Anyukák! Apuka hány percet foglalkozik naponta egyedül kb közös babátokkal? (beszélgetős fórum)
Akkor félreértettelek, bocsi! Azt hittem úgy értetted hogy semmi értelme annak hogy apuka foglalkozzon a picivel. De azért itt egy 1éves babáról szólt a kérdés akivel azért lehet már foglalkozni szerintem anyukától függetlenül is. Bár ehhez saját tapasztalatot nem tudok mondani de mivel szopizáshoz annyira már nem kell kötni a programot, mert eszik már a gyerek, apuka elviheti pl játszótérre vagy játszhat vele otthon. Tudom hogy nem ez volt a kérdés, csak azért írtam az elsőt, hogy nincs olyan, hogy "nem tud mit csinálni vele" az apuka, csak akarni kell(ene).
Én is ezt mondom...tutujgatja naponta x ideig,ez "előfutára" a késöbbi együtt focizásnak akár vagy bármi másnak. A nem muszájjal azt mondtam,hogy egy bébinek nincs akkora szügsége egy férfira az első pár hetében,hónapjában mint az anyjára persze ha muszáj akkor ugyanúgy ellátja egy apa is ,de ha(!) nem muszáj akkor minek? Akkor elég az a napi tizen,huszonperc "tutujgatás" apának is babának és anyának is. Mert igen ő is szeretetből teszi ahogy az anyák is szeretetből no meg persze ösztönből teszik azt.
Mi az hogy "ha nem muszáj akkor minek"? Egy gyerek ugyanúgy igényli az apukáját is mint az anyját, attól hogy pici. "megcsinàlni" sem muszàj, akkor azt is csinálja egyedül anyuka? Ilyen alapon megszülöm a gyereket aztán majd csengetek apukának ha már mehetnek együtt focizni?? Ez a tutujgatás ebben a korban ugyanaz minthogy később majd elmegy vele labdázni vagy bármi. A gyerek élete nem 3-4 éves korában kezdődik. Ez nem azon múlik hogy muszáj vagy nem muszáj, ha szereti a gyereket akkor igénye van rá hogy foglalkozzon vele szerintem. Az anyuka is azon kívül hogy ellátja az igényeit a picinek mit csinál? Tutujgatja, hogy a te szavaiddal éljek, ezekszerint ezt neki muszáj csinálni? Nem azért beszél hozzá, ringatja, simogatja stb mert szereti?
Igen ez a tutujgatás :) Ami jó meg édes és szép,de ettől többet egy pár hetes,hónapos bébivel nem nagyon kell egy apának :))) Más ha valami miatt muszáj az apának. Persze,hogy képes rá és akkor tudna is vele mit kezdeni,de ha nem muszáj akkor minek? Jobb neki az anya.
3,5 hónapos a kisfiunk, párom napi 13órát dolgozik heti 4-5 nap minimum, de mielőtt elmegy dolgozni, ha többet nem is de 15-20percet foglalkozik a picivel, sőt ha éjjel ébren van a Törpi, akkor is "beszélgetnek" egy kicsit. Ha szabadnapos, akkor én szinte csak azért kellek hogy megetessem... Törpike meghallja apa hangját és már mosolyog, még a szopizást képes abbahagyni miatta annyira szereti. Mikor hazaér a párom rögtön megy a kiságyhoz puszit adni a picinek, sőt éjjel mindig felriad ha pl. tüsszent a kisfia,és nézi hogy jól van-e. Mindezt úgy, hogy mikor megismertük egymást aztmondta hogy soha nem akar gyereket, nem szereti őket. Persze a babavállalás közös döntés volt :-) Nem igaz hogy egy pici babával nem tud mit kezdeni egy férfi... Csak akarni kell.
Latod legalabb abban szerencsem van hogy jo szakmakat valasztottunk. A ferjeme is keresett (o szakmunkas lesz) en meg szuleszno leszek. Arra is mindig szukseg lesz. Epp ma mondta a mentorom hogy mennyit keres egy szombati napon ha behivjak helyettesiteni, kb a magyarorszagi havi minimalber amit kap egy muszakra. Azt hittem nem jol hallok. Gazdagok sosem leszunk de talan lesz egy szep hazunk meg el tudunk menni nyaralni néha. Nekem mar ennyi eleg lenne :-)
Ezzel teljesen tudok azonosulni, mi is így voltunk. Én nem bántam meg, hogy színvonalasan befejeztem az egyetemet. Ma se bánom, bár nálunk a szakmámat tette a leginkább tönkre a válság.
Viszont a férjem nekem se mondta soha, hogy baj, hogy én még csak tanulok. Büszke volt rá, és nagyon jól látta, hogy ez jóval több, mint egy sima 8 órás állás.
Mi azóta se élünk sajna sokkal normálisabban, de sajna ez nem úgy megy, hogy ha én le akarok venni a férjem válláról, akkor neki kevesebb munkája lesz. Neki akkor is 12-14 órát kell bent lennie a munkahelyén, ha én dolgozok 4-6-8 órában, és akkor is, ha nem..
Ettől függetlenül fogok neki segíteni, elmegyek mellé segédnek szart lapátolni. De ezzel igazából csak annyi történik, hogy én is kevesebbet leszek a gyerekekkel..
Lehet itt okoskodni, hogy ez rossz a családnak. Egyébként tényleg rossz. Hogyne lenne.
Csakhogy nemigen van az átlag, tudásból, munkából élni akaró embernek más választása. Először tanulni, sokat, alaposan, utána meg dolgozni. Az meg általában nem a négy órás állás...
A gyereknek meg az is nagyon fontos, hogy mit lát. Munkát a szülők részéről, vagy vegetálást. Nem mindegy, mit fog követni.
Ebben a tekintetben maximálisan megértelek, azzal együtt, hogy 10 év múlva te is cizelláltabban fogod látni a dolgokat, és többet akarsz lenni a családoddal. (remélem) A férjed meg becsüljön csak meg, az otthon ülő szenvedő feleségek ideje lejáróban van... Ahhoz meg biza tanulni kell.. Sokat. Aki nem járt éjjel-nappali karra, az nem is tudja mi az, éveken át.
A hathónaposnál iránymutatást adok: mibe öltöztesse, mikor etesse meg, vagy ha nagyon benne vagyok valamibe cserélje ki a pelusát. A Nagyobbik nyilván állandóan nógatja: játszótér, bújúcska, kerékpározás, építsenek valamit, duplózzanak... stb.
En nem tudok dolgozni az egyetem mellett, mert igy is kozel 40 orat gyakorlaton vagyok (vagy egyetemen vagyok). Kapok erte valamennyi penzt az allamtol, de az csak a gyerek bolcsijere eleg. A ferjem is tanul hogy egyszer majd ne kelljen igy elnunk. Egyebkent meg tisztelem a ferjemet azert hogy sokat dolgozik hogy en tanulhassak, nem panaszkodik hogy nem fozok minden nap es hetvegente altalaban tanulok. Szerintem keves ferfi hozna ennyi aldozatot a felesegeert. :-)
hát ez is valami, hogy legalább a kezdeti randiidőket visszahozzátok párszor :) de én azért, ha szeretném a palit, mindenképpen azon lennék, hogy ne így éljünk.
ha beleláthatnál abba, hogy családok hogyan élik túl például apuka külföldi munkáját, jobban féltenéd te is azt, amid van :) sajna nem kell sok ahhoz, hogy két ember eltávolodjon egymástól, és utólag már nem lehet helyrehozni.
nem hiszem, hogy bárkinek megérné az, hogy kora reggeltől késő estig dolgozik, hétvégén is, távol a családjától, és aludni jár haza azokhoz, akiket szeret. ennél értelmesebb áldozatvállalás lenne, ha te is dolgoznál, és megoszlanának a terhek, nem?
Azért ahogy írjátok vannak kivételek.Az unokanővérem férje egy ritka kivétel.Azon szoktunk vigyorogni hogy nőnek kellett volna születnie,a világ legjobb anyja lenne belőle!!Pedig ugyanúgy dolgozik,mint a többi apa,de tanul a nagyobbikkal,oviba megy,hozza,fürdet,játszik,anno etetett,pelenkázott,éjszakázott a kicsikkel.Ellenben egy szöget nem tud beütni a falba..
Nem, nem idealis a helyzet. De ha arra gondolok hogy csaladok tulelik azt is hogy apuka kulfoldon dolgozik, akkor miert ne elhetnenk tul azt hogy a ferjemmel keveset latjuk egymast? Ha egyszer-egyszer tudom hogy delutan nem fog dolgozni hanem korabban (5re) visszaer a varosba es esetleg egyutt mehetunk haza a metrotol olyan izgatott leszek hogy latom, mint amikor elkezdtunk randizni :-)
Szerintem ezt egy nőnek sem csak akarni kell, hanem ez egy folyamat, aminek megvannak a lépései, amin a baba és a szülei együtt haladnak. Nem használnám a kötelező kifejezést, egyszerűen csak kézenfekvőbb, hogy az jut el ezen az úton hamarabb a másik emberig, jelen esetben a babáig, aki többet van vele, aki szoptatja, ringatja, dajkálja, stb. Ez nem jelenti, hogy az apa nem járhatja be nagyon gyorsan ugyanezt az utat, de különbözőek vagyunk.
nálatok sem ideális éppen a helyzet, mert lehet, hogy áldozatokat hoztok egymásért, magatokért, a céljaitokért, csak benne van nagyon a palikban, hogy hosszú távon pont egymást fogjátok elveszíteni, ha nem töltötök egymással elég időt, nem?
Hogyan tudna ugyanannyit foglalkozni vele mikor reggel 6tol este 9ig nincs itthon az apa? En nem ertem hogyan lehet egy apukanak 2-3-4 oraja naponta a gyerekere de csak irigykedek :-(
de azért nem véletlen, hogy mégis az anyák azok, aki többet foglalkoznak a babával, mint az apák ;) persze fizikailag képesek lennének az apák is erre, de genetikailag sem véletlen, hogy nem ők szülnek :)))
azért nem kell átesni a ló túloldalára, természetes, hogy egy apa kevesebb időt tölt el a kisbabával és kevesebbet foglalkozik vele, mint egy anya, aki ott van vele egész nap. és az anyáknak is eljön az az idő, mikor kimerültek, teli van a hócipőjük, és mérgesek, hogy miért nekik kell "mindent". de valószínűleg a fórumindító esetében sem futna világgá a férj, ha megkérné, hogy fürdesse meg vagy vigye le sétálni a babát, mikor otthon van és ráér
Biológiailag, fizikálisan, pszichésen, genetikailag és érzelmileg is pontosan ugyanannyit tud vele foglalkozni, mint az anyja. Két dolgot nem tud: megszülni és szoptatni.
Minden egyebet pontosan ugyanúgy, olyan mértékben és olyan gondosan, szeretetteljesen meg tud tenni, mint az anyja.
Igy van. Az apja. És foglalkozzon vele,de nem hinném,hogy egy (bár nem tudom mekkora babáról van szó) pár hónapos babával egy apa igen egy férfi annyit,úgy tudna "foglalkozni" mint az anyja egy nő.
Ő még nagyon messze van. A múltkor volt erről szó, és egy szakértő beszélt a tévében erről, hogy az alkoholizmus nem ott kezdődik, hogy 1-2 doboz sör, vagy 1-2-3 dl bor naponta, akár minden nap, hanem ott, aki mennyiségileg is és minden nap megissza. S anélkül nem bír ki egy napot sem. Persze a kényszeresség sohasem jó, ha valaki minden nap kényszeresen iszik egy keveset, az pótcselekvés, de nem alkoholizmus. A sör, bor egyébként egészséges is. Persze kis mértékben.:)
az emberek nem változnak, te ilyen férfit választottál férjedül, aki így leosztja a szerepeket. ettől függetlenül beszélhetsz vele, és elmondhatod normálisan, hogy mit várnál, mit szeretnél, veszekedés és hiszti nélkül. biztos szereti a gyerekét, apellálhatsz az érzéseire is, hogy a gyereknek is az lenne jó
sokan vannak, akik esetleg a szüleik nevelése miatt állnak így a családhoz, feleséghez, gyerekhez, nő vagy, neveld meg picit őt is :)
Minek foglalkozzon a SAJÁT gyerekével egy férfi?
Hát, mert az apja.
Ez nem odafelé vezet. Ez már az...
Miért van az, hogy egy nőnek kötelező ráhangolódni a gyerekére, egy pasinak meg nem baj, ha nem? Ezt csak akarni kell.
Tudjátok már kezdek bele fáradni a hozd ide ezt azt, dologba, ami számára is elérhető lenne,de könnyebb mondani mint felállni érte.
A férjednek? Mert akkor ezt most nem értem. Ha nagyok az elvárásai...milyen elvárásai? Hogy többet babázzon? Akkor tegye. Miért nem teszi ha akarja? Mert nem akarja. Szereti a babátokat,de férfi.
Mik a kedves apuka elvárásai?
Azért nem elég mert neki is nagyok az elvárásai, ha nem lenne akkora elvárásai akkor én sem várnék el többet tőle.
Sosem értettem ezt. Egy pici babával minek,mit foglalkozzon az apuka? Egy férfi? Jó picit megdajkálja,nézegeti nyilván ilyenkor dumál is neki kicsit,de ez miért nem elég..? Ha már nagyobb az már más persze.
Azt hiszem,hogy nem az egyedüllét okozza a depressziódat,hanem valami egészen más....
További ajánlott fórumok: