Az apák szerepe a gyermeknevelésben (beszélgetős fórum)

Mind szép és jó.

A "bekapcsolni" szónak van egy kis kellemetlen mellékzöngéje számomra.

Az apának megvan/meglehet az elképzelése arról, hogy mit akar, és mit volna helyes tennie. Nem egy passzív alkatrész, amit az anya szándékai szerint áthangol és ki-be kapcsol.

Tényleg jó hogy sok olyan férfi van ki segít otthon.

Az én férjem is olyan igaz nekünk már 7 éves a gyerek de azt mondhatom,hogy a terhességem elejétől egész mostanáig mindenbe segít.MINDENBE.

Jobban főz mint én de nem bánom.A gyerek pici korába is mindig segített, pelenkázni ,fürdetni üvegből etetni ,altatni,éjszakai felvigyázás stb.

Később is a bölcsibe hozta vitte ha kellett.Most is az oviba van néptánc bemutatón én meg betegen ülök itthon.szóval mindenbe számíthatok rá.

Hű hát az én párom mikor megszültem itthon mindent megcsinált mosott,takarított,mosogatott,hazajöttünk is sokat segített.Mára már csak ha megkérem,duzzogva!

A lányra vigyáz ha kell,játszik vele,elaltatja.

De etetni,fürdetni,pelenkázni én szoktam 1-2kivétellel.

így van!!!

Mindig büszke volt hogy neki milyen szép fia van... stb én meg mondtam neki a negatív dolgok is a gyerekkel jár nem csak a jó!

Tetszett a cikk és örülök neki, hogy ilyen sok pozitív hozzászólást olvastam, mert nekem mindig azt mondják az ismerőseim, hogy ritka az olyan férj, apa, aki annyit segít mint a párom

De itt is bebizonyosodik, hogy annyira nem ritka.

Az én párom már a terhességem alatt is nagyon sokat segített, bár sosem hagytam el magam, azért jó érzés volt, hogy tudtam, rá számíthatok.

Amióta megszületett a kisfiúnk, azóta ő fürdeti(most lesz 10 hónapos) én talán 3-szor ha megfürdettem, mert ő nem volt itthon.

Ha nem dolgozik és itthon van akkor mindig ő rakja tisztába(90%-ban) akár mi is van a pelusban:D

Ha itthon van ebédidőben akkor ő adja neki az ebédet...

Volt hogy el kellett mennem egész napra és nagyon jól elvoltak hála az égnek.

Sokszor elmennek ketten sétálni délutánonkén vagy hétvégeken, hogy tudjam itthon csinálni a dolgomat és hogy egy kicsit kikapcsoljak én is, és ők is legyenek együtt:)

Szóval azt hiszem megtaláltam a tökéletes Apát:):)

Nála jobbat nem is kívánhatnék:)

"Legelőször is, ismerd meg apát, vagy ha férfiak vagytok, magatokat, hogy hogyan is álltok/állnak ezzel a kérdéssel. Van aki, neveltetése, személyisége, beállítódása okán el sem tudja képzelni, hogy ilyen nőies dolgokat csináljon, hát nem vagyok én nő!... ha több ideje van, és nem tiltja a férfiassága, vagy neveltetése, akkor nyugodtan bízz rá dolgokat!"

ha tiltja a férfiassága ill. a neveltetése, esetleg nem olyan "személyiség" akkor soha nem kell pelenkáznia vagy elhoznia az óvodából a gyereket??? és ha az én nőiességem ill. neveltetésem, a személyiségemről már nem is beszélve, tiltja, akkor a gyerek kakás marad ill. ottfelejtődik az óvodában?

:) akinek ILYEN tanácsok kellenek - már rég elszúrta...

Úgy látszik, egy szavam se lehet :)

Nálunk a pelenkázásnál sosem volt gond. Sőt, nagyon szépen, precízen cserélt mindig pelust, igaz, azért, ha kakás, akkor nem szívesen, de ha valamiért nem érek rá, akkor természetesen megcsinálja mindenféle öklendezés, meg plusz műsor nélkül.

Ami nálunk gázosabb, az az etetés. Na, azt nagyon nem bírta sose, amikor folyik ki a gyerek szájából az étel, meg amikor maszatol :)

De, ha kellett azért természetesen megetette. Csak annyi, hogy egyelőre még mindig nem nagyon bír egyszerre enni a kicsivel, mert azt mondja, hogy elmegy az étvágya attól, ahogy a kajában turkál, meg olykor még mellécsöpög stb.

És simán, bármikor egyedül tudom őket hagyni. Akkor is egyedül tudtam hagyni a kicsivel, amikor még csak pár hónapos volt. Sőt, az tűnik fel még a mai napig is, hogy amikor csak ők ketten vannak, többnyire könnyebben megy minden, kevesebb a hiszti stb., amikor én itthon vagyok, akkor már többet "trükközik" a fiam, mert tudja, hogy nálam lehet, de Apa egy kicsit szigorúbb.

De sokat játszanak is együtt, és nem csak most, amikor már lehet autózni, meg vonatozni, hanem akkor is eljátszogatott Vele, amikor még járni sem tudott.

Sőt: mi a kisfiam 8 hónapos kora óta "okosbabázunk" is, és abban is segített a férjem, amikor tudott.

Sőt, amikor tavaly két hétig a kórházban voltam, nagyszerűen ellátta egyedül a kisfiunkat + csinálta a házimunka nagy részét... egyet nem: nem hajtogatta össze a tiszta ruhákat ;)

Úgyhogy, amire a kórházból hazajöttem, ugyan csillogott-villogott a ház (még jobban, mintha én lettem volna itthon...), és üres volt a szennyestartó, ám a fotelekben gyűrötten tornyosultak a tiszta ruhák :D))))

Azért mégis nagyon örültem, hogy csak annyi dolgom volt, hogy azoknak a sorsát elintézzem :)

Amúgy meg, ha megkérem elmosogat (nem szívesen ugyan, de megteszi, ha kérem), felporszívóz, felmos, összepakol, port töröl, kisúrolja a kádat, a mosdót, kitakarítja a WC-t, kimos, és kitereget, ablakot pucol... Újabban már össze is hajtogatja a ruhákat, ha kérem (megmutattam Neki, hogyan szeretném, hogy hajtogassa...). Főzni ugyan nem szokott, de ezt egyáltalán nem bánom :)

Persze, ezeket mind csak akkor csinálja, ha kérem. Szóval csak úgy magától azért nem nagyon szokott eszébe jutni, hogy valami házimunkát csináljon...

Ezzel nagyon egyet tudok érteni, hogy: "néma gyereknek...", sajnos én is nagyon sokáig nem fogtam ezt fel, hanem csak háborogtam, hogy mindent egyedül kell csinálnom... most már többnyire eszembe jut, hogy háborgás helyett inkább kérjek, és próbáljak meg nem tudomást venni a fintorgásokról, és grimaszokról, amikor azt mondja: "rendben, megcsinálom, ha nagyon akarod" :D))))

Egészébe véve, végül is tényleg egy szavam se lehet ;)

Az én párom is:)

Ha van cucc a pelusba még a szobából is kimegy:)

Jó persze ha rákényszerül megcsinálja,de amúgy nem

[link]

szándék a fontos:)

Én ezzel a cikkel egyetértek,és gratula érte! :)

Nekem a párom mikor pici volt a gyerek akkor ő is úgy állt a dolgokhoz,hogy törékeny és nem fogja meg,de mikor már hazakerültünk akkor bátrabb volt..és sosem szóltam én sem rá,hogy azt nem úgy kell,vagy rosszul csinálod,hanem hagytam kibontakozni,de kérte is,hogy maradjak ott,hogy jól csinálja e,és ha nem akkor segítsek,de mondtam neki,hogy ez egyértelmű! :)..Jó a pelust ő is elég későn cserélte,de nem erőltettem,hogy már pedig szedd ki,hanem mikor eljön az ideje! Mondjuk se most és kicsinek sem lehetett azt csinálni,hogy kettesben hagyni őket,mert ha én nekem volt egy kis dolgom,akkor mikor kiléptem otthonról ő már szólt az anyjának és hát az meg átment...ezzel nem is lett volna baj,mert ha kell neki egy kis biztonság akkor legyen,csak sokszor volt az,hogy míg anyósom a gyerekkel volt,mert áthívta,hogy legyen még ott valaki,és az anyósom látta el a gyereket,ő addig a számítógépnél volt,meg tévézett,és ha sírt a gyerek valami baja volt egyből lepasszolta..erre kicsit később jöttem rá,mert sokszor azért gyanús volt,hogy ketten hagytam őket otthon,és kicsivel később mire hazaértem addigra már nem csak ők voltak,és láttam,hogy ő mit csinál,és az anyósom meg a gyerekkel! Később már inkább őt küldtem boltba is,mert jobb ha én maradok otthon a gyerekkel,mert én tudok a gyerekkel mit kezdeni,ha már ő nem! De ez most is így van,pedig már lassan négy éves lesz a gyermekünk,és a mai napig nem marad úgy vele kettesbe,mert nem tud vele mit kezdeni! Hát nekem ez szomorú,meg már lehet egy kicsit türelmetlen is vagyok vele ( a férjemmel ),mert már elég nagy ahhoz a gyerek,hogy megmondja mit akar és akkor tudja,csak sokszor olyan mind ha nem érdekelné! De amúgy elég sok mindent megcsinál..elmosogat,megfőz mikor itthon van hétvégén akár (mert kamionozik),felporszivóz,gondol egyet akkor berak mosást és be is indítja a gépet..stb. Ezzel lehet ő azt mutatja,hogy ő ehhez ért,és szívesen megcsinálja,ha kell...! Vagy én nem is tudom! De azért mikor itthon van,néha a gyerekkel való segítségbe is besegíthetne..de akárhányszor mondom neki,hogy segítsen egy kicsit,akkor az a válasza,hogy egész nap itthon vagyok mibe fáradok el..hát ezt régen is mondta...ezért próbálom sokszor azt,hogy ketten hagyom őket,hogy lássa,hogy nem annyira könnyű ezt csinálni,és igen is ellehet fáradni benne..de ezért nem is fogja megtudni,hogy milyen is ez,mert mindig hív segítséget,hogy levegye a "terhet" a válláról..és így persze,hogy könnyű!

Elég türelmes vagyok azért...de a lényeg az,hogy a gyerekkel lehetek,és nekem nem okoz soha-soha gondot! :)

Üdv: Ancsa :)

Szia!

Az én férjem mindig azt monda hogy "nagyon siess haza!" persze én nem siettem:)

Volt hogy pelus csere volt és tele kakával.na hát azt látni kellett volna!!!!Fürdésre ér haza ott játszik vele.Az öltöztetés az az én feladatom.ha itthon van sokat segít.Mikor megszültem akkor olyan édes volt.Mosogatott,mosott és minden házi munkát ő csinált.

Nekem 4 hetes lányom van. Minket elhagyott a terhességem korai szakaszába a vér szerinti apja.

11 hetesen megismerkedtem a jelenlegi párommal. 12 hetes ultrahangra már elkísért engem. A szülésnél is bent volt. Most, hogy itthon vagyunk 3 hete mindenbe segít. Ő főz, néha elmosogat. Munka után ő eteti a lányunkat, a fürdetésnél is mindig jelen van, utána ő öltözteti. Eleinte gondot jelentett neki a body, de mindig kihangsúlyoztam, hogy ha nem megy segítek neki. Ilyen volt az első fürdetése. Akkor is ott voltam, hogy ha kell tudjak segíteni, de megoldotta. Mindig azt hajtogatta a terhességem alatt, hogy addig nem nyúl hozzá, amíg Lizácska ilyen pici és törékeny. Mára már tornáztatja is. Ő megy gyógyszertárba. Néha ő vesz nekem intim betétet. Nagyon házias és rettentően jó apa.

Hozzátenném, hogy 26 éves és eléggé kicsapongó életet élt. Állandó bulik, rengeteg egy éjszakás kaland, alkohol minden mennyiségben a haverokkal, akikkel állandóan lógott. Na de jöttünk mi és minden megváltozott.

Szóval tényleg vannak kivételek. Semmit nem szabad erőltetni rájuk, de ha valamibe szeretnének segíteni nem szabad ellenkezni. Mi nők egyébként is aggódó szemmel nézzük, ahogy a párunk ügyeskedik, ha kell akkor meg segítünk nekik. Persze én sem egyből letámadom, hogy hagyjad majd én megcsinálom, hanem rákérdezek.

Ja, de a pelushoz még nem nyúl :)