Az anyósom nem hajlandó felkelni az ágyból! (beszélgetős fórum)

Az hogy ez nem jó most jutott az eszedbe?

Mi az hogy mama nem megy el kontrollra?

Ezen változtatni nem fogsz tudni, rá hagytátok, eddig is az ő akarata érvényesült. Gondolod ma alszik egyet és holnap tornázni akar?

Nagyon sajnálom, főleg azt,hogy előtte nem beszéltétek meg a mamával férjeddel is,hogy mi fog történni.

Ennyi idősen, főleg "bezárva" már azzal is kell számolni, hogy kezd elbutulni. Demencia első jelei között van, hogy kellemetlen lesz a személyisége, ellenkezik, nem hallgat rátok, direkt bosszantásra játszik.

Mi anyóssal éltük ezt meg, annyi szerencsénk volt hogy nála mivel korábban főnővér volt a régi beidegződések alapján az orvos szava szent szabály még élt, így amikor már nem bírtunk vele akkor szerveztünk orvos találkozót és akkor egy darabig (ahogy idősödött, romlott az állapota egyre rövidebb ideig) nyugi volt.

Ha tényleg demencia kezdődik ott a józan ésszel, zsarolásal nem mentek semmire, meg kell találni nála azt a pontot, momentumot, amin keresztül még lehet rá hatni. Kitartást tudok csak kívánni, irtó nehéz helyzetben vagytok.

A megoldás, hogy ne ugráljátok körbe. Tegyetek a közelébe 1 kancsó vizet, ha szomjas keljen fel. Ne pelenkázzátok, majd ha csípi rájön, hogy jobb neki, ha kimegy.

Annál rosszabb már nem lehet, mint amit leírtál és még te, ti is rámehettek...

Évekig eltarthat a terrorja, úgyhogy valaki lépjen. A férjednek, ha nem tetszik álljon be helyetted. Talán akkor ő is megérti, hogy szigorúnak kell lennetek.

Ha nem kel fel, akkor tényleg úgy marad, mert elsorvadnak az izmai, legyengül. Aztán ha akarna, se tudna járni. Erőszakkal elhordani rehabilitációra, vagy hívni hozzá tornáztatót, aki lábra állítja.

Kollégám anyukája 80+ éves, 6 hét ágynyugalom után (nem volt műthető) ugyanezzel járókerettel elindult. 1 hónappal később már szaladt volna a kertbe kapálni, ha hagyják.

Nagymamám Harkányban volt rehabilitáción. Oda vitték a műtét utáni 1 hetes kórházi tartózkodás után. Hazaküldték Harkányból kb. 2 hét után, mert nem csinálta a feladatokat.

Otthonra kapott gyógytornászt, kijárt hozzá többször egy héten. Azt is elzavarta a mamám, azzal sem csinált semmit.

A műtét után rögtön kellett volna a néninek rehabra mennie már. Lehet, hogy hazaküldték, mert nem csinálta ő sem, amit kell.

Keress egy olyan helyet, ahol van rehabilitáció. Nem tudom, hogy merre lakik a mama, de Uzsokiban is van, Visegrádon is, stb.

Kérj időpontot, hogy mikor mehet a maga hosszú rehabilitációra, mert nem tud menni, fájdalmai vannak, stb.

3-4 hetes szokott egy ilyen lenni. Hivatkozzatok a műtétre.

A mamának pedig meg kell mondani, hogy elintéztetek egy ilyet, mert úgy tűnik, hogy még szüksége van sok tornára, stb. és ott profik fogják kezelni.

De ezt úgy is elmondhatod, hogy ha nem kel fel, nem járkál, nem megy ki wc-re, stb., akkor be kell feküdnie rehabilitációra, ahol segítenek neki.

Hátha összeszedi magát, mert megijed...

Tudom, hogy csúnya, de...

Anyósomat, 70 körül műtötték meg és ő a műtét után 2 héttel, simán átsétált hozzám (15 perc séta) és olyan sebességgel törölte le a lábát, amit én se tudtam volna megcsinálni kb. 28 évesen, és ugye egyedül lakott, így ellátta magát.

Nem lesz jó vége, ha nem áll fel és nem sétál. De valószínűleg sokkot kapott, csak ti nem látjátok rajta. Majd jöhet a keringés leállás, a felfekvések és a szepszis.

Nagymamám 95 évesen esett el, nem combnyak, de csípőtörése lett. Megműtötték, jól sikerült. Fel is állt, pár lépést tett is segítséggel az elején. De mégsem volt hajlandó csinálni a gyógytornász utasításait, egész nap ágyban feküdt, pelenkáztatta magát. Közben jó kedve volt és jó étvágya is, erősnek tűnt. A fekvéstől romlott a keringése, elkezdett üszkösödni egy lábujja, majd az egész lába. A szepszis vitte el. 3 hónap alatt zajlott le mindez 2 éve.

Tény, hogy még Covid miatt nem lehetett látogatni és ő süket is volt, levelet írt anyu neki, ennyi volt a kommunikáció, meg amit az ápolók mondtak. Nem lehetett bemenni, csak csomagot küldhettünk be 2-3 naponta. Lehet, hogy nem is tudta, mi történi vele pontosan. Otthon csomó hülye történetet mesélt, hogy őt Bp-re vitték (Pécsről...) meg megverték, meg ellopták a dolgait. Nem volt igaz.

Valószínűleg sokkolódott a szervezete. Csak mi nem tudtuk. Hiába hívtunk mentőt, bevitték, pár óra múlva hazahozták. Rá volt írva a papírjára, hogy lássa érsebész. Nem volt hajlandó kijönni a háziorvos, beutalót sem volt hajlandó írni és az érsebészet nem fogadta. Utolsó héten jött a háziorvos. Akkor olyan fájdalmai voltak, hogy morfium tapaszt kapott. Aztán pár nap kóma és elment. 😥

Hol könyörögtünk neki, hol bíztattuk, hol veszekedtünk vele, hogy jöjjön, álljon fel, csak pár lépést! De nem. Lelkifurim van, bár azóta sem tudom, hogy akkor mit tehettünk volna még.

Mifelénk nem megy házhoz gyógytornász, csak beutalót lehet kérni tornára. De a fekvő ugye nem tud bejárni. Nehéz ügy.

A torna viszont már az én koromban (69.-ben vagyok) rendkívül fontos az aktív életvitelem mellett is, mert könnyen jönnek a merevségek, és már látványosan veszítek így is az izomzatomból. Számomra ez ijesztő, és nem feltétlen a kinézet miatt. Tisztában vagyok vele mennyire fontos az izomzat a szervek jó működéséhez is. Aki nem mozog a képességeinek megfelelően, az halálra ítéli saját magát.

Attól hogy néhány napja meghúzódott a derekam és korlátozottabb lett a mozgásom, már ettől is kétségbe vagyok esve. Én nagyon ragaszkodom az egészségemhez, amíg élek szeretném megtartani a mozgásképességemet is.

Talán beszélnék,,de lehet hogy erre nincs kapacitása ma egy házorvosnak,,szóval kihívnám a háziorvost,,talán ő hathatósabban tudná elmagyarázni a mamának hogy miért kell felkelni ha egyébként tud.

Ha mentálisan elszállt akkor nehezebb a dolog.

A férjednek viszont könnyen elmagyarázhatod(nyugodtan) mi lesz a fekvés vége,,ha képes felfogni belátja.

Igen. valahogy az ő tűrési határán belül el lehetne neki magyarázni hogy a mozgás, maga az élet. Aki nem mozog, teljesen leépül az izomzata, és vannak tornák, melyeket fekvő betegek is tudnak végezni mielőtt lábra állnak. Lábakra, karokra, hasizomra vannak erősítő gyakorlatok. megmondanám azt is neki hogy aki túl sokat fekszik felfekvéses lesz, és az kegyetlen fájdalommal jár. csak nem akarhatja ezt magának. Lehet íratni gurulós járókeretet, ami annyira praktikus, hogy lépés közben rá lehet támaszkodni, így a csípő, a lábak nagyban tehermentesítve vannak.

Tehát ha nem kel fel, legalább tornáztatni kéne, vannak erre jó youtube videók is. Pl. hanyatt fekve váltott lábbal kerékpározás a levegőben, aztán a többi. Megértetném valahogy vele, hogy az elfekvés maga a halál.

Nehéz kérdés. Sajnos nagyon sokan (fiatalabbak is) elhagyják magukat, mert belekényelmesednek abba hogy kiszolgálják őket. Gyanítom ha felhoznád neki, hogy végre ideje lenne felkelni, mobilizálódni, akkor te lennél a szemét aki nincs tekintettel a szegény, szerencsétlen elesett idős nőre és hálátlan vagy stb. stb. Tapasztalatból mondom, nagymamám ennek a mestere volt, amíg élt. Egy sima sérvműtét után is hónapokig ki kellett szolgálnunk, a rabszolgái voltunk - viszont ellenkezni nem mertünk, mert lelki terror lett a vége. :/

Az orvosok nem mondták, hogy végre mozognia kéne? Ilyen műtét után általában van rehabilitáció és arra ösztönzik a betegeket, hogy minél gyorsabban "talpra álljanak".