Anyukák! Akik újrakezdtétek az életeteket! 'Segítenétek'? (beszélgetős fórum)

Hmm...ez volt az a pont, mikor én léptem..de még előtte félre lépett, és nem utolsósorban alkoholista volt..egyik napról a másikra adtam be a válópert, hirdettem meg a házat,adtam el, és vettem magunknak egy lakást..ő a saját pénzét elitta, a szakadék szélére került, és sajnos tavaly 49 évesen meghalt..elvitte az alkohol..

Aztán hármasban folytattuk az életünket..három helyen vállaltam munkát..de nekem szerencsém volt, hogy volt egy nagynéném, aki mindenben segített..aztán talpra álltunk anyagilag és, és jött a mostani párom, akivel 15 éve vagyunk együtt..ő nevelte a gyerekeimet, ő volt velem mindig, és én nem hittem, hogy ilyen létezik...azt hittem, egy mese kellős közepében csöppentem..pedig nem:) Ez volt a való világ!

Leírom, nem titok..

Megütött..

"aztán keress magadnak egy másik faszit" - ez tényleg durva! Azt kívánom, h sikerüljön jó döntést hoznod. 10 év elég hosszú idő, jól ismered őt is magad is.

(Én nem tudok nektek tanácsot adni. 13 éve ismerem a férjem, 10 éve vagyunk házasok, van két gyerekünk. Nekem is sokszor elegem volt, de férjem nagyon türelmes volt, képes volt változni azokban a dolgokban, amik nekem nem tetszettek, Némileg én is változtattam. Van, ami még most se tökéletes, de nem adom fel. Sokszor nagyon rosszul éreztem magam, de megérte átbeszélni a dolgokat.)

Tudod én sok mindent megbocsájtok, sok mindent elnézek.., azt hittem "ezen" is túl vagyok, de nem..

Rettentően fáj az amit tett, és erre nincs mentség..:S

Tudod hányszor átbeszéltük.?

Én mindig higgadt voltam, Ő nem.. Ezeknek a "beszélgetéseknek" az a vége, hogy: "..ha nem tetszik, ott az ajtó, aztán keress magadnak egy másik faszit"..

Az a baj, hogy ez nem hullámvölgy..

Azt hittem majd az esküvő után jobb lesz.. nem lett.. azt hittem, hogy majd akkor, ha megszületik a gyerkőc.. nem változott semmi. Sőt! Egyre rosszabb.

Igazából az az érzelmi bizonytalanság fáj, amiben tart..

Tudjátok még mitől félek?

Van olyan férfi, aki elfogadja a nőt gyerekestől mindenestől?

..úgy igazán? ..hogy csak úgy "kikapja" a rosszból?

Mielőtt "szétszednétek" nem erre hajtok, de komolyan érdekel:)

én 7 évet húztam le egy olyan hazásságban,amiből meg 1 perc is sok lett volna,nem hogy 7 év..maga volt a pokol...albérletben laktunk,5 éves volt a kislány..apja szart rá,csak dirigálni tudott neki és nekem is megszabta,hogy hogy éljek,élte az én életemet is az övével együtt..az örökös veszekedések és féltékenykedésekkel elmart magától teljesen..anyagilag jól éltünk,meg volt "minden",ami kellett,volt egy jó munkahelyem,két műszakban igaz,de felmondtam,és közöltem a férjemmel,válni akarok,mert elég..nem volt 3.akkor már nem..de jött az én mostani párom,egy rádió hirdetés dobtan fel,pusztán hülyeségből,és pont hallotta,felhívott,találkoztunk,kiköltöztünk hozzá,már 17 hónapos lesz a kislányunk..nem élünk nagy lábon,sőt,elég rosszul élünk,de szeretjük egymást és ez a lényeg,a többi meg alakul...

ha eleged van,lépj te is,add oviba a kicsit..

én nem bántam meg,csak azt,hogy már miért nem tettem meg előbb..

minden jót nektek..

Én mindenképp megpróbálnám helyrehozni a kapcsolatomat, ha kell szakember segítségével (párkapcsolati terapeuta, mediáció, pszichológus - családsegítőben ingyen segítenek).

Ha lesz új kapcsolatod, nincs rá garancia, hogy nem lesz ez ugyanígy évek múltán, hiszen minden kapcsolatban vannak rosszabb időszakok, ez így törvényszerű.

Anno nem véletlenül döntöttetek egymás és a gyermekvállalás mellett!!!

Ha úgy érzed, hogy minden elveszett és semmi nem segít, akkor pedig legyél kicsit türelmes és szed össze magad mielőtt lelépsz, ha nincs éppen senki az életedben akkor gondolom ráérsz még néhány hónapot munka és új otthon keresésére.

Én 7 év után léptem ki, 6 éves és még nem egészen 3 éves gyermekkel. Igen, visszamentem dolgozni... és nem keveset kellett gürzni, hogy megéljünk és jussunk valamire, de megérte. Nem volt 3. ... egyedül döntöttem, és egyedül csináltam végig... hááát nem volt habkönnyű időszak az tuti, de ma is így tennék. :)

A kislányom akkor ment iskolába, a kislányom oviba... nem a legjobb kor egy váláshoz, a legharmonikusabb, legnyugisabb gyerekek voltak oviban is iskolában is, de ez külön történet lenne. :)

Lányok egyikötök heylzetét sem ismerem pontosan csak az érzést.

Kérdéseim: mikor voltatok utoljára igazán kettesben a férjetekkel? mikor volt alkalmatok azon kívül beszélgetni,hogy mikor evett kakilt, pisilt és mit csinált a gyerek? Szóval mikor beszélgettetek utoljára felnőttként. Mik a terveitek saját magatokkal?

Panka milyen munkát szeretnél, hol? Tanulnátok valamit? Erről beszéltetek már a férjetekkel?

A mindennapi gondokon láttok túl?

Igazából ez az egész azért lehet így,mert mint minden anyuka át éli ezt egy bizonyos idő után. Már benneteket is frusztrál az, ohgy nap mint nap ugyan az vna... gyerke.. háztaráts ... gyerek...

Keressetek valami más elfoglaltságot ami nem köt a gyerekhez. És változni fog a hangulat. Ha ez nem segít akkor lehet gondolkodni azon hogyan tovább. De előbb törjetek ki a mókus kerékből. Én 6,5 éve vagyok itthon és már számtalanszor átéltem. jó volt elmenni dolgozni.. sajna kirúgtak... de akkor is kimozdultam. mindig voltak terveim... Tanulni akarok, új munkát és olyan szakmám van amivel meg-meg keressenek emberek.. így nem csak a szürke hétköznapok meg a hülye játszótér van.

ami még segít ha apukának adjátok kicsit a gyereket. Sétáljanak, játsszanak.. vigye el anyósékhoz , nagyszülőkhöz kettesben. Olyankor csak magaddal tudsz törődni feltöltődsz és másképp látod.

Ha ennél súlyosabbnak érzitek akkor is érdemes előbb végéig járni ezeket.. hátha fordul a dolog.

..de Ti kire bíztátok a gyerkőcöt még dolgoztatok, hogyan oldottátok meg?

Ugyan van egy ház, ahová mehetnék, de pl. a szüleim a világ végén laknak, rájuk nem számíthatok.

Egyedül magamra!!!

AZONNAL lépj le és kezdd elölről!!!!

Hidd el, minden perc amíg maradsz eltékozolt idő.

Én + 13 évig húztam, de nem bántam meg. Csak azt, hogy nem előbb!!!

10 éve élek egy kapcsolatban, ebből 4 éve házasságban, van egy 3,5 éves Kislányunk.

Mostanában úgy érzem, hogy nem tudok így élni, megfulladok az állandó veszekedésben, szeretet nélküliségben!

Nem tudok, és nem is akarok így élni.

A helyzetem kicsit rázós, mert pl. nincs munkahelyem, nagyon nem is tudok hová menni.. max. haza!

Persze a munkahely nem "érdekel", mert az megoldható.

..viszont a kislányomat is sajnálom, új ovi, új környezet, apa nélkül..

Ti is voltatok ilyen helyzetben, hogy nem tudtátok mit tegyetek?

Hogyan kezdtétek újra, hogyan jöttetek el egy nem működő házasságból..

Volt harmadik az életetekben aki segített?