Amikor a világ nem olyan, amilyennek hiszed (beszélgetős fórum)

Tényleg szívesen!De nem óhajtalak formálni,mindenki formálja önmagát ahogy tudja és.. bár lassan közhely de mindenki a maga sorsának kovácsa.Nagyanyád bölcs tanácsot adott!

Szia

Már éppen kikapcsolni akartam a gépem, amikor megláttam a bal felső kis ablakban a cikked címét.

Ismerős érzés futott át rajtam, kíváncsi lettem arra, mit írtál.

Csak megköszönni tudom!:) Olyan mélyről fakadó őszinte és tiszta optimizmussal, ami a cikkedből árad, még nem is találkoztam. Maradj is ilyen! Ne hagyd, hogy elfeledtessék veled ezt! Sajnos a világ tényleg olyan, minta piac ott kicsiben, meg még olyanabb! Tartsd meg az egyéniséged olyannak, amilyen vagy! Nem lesz könnyű, de megéri!:)

Köszönöm mégegyszer megszívlelem, már csak azért is mert ennyire kedvesen írtad , minden valószínűséggel, mélyen óhajtod hogy formálhass.

Be fogom tartani nagyanyám tanácsát.

Mindent meghallgatni, ami jó azt megtartani.

Tényleg köszönöm.

Mit ne?

Ha nem látnám benne akkor szóra sem méltatnám!

Nahát-nahát!Pedig nem kerestelek hidd el.

Remélem nincs üldözési mániád?! :)

Köszi hogy méltattad a véleményem,már csak az kéne hogy meg is szívleld,hidd el nem fog ártani.

Persze csak ha akarod..

Jaj ne!

Lásd a jót az emberben... a cikkíróban is!!!

megtaláltál drágám?

köszöntelek.

Ez egy újabb vélemény .. Köszönöm :-)

Nem azt mondtam, hogy belerúgtál a cikkíróba, hanem hogy nem tudsz elmenni úgy dolgok mellett, hogy jól vannak ott a helyükön, te akarod irányítani a világot és nekem ezzel bajom van. Ha valaki a saját életét akarja irányítani, az tegye, az ő dolga. De nekem egy ember se mondja meg, hogy éljek és mit gondoljak. Szabad vagyok és ezért utolsó véremig harcolok. De ehhez nem kell nekem teli torokból üvöltenem. Én tudom, hol a helyem és elfogadom, boldog vagyok, akkor miért akarnék egy másik életet élni.

Sajnálom, hogy te a saját életedbe így belekeseredtél, hogy mindig harcolnod kell a helyedért, az igazadért. Én leszarom, hogy ki hiszi el, hogy igazam van. Aki számít, az tudja. Ha nem, akkor arra szánok időt, erőt.

Hmm... Nem lehet hogy te változtál meg úgy az évek alatt és nem az emberek?

Te lettél érzékenyebb az "élet ráncigálásai"miatt..

Megjegyzem;az élet nem rángat senkit,csak sokan azt hiszik,hogy legyen kire-mire

fogni a dolgaikat.Mióta világ a világ,ilyen emberek mindig is léteztek,tehát

te változtál,te kezdted másképp látni a világot,ki tehet róla?

"Újként, senkit nem ismerve"Meg vagyok döbbenve, mennyire szánalmasan trágár

beszédű, egymást lekezelő, kibeszélő, fúró ember van ott egy csomóban."

"Megfigyeltem, hogy milyen szelektív az észlelésük, hogy csak azt veszik észre, ami rossz..."

Én úgy látom a te észlelésed pont ugyan olyan szelektív.

Újként egyből tudtad ki kicsoda és kivel mikor-merre ,kit beszél ki :-O

Szerintem neked beilleszkedési problémáid vannak,nem is kicsit!

"hozzám több ember is odajött köszönteni, tanácsot adni, a hozzám hasonló árut áruló

embert pad alatt bemutatni,(te ebben még véletlenül sem láttál bele semmi jószándékot,

csak azt hogy " kibeszélni.... "

Odajött hozzám ez az idős úriember és kérdezte: - „Mi baj? Csak nem otthon valami?

- és már akkor éreztem: új hírre éhezett...

Hmm... Nem is tudom mit vársz,amikor így állsz az emberekhez?!

Ez az írás csupán kizárólag öntömjénezésről szól az én olvasatomban.

Az emberek milyen gonoszak te bezzeg!Örülsz a fagynak meg a jégverésben is meglátod a

szépet! :D Tanuld meg meglátni az emberekben is a szépet és akkor megváltozik körülötted

a világ!

Megbocsajs , de az a doki nem erdemli ki a diplomajat.

Vedd az egeszet ugy hogy aldas !igen egy nagy oriasi aldas es ti mind szulök lettek a kivalaszottak es megtisztelve .

Az egy Pozsonyi hid tervezöje a regi baratunk anno szamura egy aldas lett a kislany szuletese !

Ma mar felnöt es othon lakik a szulökel imadjak öt ! a baratom nem megy nelkule soha sehova .

Amikor ez megtörtent irtak egy könyvet hogy milyen aldast jelent ez a kislany a szamukra. Aztan kiadtak meg egy verses kötetet rola igen ennek öruljetek ez a igazi elet .

Amit irtal azt probald ugy venni hogy ilyen emebrek nem is meltök hozzad , nyomodba nem ernek .

:) Nagyon örülök, hogy ezt írod.

Nem bizony, azt sem szabad hagyni, hogy nekünk ártsanak... de az önvédelem mértékére is vigyáznunk kell... magamon tapasztalom, hogy képes vagyok túl reagálni dolgokat, amivel megbánthatok, megcsippentek néha másokat. Jó dolog viszont, hogy tudok erről és legközelebb már pontosabban tudom a határokat tartani és betartatni. Minden ilyen mozzanattal nő a Világbéke :) ...remélhetőleg.

Engem még alig rágott az élet, de osztom a cikkíró véleményét és tanulom az általa megfogalmazott gondolatokat. Bizony az élet örömeit a megfelelő szinten kell tudni megélni. Talán ennél bölcsebb gondolat nincs is a világon.

Gratula a cikkhez!

Elfogadom, szinte a véleményemet fogalmaztad meg /még ha nem is ez jött le a kommentjeimböl/

Mások kárára semmit, de magamnak sem hagyok ártani!

Annyira, de annyira jó volt ezt most olvasni. :)

Köszönöm!! Maradj mindig ilyen jó érzésű! És írjál még :):):)

Nagyon szépen köszönöm.

Jól esett, mindenkiben végig fut hogy miért pont mi?, de a másoktól jövő reakciókból látom nem mindenki bírná.

Az elején úgy éreztem a legnagyobb fájdalomban, képtelen vagyok rá, aztán sorban lassan kaptam az erőt, szeretetet(sajnos ezt is be kell vallanom), Ahhoz bomlott elmének kell lenni hogy ne reagáljunk egy nehéz helyzetre.

A folytatás azonban nem mindegy , már nem csak a magam érdekében, hanem két gyönyörű gyermekem érdekében is.

Nagyon köszönöm ezt az írást, akárhányszor olvasom, mindig erőt ad.

Kedvesem, van egy csodás cikk valahol elmentve a gépemen. Megkeresem neked és remélem, remek lelki támogatásul szolgál. Mindjárt bemásolom....

Hogyan választ az Úr anyát a fogyatékos gyermeknek?

- részlet Erma Bombeck írásából –

1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke. Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?

Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.

- Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.

- Frederick, Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.

- Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük. adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.

Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:

- Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.

Az angyal kíváncsiskodik:

- Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!

- Éppen azért - mosolyog az Úr. - Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.

- De lesz-e hozzá elég türelme? - kérdezi az angyal.

- Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel. Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együtt élnie, és ez nem könnyű dolog.

- De Uram, talán nem is hisz benned!

Az elmosolyodik:

- Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.

Az angyal levegőért kapkod:

- Önzés??? Hát az önzés erény?

Az Úr bólogat:

- Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy , , mama!'', csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.

- És ki legyen a védőszentje? - kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.

Az Úr elmosolyodik:

- Elég ha adunk neki egy tükröt.

"A valóságot csak a tudat képes megváltoztatni. Erre jöttem rá. Ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak, nem kell hozzájuk nyúlni, csak másként kell nézni őket. Nem kell ehhez semmi, csak annyi, hogy egy pillanatra másképp essen a fény a felületre, és láthatóvá váljék a tükör mögötti írás. Egyszer csak előtted van, és alig hiszed el, hogy eddig nem vetted észre."

Én nem hiszek abban, hogy az emberek csak ilyenek vagy csak olyanok, ahogy tudunk örülni apró dolgoknak és meg látjuk benne a jót, az emberekre is úgy kéne nézni.

Mint a természetnek az embereknek is több arca van, csak lehet, hogy épp nem látjuk meg.

Osztom a véleményed, és most tanulom hogyan is kell.

Amúgy nem vagyok fiatal, 40 éves vagyok, éltem már meg egy két évet:-)

Örülnék ha nem kellene utálnom magam életem végén, na meg amit átadok a gyerekeimnek, az sem mindegy ....

Csak apró finomítást javaslok...

Egészséges egoizmussal a legjobb a csúcs felé törekedni. Így biztosan megy és nem megy mások kárára. A csúcs pedig a mi személyes megelégedettségünk kell legyen, miközben senkinek sem ártottunk.

Nem könnyű és nem is egyszerű, de erre érdemes törekedni.

Kötözködés mindenkivel?

Igaz, van néhány topik, ahol nem úgy szólok ahogy elvárnák, de nem érzem kötözködőnek

Sokszor egész más véleményen vagyok mint mások, a többség.

Ha te igy látod, legyen igy

Mindegy, én leirtam a hozzáállásomat

Te úgy, én így látom a világot