Ami van képem róla..1 hete készült. De már megint másabb nagyobb szebb. Hétről hétre másabb. Nagyon szép. Koromfekete. Kis fehér folt a mellkasán. Ő volt az alomból a legnagyobb kiskutya. Mai napig beszélgetünk a többi gazdival. A tesói mind picivel kissebbek. És pár centi híjján ugyanakkora magasságúak.
Az utolsó két mondat ami itt mindent elmagyaráz kb. Volt hogy tacskó a lábamnak jött. Meg az a kis kék..mi is? Bulldog. Jaj de kis utálatos kutya az is. És volt hogy egy elszökött amstaff meg szépen odasétált. Kunyerált kaját mert a boltbol jöttem. Érezte a kaját nálam ☺
Az amstaff a kedvenc "márkám" :). Igaz eddig csak rokonnál volt legközelebb szerencsém hozzá.
Elvileg az anyától öröklik a kutyák az intelligenciát és habitust, az apától inkább a külső jegyeket.
Mindkettő nagyon intelligens fajta, az amstaff sajnos hajlamos más kutyára ugrani. De mindig ott van az emberi tényező. Egy tacskót is lehet bokaharapós vadállatnak nevelni és egy rotit is pajkos kis barátnak.
Valószínű nevelés és gének kérdése. Pár napja egy gyárnál megálltunk autóval, mert két Kaukázusi juhász őrizte a portát. Gondoltam távolról megnézem őket, mert úgysem fognak közel engedni. Legnagyobb meglepetésemre, mikor szóltam nekik, mindkettő elkezdte a farkát csóválni. Megszagoltattam velük a kezem, majd némi ismerkedés után benyúltam a kerítésen. A két kutya, mint egy macska úgy várta a simogatást, holott ez a fajta arról híres, hogy egy embert fogad el gazdának, az idegenekkel szemben pedig igen agresszív a fellépésük