzed, még nem vagy kész, he hagyd magad "nyomatni" Jön az majd magától, ahogy Lau mondta, nem lehet eltéveszteni...

Én nem a gőzmozonyra gondolnék hanem arra, ahogy kinyílok és elengedem a babát. Állítólag az sokat használ. Nekem ebből a szakaszból - azokkal ellentétben, akik háborítatlanul szültek, és a kitolási szakaszt a legjobbnak ítélték meg - nagyon rossz emlékeim vannak. De ez nem a szülés hibája. Az orvos könyöke nincs a hasadba tervezve...Erre máig nem tudok sírás nélkül gondolni, úgyhogy ugornék.

Gátmetszés. Már leírtam, hogy nem feltétlenül szükséges. Megúszni, viszont úgy érdemes, ha megfelelő gátvédelem van. (És az hanyattfekve nem a leghatékonyabb.)Jó, ha tudod, hogy az ún. elsőfokú, felszíni gátsérülések sokkal könnnyebben gyógyulnak mint a gátmetszés: ami egy másodfokú, azaz izomig hatoló sérülést jelent.)

Most el kell mennem, de még folytatom.

Hoxa,

azt hiszem ez nem olyan dolog, hogy csak akkor hat ránk, ha hiszünk benne. Természetesen mindenki máshogy működik és másra van szüksége. Van akinek arra, hogy utasítsák mit kell csinálni.

De felismerni azt, hogy a szülés rajtunk és csakis rajtunk múlik, nem az orvoson nagyon fontos dolognak tartom. Az elterjedt hozzáállásban és a cikkben az a veszélyes, hogy kétségbe vonja azt, hogy az anyák szülnek. E szerint csak azt csinálják amit az orvos és a nővérek mondanak.Ha jól szót fogad, rendben lesz. Hát ez az ami nem igaz. Teljesen változó, hogy ki mennyire igényli a támogatást közben, de az tény, hogy a kórházi rutinnak nem minden eleme alkalmazható minden nőre. És tisztában kell ekkor lennünk vele, hogy nem bennünk van hiba, csak éppen nem illünk a "munkarendbe" éppen. Hogy ezt ki, hogy éli meg, szintén változó. Van aki könnyedén túlteszi magát rajta, valaki kevésbé. (Anyáinknak nem sok választása volt. Túl kellett tenniük magukat rajta. De ez nem jelentheti azt, hogy nekünk nem kell küzdeni azért, amit helyesnek vélünk!)

Ez azt jelentené, hogy aki bízik az orvosokban, az mindenképp kórházban fog szülni... azért szerintem ez nem így van.

Senkinek a felkészültségét nem akarom megkérdőjelezni és fel sem merül bennem, hogy aki kórházban szül az kevésbé lenne felkészült, viszont sokan hoznak tájékozatlanul döntéseket -- attól függetlenül, hogy hol szülnek.

Még egyszer elmondom, ami már közhely és ami itt is többször elhangzott, de szeretném nyomatékosítani: mindenki szüljön ott, ahol neki biztonságos, hiszen ez feltétele a háborítatlanságnak, mindannak amiről korábban írtam.

Szerintem úgyis érzi mindeki, hogy melyik módra van "szüksége". Akiben nem kérdőjeleződik meg a kórházi és orvosi segítség, abban talán nem is jelentkezik az igény elég erősen a másik módszer iránt.

És nem azért, mert tudatlan, hanem mert mást akar.

de vajon akkor is szükség van az "ellátásra" ha egészséges vagy? a nyomás különben -- ha már szóbajött a székrekedés" olyan inger aminek nem tudsz ellenállni, amikor nyomni "kell" akkor bizony nyomni kell, de nem azért mert mondják, hanem mert mást nem is tudsz csinálni. Nagyszerűen ki vagyunk találva! Vajon a testi károsodás előbbrevaló a lelkinél?

Az én válaszom, hogy mindkettő legalább ugyanannyira fontos. Ezért választottam úgy meg a szülésem körüli segítőket, hogy ami nekem fontos (pl. a lelki vonatkozásai a szülésnek, érkezésnek) IS figyelembe vegyék a döntéseiknél. Ugyanakkor tudtam, hogy a testi épségünk is TÖKÉLETESEN biztonságban van.

HÁt, ha Te így látod....

Gondolod, hogy a testi és lelki dolgok nem függnek össze? Hogy a szülés attól még ok, hogy Te nem érzed jól magad? Hogy a megértés csak hab a tortán?

Egyébként még be is jöhet. A nem lelkizősök általában gyorsabban szülnek.

A dokinak meg addig szerintem semmi dolga, amíg nincs gond. Ami sokkal ritkábban jelentkezik, ha nem vizsgálgatják, alázzák, utasítgatják a kismamát szükségtelenül. Egyébként igazad van. A cikk az orvosi gyakorlatról szól. Nem a szülésről.

Sziasztok, hát nem olvastam mindent végig, de azért elmerültem itt úgy, hogy elszaladt az idő...

Én csak annyit szólnék hozzá, hogy valóban fontosnak találom azt, hogy milyen élmény marad meg az anyában a szülésről, hiszen ez meghatározó lehet a gyermekével való kapcsolatában. Ugyanakkor a gyermek születésélménye, az életére lehet (és van) hatással. Ez nem akkor "jó", ha az anya az orvos elvárásanak megfelelően cselekszik, hanem azt hiszem akkor, ha belsőjevel teljes összhangban cselekszik. Ezt szülést nevezzük "háborítatlan szülésnek". Úgy gondolom, hogy ez spontán is megtörténhet, de legkevésbé sem hiszem, hogy ilyen jellegű cikkek olvasáása támogatná azt a fajta tudatosságot, mely lehetővé teszi a szülés csodájának MEGÉLÉSÉT.

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a szülésre való felkészülés, félelmeinkkel való szembesülés, eddigi életünktől való búcsú, a fájdalom átértékelése...

Kérdés, hogy mi a cél? "Túlélni, vagy megélni a szülést"?

A férfiaknak mindenféle fájdalmas beavatást találtak ki a természeti népek. A nőnek ez a szülés. Azért kell a fájdalom (pl.: naptánc), hogy tudatmódosító hatása legyen... a nőnek van a szülés. Ha nem medikalizálva (és mindegy, hogy hol, csak - lehetőleg - gyógyszerektől mentesen) éli meg valaki a szülést, hanem belemerülve abba ami történik vele és a babával és a párjával, akkor nem csak a gyermekét kapja a szülés végén. A felszabaduló hormonok (mely mint tudjuk a fájdalmat is csillapítják) tudatmódosító hatással vannak a szülő nőre. Ha a nő belemerül a folyamatba, ősi erők segítik. Nem valami túdimenzionált dologra, szellemekre, és láthatatlan erőkre utalok, csupán az ösztönökre, arra a tudásra, ami bennünk van, bár túlcivilizált világunk igen-igen elnyomja. Ehhez bizony érzékenység kell, ahhoz, hogy végigmenj ezen a folyamaton. Ha vagy olyan bátor, hogy belevágj egyedül, akkor végül a legnagyobb támogatást kaphatod, ami nem az orvos szava.

A szülésem után, (aminek a történetét elolvashatjátok az Érkezés című cikksorozatban) a kórházból hazaérve nem kimerültnek éreztem magam elsősorban, hanem a földkeregség legboldogabb emberének. Nem akartam aludni, csak gyönyörködni a kisbabában, akit a karjaim közt tartottam. Soha nem voltam boldogabb és teljesebb, soha nem éreztem nagyobb erőt, mint akkor, és nem is tudom elképzelni, hogy fogok - legfeljebb a következő szülésemnél, amire örömmel készülök.

Számomra a biztonságot az otthon jelentette (erről is olvashattok a másik cikkemben), de én is osztom a véleményt, mi szerint mindenki szüljön ott, ahol olyan emberek veszik körül, akikben tökéletesen megbízik és ahol biztonságban érzi magát.

Szia Rozsa3,

MÁr a másik hozzászólásban is írtam egy kicsit neked.

Köszönöm jó kívánságodat, én azért bizakodom. (Csodák pediglen vannak)Kívánom Nektek, hogy lányod meggyógyuljon és megfelelően tudja értékelni a dolgokat - kellő bátorsággal! és legyen még több unokád!!!

Üdvözlettel

Nalaya

Tegnap nem voltam gépközelben.

Igazatok van, van bennem düh és harag. Túl sok mindent láttam, túl sok minden történt körülöttem. (Nem csak velem.)Nem momdom, hogy ne bízzatok, hiszen nekem is van olyan orvosom, akiben bízom. De nem feltétel nélkül! ha nem bízol benne, akkor eleve rosszul indul az egész. És mindenkinek ott jó szülni, ahol biztonságban érzi magát, olyan emberek között, akiben megbízik. EZ a legfontosabb, nem a helyszín. Nem akarok senkit az otthonszülésre rábeszélni, csak szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ezzel kapcsolatban ma Magyarorszságon boszorkányüldözés folyik, ráadásul sokszor olyan emberek által, akiknek bőven van a fülük mögött, és fogalmuk sincsen arról, hogy mibe kontárkodnak bele.Tudjátok, egyszer társaságban szóba került ez a téma, és feltörő véleményem hallatán valaki megjegyezte: Nalaya, mi azt hittük Te senkire sem tudsz haragudni....Hét éves a lányom és felháborodásom, fájdalmam nem csökken.Valami oka lehet, nem? Élesen él bennem, hogy mi minden ment felhárító mértékben "rosszul". Talán magamra haragszom leginkább, hogy amikor rádöbbentem erre, szülés ide vagy oda, nem vettem a sátorfámat és menekültem. Inkább én is jó kislány voltam, csináltam a mit mondtak, hogy elkerüljem a konfliktust.... Ma már nem ezt tenném, és szeretnék minél több embert megóvni ettől a csapdától. Igenis tudni kell, hogy mire számíthatunk, informálódni kell. De azok az információk, amik a kiinduló cikkben voltak, nem hasznos információk. Egy férfi tanácsai, aki soha nem szült, a csak kórházi körülmények között tudja elképzelni a szülést.....EZT nem értem, miért fogadják el?!!!! Csak egy kicsit kéne gondolkodni..... Attól, hogy számos szülésnél lábatlankodott már, még nem tudja mi az. Az, hogy fáj, azt mindenki tudja. Hogy mennyire, addig nem tudjuk meg, míg ki nem próbáltuk. És rá nem jövünk, hogy kibírtuk.Aztán elfelejtjük. A szülés fájdalmait. De azt nem amit okoztak nekünk, ami nem tartozik igazán a szüléshez, de ha már úgy fáj, hát miért ne tetéznék???? Na azt már nem annyira. Ismerek néhány egykét emiatt.... Igenis fontos, hogy tudjuk, hogy mi tartozik hozzá a szülés fájdalmához és mi nem. És éppen az érzékenyebbek érdekében! Én már helyre tudom tenni, hogy fájó emlékeimben ki mennyire hibás, és nem a szülésre magára emlékszem a fájdalom ízével. (pl. a szintetikus oxitocinnak nincsen olyan fájdalomcsillapító hatása mint az "igazinak". Összehúzodást, azt csinál, csakhogy igazából műsoron kívül, a méhszáj érettségétől függetlenül!) Volt benne részem, tudom milyen. sokféle képpen lehet segíteni egy szülőnőnek, mindet támogatom, ami a valóságban hat. (és ilyenkor a valódi lelki segítség sokkal jobban hat, mint bármilyen gyógyszer, amitől csak kába, vagy tehetetlen leszel.) Az az alapvetés, hogy Te , mint nő, alapvetően és természetnél fogva alakalmas vagy rá, hogy megszüld a gyereked, mindennek az alapja. Nem az orvos szüli meg, és nem ő vagy a nővérek tudják, hogy mi kell neked. Támogatókra van szükséged, akik segítenek neked végigmenni az öszönöd diktálta helyes úton. Ezeknek az embereknek alapvetően a Te akaratodat kellene segíteni végigvinni. Hiszen Te csinálod végig, egy másik életért!!! Amig nem hiszed ezt el, és mástól várod az útmutatást, ezernyi csapda vár rád, amit az orvosok szövödménynek hívnak meg komplikációnak, de amelyek nem tartoznak annyira a szüléshez, mint amennyire megpróbálják beléd sulykolni.(Hadd másolja ide valamit: részlet egy egy negyvenen fölüli, először és hatalmas babát szülő nő szüléséről. A mai orvosi felfogás szerint neki császárral kellett volna szülnie: "...Órákkal később, amikor Angelika négykézláb állva nyomott, és a baba feje már megszületőben volt, Angelika hátranézett, és gyorsan azt kérdezte: „Szét fogok repedni?"

„Egy frászt, ezzel a remek német alvázaddal" – ez jött ki a számon. Angelika nevetett a válaszon – mintha meglepetésében nevetett volna. De a legszebb az volt, hogy a nevetés a baba feje megkoronázásának legintenzívebb pillanatában el tudta lazítani Angelika gátját ahhoz, hogy az égő érzés ellenére, amit átélt, megszült egy 38 cm körfogatú fejet egyetlen karcolás nélkül. Felix születése számomra a félelem felett aratott győzelem volt.")

Rozsa 3: Magam egy szó nélkül csináltam végig, a 27 órát, mert én is szépen drillezett emberke vagyok, aki büszke magára, ha csendben tud maradni. Zsigeri szintű drill ez már, nem is tudtam volna annyira elengedi magamat annyira (abban a környezetben?!), hogy eszembe jusson kiabálni. Csak az jut eszembe, hogy a gátlástalanul kiabáló cigányasszonyok milyen könnyen végeznek....És bábakutatások szerint a nyitott, mély torok milyen jó hatással van a méhszáj tágulására.... Sírni? Sírni a lányom három napos korában sírtam, mert alig bírtam megszoptatni a fájó gátsebemtől.... (Utóbb kiderült, hogyhát előfordul, hogy egy egy öltés ideget ér, istenem anyuka, örüljön, hogy ilyen szép kisbabája van. Örültem. Annak is, hogy 3 hónap múlva egy másik kórház, másik orvosa 2 nap alatt rendbehozta és újra le tudtam ülni. Mindezt szükségtelenül... Hány ezer évig születtek a gyerekek olló nélkül? Ha a 80%-hoz gátmetszés kellene, rég kihalt volna az emberiség!!!)

Gyöngy, nagyon szurkolok neked és nem akarlak ijesztgetni - éppen ellenkezőleg. Azt szeretném, ha Te és a többiek akik babát várnak boldog szülő nőkké és anyukákká váljanak. Ne attól kelljen félni, hogy a z orvos műhibát követ el. Hiszen csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. De amin nem kell dolgozni, azt óvjuk meg a hibáktól!! Túl szép dolog ez! Ne azon izgulj, hogy fogsz -e tudni nyomni mint egy gőzmozdony, hanem gondolj arra, hogy kinyílsz, mint egy virág és életet adsz a gyerekednek. Ilyenkor eljön az erő az asszonyokhoz, csak el kell tudni fogadni, és nem másra hárítani a felelősséget!Kívánok Neked ehhez megfelelő segítőket! (Nézz el a szuleteshete. hu-ra illetve a nandu.hu-ra. ott találhatsz megfelelő, nálam szakszerűbb segítségeket.)

Kedves Nalaya!

Elolvastam a hozzászólásaidat. Biztosan igazad van a saját szemszögedből. Én nem szeretnék reklámot csinálni a kórháznak ahol végignézhettem, érezhettem, tapasztalhattam egy szülést, de szeretném elmondani mennyire meg voltunk elégedve a környezettel. A lányom is!

A lányom lassan tágult, a baba nem ment le, (pedig túlhordta) ahogyan ezt szokás mondani. Én végig mellette voltam, csöndben fogtam a kezét, vagy simogattam, vagy megbeszéltük mi jó neki. Egy hangos szó nélkül szűlt meg. A kiabálással, a hisztivel a kismama energiát veszít, arra pedig nagy szüksége van. Van egy óriási labda, ami nagyon hasznosnak bizonyúl a fájdalmak elviselésében, aztán a forróvízes fürdő, ez segíti a tágulást, közben a tágító infúzió, injekció. Az orvos és a szülésznő folyamatosan benézett hozzánk és tették a dolgukat. Megszületett a baba. Abban is igazad van, hogy a gátmetszéssel kapcsolatban tényleg nagyon eltérőek a vélemények. Az én lányomnak is van problémája, de szerintem ezt az élet produkálta és nem az orvos. Remélem nem lesz maradandó károsodása, egyenlőre az Úrhoz fohászkodom és kérem az Angyalok segítségét, mint hogyan nagy bajban is kértem amikor a szükséges vérmennyiséget szerezték be. Nem tudom erre otthon hogyan lett volna lehetőség. Jó orvost kell keresni és bízni kell benne! Belül Neked is érezned kell mi a Te utad, melyek az esélyeid, merre kell menned, hogy a probléma megoldódjon. Hangsúlyozom, nekünk is van problémánk, de bízunk abban, hogy rendeződni fog. Neked is ezt kívánom szeretettel.