'Anyuci kicsi fia' típusú pasik meghódítása? (beszélgetős fórum)

Viszont az is érdekes, amikor egy ilyen pasi leválik az édesmamáról.

Ismeretségi körünkben volt pont egy ilyen, a lánnyal már 11 éve járt, miután vettek egy lakást, és mamakedvence összeköltözött a lánnyal.

Csakhogy azóta meg totál távolságot tart az anyjával. Sőt, a lány szokta mondani, hogy hívják meg a srác anyját, (pl. egy hétvégére), de a srác nem hajlandó.

Na, ezt sem értem. Szerintem ezek nem normálisak, komolyan.

Szerintem inkább beállítottság kérdése..és persze minden közrejátszik...ez is..az is..

És egyre több az ilyen férfi!

Pontosan.

Én ilyenkor mindig azt kérdezem, hogy akkor egy lány másodrangú? Most van egy lányom, őt kezdjem el csak arra nevelni, hogy majd egy hímet szolgáljon? Ha pedig lesz egy fiam, akkor legyek a rabszolgája és hitessem el vele, hogy a nő csak arra és a szexre való?

Akkor ügyes vagy, még időben meg tudtad nevelni a pasit.

Sajnos az én környezetemben inkább az a tendencia, hogy igyekeznek megtörni az értékes, okos, határozott nőket, amelyiket sikerül azt majd gyerekkel együtt hagyják ott, amelyiket nem sikerül azt pedig még előbb, de igyekeznek előtte jól megrugdosni az önbizalmukat. Aztán farok felvágva húznak haza anyához, akinél sokkal jobb, mert mindig megsimogatja a buksijukat és hálát ad az égnek, hogy kinyalhatja a seggüket

Persze nem mondom, hogy nincs kivétel, csak az már nem "anyuci kicsi fia" kategória

Valójában nem olyan tragikus a helyzet. Egyrészt nem minden ffi csecsfüggő, nem minden modern nő egy kétbalkezes liba a konyhában, harmadrészt zsák a foltját most is megtalálja.

Köztünk 4 év van, szóval korombeli. Anyuci elkényeztetett kisfia volt a klasszius aránytalan munkamegosztáshoz szokva, mégis én kellettem neki. Most már nem tetszik neki az apjában, hogy nem segít otthon semmit. Mikor anyósom meg panaszkodik, hogy milyen fáradt, akkor megértően mosolygok és arra gondolok, hogy edd meg amit főztél.

dehogynem akarnak, csak "anyát" szeretnék elvenni... megrekedtek a 3-4 éves gyerek szintjén, akik halálosan szerelmesek az anyjukba.

Erről tényleg nem a mai "férfiak" tehetnek, hanem az anyák, akik degenerált, önbizalomhiányos, seggét kinyalt, identitászavaros lényeket nevelnek. Akik elvárják, hogy a majdani feleségük vágyaikról lemondva, magukat teljesen alárendelve, férjüket túlmisztifikálva szolgálja őket.

A mai "férfiak" ha összefutnak egy határozott, okos nővel, aki meg meri mondani a véleményét, akkor sírva szaladnak vissza anya szoknyája alá.

Én nem véletlenül nem korosztályombeli pasit találtam magamnak. "Anyósomat" azért becsülöm nagyon, mert az életre nevelte a fiát, párom megtanulta, hogy egy nőt tisztelni kell, el kell ismerni a sikereit; nem pedig kizsigerelni, magunkat kiszolgáltatni, ingyen házi alkalmazottá tenni.

A fiús anyuka tudja, hogy ő nem az ő világa a tanga bugyi, a szempillafesték, a rúzs, a műköröm, a haskivan póló, és a hamlett keksz.

Az ifjú jölgy pedig nem tudja megcsinálni a lecsót és a paprikáskrumplit, az inget kivasalni, szépen megteríteni vasárnap.

Az ifjú hölgy csináljon egy szép tálca piskótát, képviselőfánkot, szépen megterítve tegye a leendő elé... Ez már önmagában fél siker (nálam beválna).

Mert általában lányok írnak ilyen témákról. A fiúk, vagy a fiús anyukák nem!

Ezért kap nagyobb nyilvánosságot az egyik, mint a másik, de hidd el a mai lányok nem háziasak egy cseppet sem. Tisztelet a kivételnek.

:) A férfi jobban elboldogul akkor egyedül, mint egy nő. Hiszen mosni, főzni, takarítani, és virágot ültetni nem nagy valami. Azt minden pasi tud, ha akar:)

A másik meg az előítélkezősöknek: nem minden otthon élő gyerek van ám elkényeztetve, és kiszolgálva a szülők által. Valszeg sokkal kényelmesebb lenne például az én életem is, önállóan, mint így szülőkkel élve. Merthogy ők vannak kiszolgálva általam és még fizetek is érte nekik, hogy otthon élhetek.