Az erős, intenzív szerelem érzése el tud múlni egy házasságban élő férfi esetében egy harmadik fél iránt? (beszélgetős fórum)

Először is, sok-sok erőt és kitartást! Nagyon nehéz helyzetbe kerültetek ti is...

Mi küzdünk továbbra is... egész jól alakult az elmúlt pár hét, minden szép volt otthon. De bevallom, időközben óriási gondokkal küzdök a bizalom terén... túl kell lépnem ezen a részen, meg kell bíznom újra benne, de piszok nehéz... sajnos ebből kifolyólag volt is egy kiborulásom előtte, ami nem kellett volna, hisz ezek most abszolút nem segítenek a kapcsolatunk javításán.

Plusz ugye ott vannak még továbbra is a részéről azok az érzelmek... amik nem tudom mikor múlnak végre el... pár napja mikor kérdeztem, azt mondta, hogy nem múltak még el, de apadtak a harmadik fél iránt... lehet én vagyok túl türelmetlen, hogy abban bíztam, hogy ennyi idő alatt el tud múlni? :(

Szia. Mi újság veletek?Sajnos hasonló helyzetbe került a párkapcsolatom,és most a reményt keresem én is,hogy ebből ki lehet-e lábalni.

Élettársam beleszeretett másba a sok vitáink miatt/után...ezt is egy vita közepette ismerte be.Csók volt köztük,más állítólag nem.

Most mi is igyekszünk helyrehozni egymás közt a dolgokat,de baromi nehéz,mert hiába telt el lassan 2 hónap,még mindig vannak érzései a hölgy iránt...

Bár mi nem vagyunk házasok,de van egy közös pici gyermekünk és együtt élünk a közös lakásunkban.Nagyon szeretném megmenteni a családom,a kapcsolatom,de nagyon sokszor teljesen elhagy az erőm és a remény.:(

Biztos megköveznek itt a véleményemért, de pasiként én tudom, hogy nálam működne, bár én sosem foglalkoztam más nővel a kapcsolataim alatt.

Ha már nem bírod tovább, esetleg eljátszhatnál a gondolattal, hogy te is ismerkedsz. Nőként elég beregisztrálni egy társkeresőbe, pár képet felrakni és ömlenek az érdeklődők. Keress valakit akivel elbeszélgetsz és nem kell komolyan venni, csak könnyedén. A lényeg, hogy ez két dologra lehet jó.

1. Magadat erősíted, hogy lenne érdeklődő, jól fog esni, hogy ismerkedsz, kicsit elnyomja a rossz érzéseket.

2. Ha kiderül, hogy tényleg van aki udvarol, akkor a párodban két dolog játszódhat le.

2a. Nem érdekli és elhagy, de legalább kiderül, hogy van e benne annyi, hogy folytassátok (ezt kétlem, ha ő is rendbe szeretné hozni)

2b. Elkezdi érezni, hogy az ajtó kezd becsukódni ahová eddig kedve szerint ki-be járkálhatott. Ösztönösen beindulnak olyan érzések, amik a megtartásodat támogatják. Rájön, hogy tényleg nem akar elveszíteni.

A mentálhigiénés szakember is jó, lényeg, hogy együtt mentetek egy szakemberhez és tudtatok beszélni róla. Nem baj, ha nem mentek le rögtön terápiás mélységekbe. :)

Az tényleg rossz, hogy a munkahelyváltás nem opció. :( Valamennyire segítene, mert ha nem látják egymást, talán könnyebb lenne. Ez olyan, hogy ha nincs otthon csoki, akkor nem eszem meg. :) Na jó, nem akarom elviccelni, csak ez jutott eszembe, mert nekem a csoki a legnagyobb kísértés az életemben. A derekamon sajnos látszik is. :(

Drukkolok, hogy sínre kerüljenek a dolgok. Az a lényeg, hogy az elhatározás mindkét részről megvan, hogy együtt akartok maradni. Ha a másik nő is a családja mellett dönt(ött), akkor nem hiszem, hogy bekövetkezik a legrosszabb. Végleg elveszíteni nem tudjátok egymást, mert vannak gyerekek. Ők örökre összekötnek titeket, bármi történjék is. De a bizalmat nehéz helyreállítani és ahhoz türelmet és kitartást kívánok nektek.

Amúgy voltunk már közösen tanácsadáson, mentálhigiénés szakembernél (nagyon nehéz a városban ahol élünk konkrétan párkapcsolati terapeutát találni). Azután az alkalom után úgy vettem észre, és férjem is mondta, hogy kicsit pozitívabban kezdte látni a dolgokat. De borzasztó hullámvasút amin vagyunk.

Nyíltan beszélünk a dolgokról most már. Egyik nap látom rajta, hogy jobb a kedve, és ő is úgy nyilatkozik, hogy pozitívabb, más napokon meg érezhető, hogy nincs jól, hogy a kedve is rossz, és nincs itt teljesen...

Talán, és ebben bízom, ahogy telik az idő, ezen a hullámvasúton egyre több lesz a fent mint a lent.... :(

És igen, én is így gondolom, hogy amellett, hogy én még mindig tényleg nagyon szeretem, emellett itt van a családunk (2 kicsit és érzékeny gyerekkel), és minden amit közösen elértünk, felépítettünk.

Ami nagyon zavar, hogy most is napi szinten találkoznak és beszélnek, hisz egy helyen dolgoznak... de sajnos a felmondás, másik munkahely nem opció. :(

Plusz ő azt állítja, hogy az nem oldaná meg igazából a problémát...

Az biztos, h ez az időszak életem egyik legnagyobb próbatétele, és csak reménykedni tudok abban, hogy pozitívan végződik számunkra...én próbálok higgadt és türelmes maradni.

Az lenne a furcsa, ha jókedved lenne, ha úgy élnéd tovább az életedet, mintha mi sem történt volna. Felborult az eddigi egyensúly, törékennyé vált a bizalom. Ez egy gyászfolyamat még akkor is, ha senki sem halt meg. Veszteségélmény. Tényleg nagyon jó lenne, ha beszélnél egy terapeutával / pszichológussal. Tudom, drága, meg időigényes, de nagy nyomás nehezedik rád / rátok és hosszú az út. Segít rendet rakni önmagadban és erőt gyűjteni.

Szerintem azok beszélnek könnyedén arról, hogy hagyd ott a francba, akik még nem álltak ott 10 év után, gyerekekkel, ebben a helyzetben. Kibicnek semmi sem drága. Vagy akik csak egy kifogásra vártak, hogy végre otthagyják a másikat.

Ha mind a ketten azt akarjátok, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, akkor miért kellene otthagyni? Ha mind a ketten esélyt akartok adni magatoknak, akkor ez a ti utatok. Nem akarom elbagatellizálni, ami történt, de azért vannak fokozatok. Volt egy szomszédnőm, akinek a férje 3 éve volt egy komoly testi-lelki kapcsolatban egy másik nővel, amikor kiderült. Konkrétan azt csinálta, hogy munka után a másik nőhöz ment haza, ott vacsorázott, majd utána hazament a családjához a "hosszú munkanap" után. Mivel személyi edző volt, nem volt fix munkaideje,egy csomó hétvégén is "oktatott" vagy "túrákat szervezett", de persze közben a másik nővel volt. Gyakorlatilag két "felesége" volt. És még ő sem akarta ott hagyni a feleségét. Amikor kiderült, szakított a másik nővel. A feleség beadta a válópert. A férj nem volt hajlandó elköltözni, ragaszkodott a családjához, míg végül a feleség belement, hogy maradjon, ( a gyerek miatt) de a válást végigvitte. Azt mondta, hogy megsértették a feleség szerepében és a jövőben nyitva akarja hagyni az ajtót, hogy akkor rúgja ki az exférjet, amikor akarja.Egy férjet nehezebb kitenni, mint egy barátot. De azért adott a pasinak egy esélyt. Azt nem tudom, hogy mi lett velük, mert később elköltöztek, és ennek már vagy 10 éve.

Nagyon köszönöm. Próbálok bizakodó lenni, de egyszerűen nem tehetek róla, néha nagyon borús gondolatok környékeznek meg mindeközben... igyekszem erős maradni, és nem a legrosszabbra gondolni. Embert próbáló időszak ez.

Körülnéztem több fórumon és elolvastam azokat, akik hasonló szituációban voltak... annyian mondják és olyan könnyedséggel, hogy hagyjam ott a francba stb., nem érdemli meg h emiatt gyötrődjön a másik fél stb ... de hogy is tehetném meg, hogy ilyen könnyen lemondjak mindenről. :(

Minden szerelem elmúlik egyszer...

Lásd, az irántad lévő is elmúlt nála 🙃

Szerintem addig nagyon tudja idealizálni a 3. felet, amíg nem kapja meg egy időre és nem tapasztalja meg az árnyoldalát is. Biztos, hogy a szebbik oldalt mutatják egymás felé abban a rohadt nagy egyetértésben.

Sajnos nagyon is tehet róla, hogy belezúgott. Ha nem kereste volna, nem álmodozott volna róla, nem esett volna szerelembe vele.

Azért ez nem olyan bonyolult, bárki is állítja az ellenkezőjét. Azzal esünk szerelembe, akivel keressük a kontaktot, flörtölünk, akiről “úgy” álmodozunk, átlépjük a határt.

Nekem is van egy állati jó pasi kollégám. Mégsem érzek az ég világon semmit iránta.

Az a fajta lángolás, ami a szerelem elején van, nem is tud megmaradni. Meg is bolondulnánk, ha az egész életünket lázban égve kellene töltenünk és úgy, hogy egy emberen kívül alig bírunk másra gondolni. Jól néznénk ki! :) Az a jó, ha a lángolás elmúltával nem az üresség marad, hanem a kölcsönös, elmélyült szeretet. Amikor a rózsaszín szemüveg nélkül is szeretjük a másikat.

Lehet, hogy érdemes lenne különköltözni 2-3 hónapra és utána leülni megbeszélni, hogy mi van.

Sztem ne hidd el, hogy nem volt testi kapcsolat közöttük. Azt mondja amit hallani akarsz.

Ezt soha nem fogod elfelejteni neki, hidd el. Ha még hajlandó is lenne elhagyni a nőt.

Soha nem lesz olyan már, mint régen.

Mindig azon gondolkozom, hogy mikor annak idején elkezdtük a kapcsolatunkat, nagy szerelem volt mindkettőnk részéről. Az a tipikus pillangók röpködnek mindkettőnk gyomrában érzés volt, nem bírtunk külön tölteni időt... aztán eltelt 1 év,csillapodott ez az intenzív érzés, de még szerelemként definiáltam pár évig. Aztán lassan ez lecsendesedett egy ilyen kölcsönös tiszteletté, szeretetté.

Mikor megkérdezem tőle, hogy mit érez irántam, mindig azt mondja, hogy szeretetteljes érzései vannak felém, szeret mint feleségét, szeret, mint társát. Fizikailag vonzódik még, mert az intim kapcsolat meg van továbbra is, sőt, amióta ez a helyzet kialakult, azóta az intimitás (szexuális élet) aktívabb is lett köztünk, plusz minőségileg is jobb lett.

Viszont az az intenzív lángoló szerelem most nem felém irányul, hanem a másik nő felé, és őszintén, nem is tudom, h ezt az érzést vissza lehet e hozni egy ilyen több mint 10 éves kapcsolatba mint a miénk.... Úgy érzem, h ez az új fajta szerelem érzése most halványítja, háttérbe szorítja a felém irányuló érzéseit is....

A kérdés az, h a családi összetartás a gyermekeinkkel és az a fajta szeretet részéről elegendő lehet-e ahhoz, h megbírkózzunk ezzel a nagyon nehéz helyzettel most... :(

Alnisa:

Soha nem volt az a típusú ember a férjem, aki rögtön meg akart volna dönteni minden szembe jövő nőt... ezért nem hiszem, hogy "csak" ennyiről lenne szó. Ó bárcsak annyiról lenne csupán szó, h egyszer megkívánja és kész vége... de sajnos nem. Saját maga vallotta be, hogy teljesen beleszeretett, méghozzá a belső értékei, a személyisége miatt. Ez így keményebb dió.

Csak bízni tudok abban, hogy ez az érzés idővel halványul, majd elmúlik, és fel tudja mellette építeni újra irántam a hasonló érzéseket. Elmondása szerint szeret engem, mint feleségét, gyermekei anyját, társát... kérdés, hogy ez elég-e, és elég erősek-e irányomba ezek az érzései. Minden egyes nap egy küzdelem, gyomorgörccsel fekszem és kelek, nem akarom elveszíteni, amit közösen felépítettünk, az életünket. Plusz a én most is bátran kijelentem, hogy nagyon szeretem őt.

A mi kapcsolatunk is nagy szerelemből indult annak idején, sok évvel ezelőtt. És sajnos most ide jutottunk. De helyre akarom hozni és remélem ő is komolyan gondolja amikor azt mondja, hogy ő is.