Amitől egy férfi odáig van (beszélgetős fórum)

Nincsenek szigorú szabályok, egyszerűen van olyan élethelyzet, amikor nem alkalmas az idő arra, hogy összebújjunk.

Én például tudom, hogy megőrül attól, ha nem teregethet ki rögtön és összegyűrődnek a ruhák. Na, ha olyankor kezdeményeznék (ahogy egyszer már megtörtént) tuti az elutasítás.

Az ilyet viszont meg kell érteni, nem megsértődni rajta.

Egyébként a szex-el tényleg meg lehet fogni egy pasit. Ha az ágyban (vagy éppen ahol) minden rendben van (mindkét félnek!), akkor nagyon sok dolgot meg lehet oldani.

És ahogy mások írták már: Sör a hűtőben, foci a tévében, láb az asztalon, popcorn az ölben.

Abszolút.

2 év kellett hozzá, hogy rájöjjek arra, mi is kell nekem igazán... és az nem egy üres szépség.

Persze a külső rendkívül fontos, de abszolút nem minden... sőt...

Úgy látszik a koromnál fogva is, de nekem fontos a szex. Igenis, legyen megőrülve értem, a testemért, és akarjon szexelni velem éjjel nappal, mindenhol..

Semmi bajom a szexel, ha nem csak egy alkalomra kellek. Ne a szexért legyen oda, hogy mindegy kivel, hanem azért, hogy velem csinálhatja :))

Húú akkor Ti nagyon szigorú szabályok között éltek. Az összebújásnak meg van az ideje ?

Pedig sok férfi álma a konyhaasztal.:)

Amitől egy férfi odáig van....

...ha hagyják férfinak lenni.

Roudi! Mi lett a világjáró szép lány sorsa?

Persze, ha nem titok.

Abszolút nem értek egyet.

Az ember ösztönösen társas lény.

Nem tudhatom te milyen életet éltél eddig, de én az elmúlt 15 évben, amióta komoly kapcsolat(ok)ban élek rájöttem, hogy rengeteget kell alkalmazkodni azért, hogy az ember harmonikus kapcsolatban éljen.

Persze vannak hülye férfiak, ahogy nőben is akad ilyen. Volt olyan barátnőm (2 évig), akinek arról szólt az élet, hogy vigyem el mindenhova, kényeztessem, ő pedig majd szép lesz és kedves. Úgy vélte ennyi elég.

Volt, akinek én jelentettem a világ közepét, mindent megtett értem.

Igazából a legtöbb embert lehet szeretni valamiért.

Nem tudom hol olvastad ezt az "egyszemélyes háztartás" dolgot, de azért jó lenne komolyan elgondolkodni ezen. Valóban, a nagyvárosok panelrengetegében lehet ez igaz, de kisvárosokban, vidéken ez egyáltalán nem így van.

Amit az egzisztenciáról írsz, abban van igazság. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy elég, ha jó munkám van, jó keresetem, azzal boldoggá tudom tenni a páromat és magamat is, de aztán pont ez a munka tette tönkre a kapcsolatunkat. Nem azért, mert ő nem tudta elviselni, hogy esténként 1-2 órát láthat, hanem azért, mert nekem lett elég a kapcsolatból. A munkám miatt kiégtem a magánéletemből. Azóta rájöttem, hogy meg kell tanulnom élvezni az életet és meg is teszem!

Amit írtál, tényleg igaz. Csak az érem egyik oldaláról írtam. Tényleg arról van szó, hogy csak meg kell találnunk a nekünk legmegfelelőbb társat, és úgy lesz kerek a világ, de talán a külső körülmények, a környezetünk képes megváltoztatni bennünket olyannyira, hogy a képesség, miszerint az őszinte szeretet tudunk adni, talán soha nem kerül felszínre.

Azért írtam,hogy a férfiaknak voltaképpen nincs is szükségük nőkre,arra alapoztam, hogy a mi társadalmunk egyszemélyes háztartásokra rendezkedett be. Mit is jelent? A fiatalabb generáció önálló életet próbál kezdeni, kivesz egy kis garzont, dolgozik éjjel-nappal azzal a szlogennel: "megteremtem a leendő családomnak" az egzisztenciális alapokat, de azt elfelejti mindenki, hogy évek telnek el úgy, hogy nincs mellettük társ, és nem is lesz, mert sok évnyi egyedülélés után nehezebb alkalmazkodni. A férfiak többsége korán megtanulja ellátni a háztartást is,és rájön arra, hogy nincs is szüksége nőre igazán, hiszen minek? Ezért sok a válás is. Persze már megint csak az érem egyik oldalát világítom meg, ha a generációkról beszélünk. Én csak a sajátomat látom át, és ezt a szörnyű képet kapom.

Nem, nem akarok általánosítani, az butaság lenne. Egyszerűen csak úgy érzem, gondolom, hogy a férfiak nem tudnak igazán ragaszkodni egy nőhöz sem. Miért szeressek bele valakibe, ha tudom, bármikor "elcsábulhat"? Én is öregszem, lehet szülök két gyereket, az én alakom sem lesz tökéletes, nem várhatom haza minden nap a férjemet makulátlanul, parfümfelhőben.

A lényegnél maradva, miért adjam oda egyetlen férfinak is a lelkemet, szivem minden szeretetével miért halmozzam el, mikor úgysem kapom vissza ugyanazt. Mert én csak szeretetet tudnék adni, nem hódolatot és alázatot.

Nem kell minden lehetséges alkalommal ölelkezni, ez az egész csak erről szól.

Attól, hogy éppen egyikőnk sincs benne nyakig valamiben még nem kell összebújni. Attól, hogy lehet még nem kötelező megtenni.

Lehet spontán átöltelni és megcsókolni valakit, csak tudni kell milyen helyzetben jó és milyenben inkább terhes ez a másik félnek. Én szeretem, ha befejezhetem nyugodtan, amit elkezdtem. Ha beraktam a kaját a sütőbe, akkor ok, de amikor a forró tepsivel szambázok, akkor nem akarom kerülgetni.