Az idő múlásával egyre inkább belefáradtam a konfliktusokba.... (beszélgetős fórum)
A sok stressz, vita, a játszmák.. Ebbe öregszik meg az ember.. Ez okozza a ráncokat. A betegségeket. Én minden veszekedés után azt érzem, hogy öregebb lettem.. 😕 Csoda, hogy nem őszültem még bele.
Teljesen egyetértek. Ez halott ügy... Az ilyen emberek csak győzni akarnak, ezen van a hangsúly. Hát akkor győzzön nyugodtan, de én nem leszek partner ebben.. Mindig ledominálni a másikat, ez számít nekik.
Biztos ismered ezt a mondást!
[link]
Ha valaki teljesen eltökélt, vaskalapos, ráadásul agresszív, azt nem tudod meggyőzni, akkor meg minek?
Én nem szállok bele fölösleges vitákba.
Ha csak a szellőjét megérzem a konfliktusoknak, megyek is, csak értelmes vitákba állok bele.
Szerintem sokaknak volt már olyan személyes tapasztalata, hogy benne voltak egy nagyon rossz hangvételű veszekedésben és már a halálba kívánták az egészet, győzni sem akartak a másik felett, csak hagyjon már végre békén..
Vagyunk akik a nehéz dolgokat választják, mert az a helyes út.
Például nagyon sokszor előfordult már, hogy ordibáltak velem, vagy leszidtak, bűntudatot keltettek bennem stb.. Vagy leordították a fejemet.. Ilyenkor az ember lefagy és nagyon nehéz jól reagálni.. Mert mi a helyes reakció, üvöltsem le én is az ő fejét? Vagy zárjam ki, ignoráljam őt? Az sem olyan egyszerű..
Szerintem a vitánál meggyőzni akarjuk inkább a másik felet, veszekedésnél meg legyőzni.
A vita az egy semleges dolog inkább, a veszekedésnél már jobban előjön a személyeskedés és a másik szidása. Ott már befigyelnek az érzelmek. Egy vitánál objektív dolgok vannak csak, de tiszteljük a másik személyét és nem legyőzni akarjuk a másikat.
Időre és (sok) tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy rá tudj érezni arra, hogy a beszélgető társad vitatkozni akar-e vagy veszekedni.
A vita és a veszekedés egymás szinonimái, tehát értelmetlen amit írsz ..
Csak mondom :D
A veszekedés két szereplős történet. Magyarul, ha az egyik fél nem vesz részt benne, el lehet venni az élét. Sajnos nem mindig voltam ennek a tudásnak a birtokosa, pedig nagyon sok dologtól megkíméltem volna magamat...
Velem csak az tud veszekedni, akinek én megengedem.
(És ilyenek egyre kevesebben vannak, hál'Istennek.)
Minden egyes csatába, amibe belementem, elvesztettem. Itt természtesen nem vitáról van szó, hanem veszekedésről. A veszekedést értem alatta. Nem ugyanaz, mint a vita.. Az agresszor sosem vitatkozni akar, hanem veszekedni.
Ez olyan enerváltan hangzik.
Értem, hogy miről írsz, csak éppen azt gondolom, hogy rossz szót használsz.
Én nem azt írtam volna a helyedben, hogy "belefáradtam", hanem inkább azt, hogy "ráuntam".
Mert feltétlenül igazad van, azt hiszem, hogy "vesztes csatákról" írsz - ha a fórumokon (helyesbítek: némelyik fórumon) zajló csatározásokra gondolsz. Fantomhősökkel, fotelhuszárokkal.
Valójában már amikor belementem ezekbe, akkor éreztem a vereség ízét.. Éreztem legbelül, hogy ez bukás. Én lemondtam arról, hogy bárkit meggyőzzek barmiről. Nem akarok senkit se meggyőzni semmiről, plusz közelharcot sem akarok vívni. Nem ér annyit ez az élet. Neki más a véleménye, rendben, ő menjen jobbra, én balra..
Lehet.
De akkor is csak később tudtad meg h vesztettél.
Ne csatázzunk a múltról.
Már amikor belementem ezekbe a csatákba, akkor vesztettem.. Ha ezt tudom biztos, hogy nem vettem volna részt felesleges, energialeszívó szájkaratékba... Micsoda időpazarlás.....
Több mint valószínű h csak a csata végén tudtad meg h ki a vesztes.
Ráadásul az agresszor a legtöbb esetben nem is győzni akar... Ha sikerült belevonni a játékaiba, vagy felbosszant, már célt ért.
További ajánlott fórumok: