Apák akiknek a gyermekük, csak hír! (beszélgetős fórum)

Hogy olvastad Te ezt a naplót?

Kerestem a neten, nincs közzétéve ilyen napló.

Elolvastam. Ezzel mi a célod? Mit szeretnél?

Biztosan nem látunk rá a dolgokra úgy, mint ti, akik résztvevői vagytok a történetnek.

Abból az egyetlenegy mondatból, amit a topikindítóban leírtál, az derül ki, hogy exnejed eltilt Téged a gyermekedtől (+ két másik expartnerét szintén az ő gyermekeiktől). 3 apától 3 gyermek? Szép... De távol álljon tőlem az ítélgetés. Főleg úgy, hogy az érem mindkét oldalát ismerni kellene.

Volt feleséged naplórészletéből pedig az derül ki, hogy sajnáltatja magát, végtelenül magányos társ nélkül, kimerült és elfáradt a gyermeknevelésben (munkában, háztartásban - gondolom én) - mit kéne tennie? El kellene engednie a gyermekeit - kit-kit a saját apjához mondjuk minden 2. hétvégére? Biztosan jogotok van együtt lenni a gyermekeitekkel, nem tudom, mik történtek, hogy végül így alakult, hogy nem találkozhattok. Ez Neked, a gyermeknek is jó lenne - tételezzük fel -, de az exnejeden nem segítene. Attól nem jönne rendbe az élete, ha elengedné a gyermekeit az apjukhoz... NA, mindegy. Biztosan szövevényes az úgy, minden mindennel összefügg - és persze az éremnek két oldala van...

A volt feleségem naplója, aki nem engedi látni sem a gyermekem, s a másik két apának sem:

Nekünk nincs apukánk! 2009-06-18 20:05

Ma elég volt a bánatból a keserűségből.Gondoltam elmegyünk a gyerekekkel valahova.Olyan komikus aki ránk nézett az biztosan egy átlagos családnak gondolt.És nem mert,hol van apu!Mi ezt a szót csak hírből ismerjük.Mi úgy vagyunk egy család,hogy csak anya van.Fáradt vagyok és kimerült szeretetre éhes.Ültem hát a víz partján és figyeltem az embereket,családokat.Irigy voltam mert nekem nincs kivel megosztani a próblémám nincs kihez oda bújni és az én gyerekeim senkinek nem mondják,hogy apa.Minket csak úgy faképnél hagytak.Sajnáltam magunkat sajnáltam magamat és iszonyúan sajnáltam a gyerekeimet.Olyan jó lenne a telefonért nyúlni és azt mondani "igen szivem mindjárt othon vagyunk"de minket senki nem vár othon.Mi senkinek nem hiányzunk.Fájdalommal össze pakolok nézem és nézem a gyerekeimet és azon gondolkodom,hogy fogom őket egyedűl felnevelni.Mit és hogyan kéne tennem?

Rég csinálom ezt.De nagyon el vagyok fáradva és tele félelemmel a szivembe haza indulok.Nem kell sietni hisz minket senki nem vár..............