Annyira fáj!! (beszélgetős fórum)
Megértelek, nálunk sem rózsás a helyzet, de én a bátyámmal "küzdök", gyakorlatilag nincs semmilyen kapcsolatunk, 1 éve nem beszéltünk, de össze se vesztünk :(. A férjem sógornője is egy kretén, szinte terrorizálja az egész családot, és senki nem szól be neki engem kivéve...tele vagyunk sz.rral!
Apukám már sajnos nem él, anyuval meg általában jól elvagyunk, de nagyon pártolja a tesómat, ha rosszat merek mondani rá. Egész életemben én is azt hallottam: "ugyanolyan vagy, mint az apád!" Azt mondom, bár olyan lennék, jó ember volt!
Sajnos nem nagyon tudsz mást tenni, mint hagyni őket, sajnálom! Biztos vagyok benne, hogy megbánja majd anyukád, hogy így viselkedett veled!
Azt kívánom neked, sok örömöd legyen a gyermekeidben, párodban! :)
Már én is elköltöztem másik városba. 20km-re lakom anyutól. Ráadásul anyu ebben a városban dolgozik 8-12-ig. De soha nem jönne el hozzánk. Én viszont nem mehetek el a munkahelyére,mert a főnök állítólag nem engedi. De ezt is anyu mondta.
Egyáltalán nem vagyunk rosszban,sőt! Amikor a bátyám elvált,hozzám költözött mert anyu nem fogadta be. Majd hozzám hozta az uj nőjét is aki mostmár a felesége és van gyerek is. Igaz ritkán beszélünk,mert sokat dolgozik és fiu, de nem vagyunk rosszban. Csak szerintem kétszínű,mert soha nem mondta még anyunak,hogy ne csinálja ezt velem.
Ne haragudj de ha ez így van, akkor rengeteg anya vagy apa utálhatná a gyerekét, mert az nem őt szereti jobban.Ez esetben én is utálhatnám a fiamat, mert nagyon apás.Ha az apja is itthon van akkor én nem érdeklem, csak apa létezik.Kiskorunkban nálunk is voltak veszekedések, és midig anyu oldalán álltunk a nővéremmel, mégsem utál apu minket.Megjegyzem nem kis veszekedések voltak.De ha nálatok az ok tényleg erre vezethető vissza, akkor anyukád gyerekesen viselkedik, és fogalma sincs mit veszít.Ha tényleg nem tettél semmit hogy így érezzen irántad, akkor nem is értem az egészet.Hihetetlen hogy képes szülő erre...
Van egy unokatesóm,aki utálja a lányát,a fia a mindene.Ok: csak mert lánynak,nem fiúnak született :( Számomra ez döbbenetes hozzáállás.Szóval unokatesóm lánya beletörődött,elment másik városba tanulni,ahol a nagymama él,nála lakott,most már önálló,felnőtt nő.Csak karácsonykor megy el az anyjához.Feladta,nem küzd tovább az anyja szeretetéért.
Szép,hogy megpróbáltál mindent.Nem hiszem,hogy lenne értelme még bármit is tenned :(((
"Akkor szokott egy anya így viselkedni, amikor boldogtalan volt egész életében, és a lánygyerekét elutasítja, önmagát látja benne fiatalon. Erre utal, hogy a bátyáddal nincs semmi baja,"
Én is valami ilyesmire gondolok,de akkor is fáj,és nagyon sok energiát el vesz tőlem,hiszen évtizedek óta megy ez a dolog. Most jutottam arra a szintre,hogy megszakítok vele minden kapcsolatot,amit szerintem ő nem bánna. De ez egy piszok nehéz döntés, és lelkileg felőrli az embert. Folyton azt kérdezem magamtól,hogy -Milyen ember vagyok én ha ilyet megtudok tenni? De ahoz,hogy ne szenvedjek lehet,hogy meg kell lépni.
A bátyád örül ennek??? Ez "kedves"! Egyre jobb a helyzet! A párod családja legalább normális?
A bátyáddal sem vagy jóban?
Gyerek koromban nagyon sokszor megkérdeztem tőle,hogy miért nem szeret. Mindig az volt a válasz,hogy "hagyjál már megint a hülyeségeiddel,húzzál a szobádba!" A bátyám meg ennek örül,mert egyszer elkaptam egy olyan beszélgetést amikor a tesóm mondta anyunak,hogy "ne vállald el a gyerekeit."
Ha nem akar meghalgatni, fogalmazd meg a gondolataidat egy levélben! Jobban össze is tudod szedni, és azt talán elolvassa.
Én arra gondolok,hogy mindig is nagyon apás voltam, és a mai napig emlegeti anyu,hogy "Olyan vagy mint apád" de gúnyosan. Azt tudni kell,hogy apu sokat csalta anyut, és elég zűrös életük volt. Mikor kicsi voltam emlékszem,hogy arra keltem fel,hogy összeverekednek, és én kirohantam,és kiabáltam anyura,hogy ne bántsa aput, mert pont cibálta a haját. Hozzá teszem,hogy apu soha nem ütötte meg, mindig anyu ment neki. Szerintem ezért nem szeret. Mármint azért mert apás voltam.
Ez nagyon szomorú, nagyon sajnálom! Akkor szokott egy anya így viselkedni, amikor boldogtalan volt egész életében, és a lánygyerekét elutasítja, önmagát látja benne fiatalon. Erre utal, hogy a bátyáddal nincs semmi baja, de nem tudom...:(
Volt bármiféle komoly súrlódás köztetek?
Jól tetted, hogy próbálkoztál kapcsolatot teremteni vele, még ha el is utasított. Én azt hiszem, adnék egy utolsó esélyt, beállítanék hozzá, leültetném, és rákérdeznék, miért is nem szeret! Addig, míg meg nem magyarázza nem mennék el. Esetleg a bátyád is segíthetne, ha beszélne az anyukátokkal erről, már ha hajlandó ezzel kapcsolatban megnyílni neki.
Az viszont nagyon furcsa, hogy az unokáira se kíváncsi...szörnyű!
Fel a fejjel, a gyerekeid imádnak, és remélem, a párod is nagyon szeret!
haggyd! majd megbanja vagy nem! te eljel ugy, mintha nem lenne anyukad...
Milyen ok húzódik a háttérben?
Szia! Szerintem sajnos nem sok mindent tudsz, nem értem, h mért ilyen veled?! Próbálj meg nem foglalkozni vele, bár gondolom nem könnyű! Tesóddal milyen a kapcsolatotok?
beszélj a tesoddal, kérdezd meg tőle tudja e mi anyudnak a baja veled
36 éves vagyok és most jutottam el arra a szintre,hogy nem tudom mit csináljak. Édesanyámról van szó. Egyszer gyerek koromban,egyszer pedig 20 éves koromban kijelentette,hogy engem nem szeret,csak a bátyámat. ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot. 23 évesen megszültem az első fiamat, akit nem vihettem hozzá hétvégén mert nem akart vele foglalkozni, ettől függetlenül apukám aki azóta meghalt mindig mondta,hogy vigyem. Apa 4 éve halt meg, azóta anyu "eltünt" az életemből,oly módon, hogy nem keresett,nem hívott lesz@rta a fejünket. Két éve megszültem a második fiamat, akit már el sem vállalt egyszer sem mert ugye nem volt apu. Kb 1 hónapja nagyon magam alatt voltam és elmentem hozzá,hogy elmondjam neki mennyire hiányzik az anyai szeretet,törődés,és hogy a gyerekek is igényelnék őt,hogy nem akar egy kicsit többet eljönni hozzánk,vagy fordítva? Az volt a válasz,hogy hagyjuk őt élni, mert ő nem ér rá ilyenekre. Hozzá teszem,hogy a tesóm 3 gyerekét minden hétvégén elvállalja. A barátaim azt mondják,hogy mostmár lépjek túl rajta, és ne koslassak a szeretete után. Én azért tettem még egy próbát. Felhívtam és kérdeztem tőle,hogy mikor mehetünk ki hozzá,a gyerekekkel mert meglátogatnánk kb:2-3 óráról lenne szó. Erre azt a választ kaptam,hogy ő nem ér rá,mert fürdőbe jár, meg sportol minen nap. Majd kitört belőlem az,hogy "Elegem van!" Mire Ő: semmi gond,van nekem egy másik gyerekem is. Most sírok,és majd megszakad a szívem,de nem csak magam miatt,hanem a gyerekek miatt is,mert nem értik ,hogy a nagymamájuk miért nem akarja őket látni. Mit tegyek??????
További ajánlott fórumok: